India építészetét évszázadokon keresztül a bonyolult rácsszerkezetek kimunkálása jellemezte. Napjainkban, mikor a szakemberek új, alternatív módszereket keresnek az építmények hűsen tartására, elérkezhet a régi technika reneszánsza.
A Microsoft indiai főépületét a Taj Mahalra utaló stílusban tervezték meg. Ez leginkább az elefántcsontszínű boltívekben és ,,jaali” perforált rácsos képernyőkben érhető tetten. Fényáramok lyukasztják át a bonyolult védőfalat, a megvilágítás térhatását keltve. Az energiatakarékos lámpák mellett ez az építészeti megoldás tette lehetővé, hogy az iroda ökológiai lábnyoma kiemelten alacsony maradjon, annyira, hogy az US Green Building Council legmagasabb, platina minősítésű fenntarthatósági elismerését is megkapta.
A ,,jaali” kifejezést, ami nyersfordításban hálót jelentene, Közép- és Dél-Ázsiában használják. A márványból vagy homokkőből faragott ,,háló” a 16. és a 18. század között volt uralkodó építészeti stílus Indiában.
A hagyományos ,,jaali”ban a mintát képező lyukak vastagsága majdnem akkora, mint a márványalapé. Ez a vastagság csökkenti a napfény közvetlen tükröződését, miközben szórt megvilágítást tesz lehetővé.
A ,,jaali” hűtési funkciója a légkondicionáli egységhez hasonlóan a Venturi-effektusra támaszkodik. A
lyukakon áthaladó levegő felgyorsul, miközben összesűrűsödik, így a rácsozaton átjutva lehűl.
Mintapéldája a Taj Mahal előtér és háttér, vonal és ív, fény és árnyék ritmikus keverékét hozza létre. A Hawa Mahal más néven Szél Palota, Dzsaipur 1799-ben több, mint 800 ablakával és rácsos paravánjaival úgy lett kialakítva, hogy egy enyhe szellő mindig átjárja az épületet.
Amellett, hogy a művészi önkifejezésnek is eszközei, a rácsos támfalak lehetővé teszik a levegő keringését, védik az épületeket a napfénytől és elszigetelik a magánéletet.
A történelem során a modern hűtési technikák térnyerése szabott gátat a jaali használatának, de a globális felmelegedéssel kapcsolatos jogos aggodalmak a forma visszatérését sejtetik. A hagyományos építési formák bizonyították sikerességüket a környezeti feltételek elleni küzdelemben.
Az építőipar jelentős fenntarthatósági problémákkal küzd. Az épületek károsanyag kibocsátása 2019-ben tetőzött, amikor is a globális széndioxid emisszió 38%-át tette ki. Az épületek hűtése különösen energiaigényes lehet, míg a klímaberendezések száma várhatóan 2050-re háromszorosára nő, ez annyi áramot fogyasztana, mint ma India és Kína egésze. Mindeközben a hőhullámok is egyre nagyobbá és intenzívebbé válhatnak, példaként India fővárosában Új-Delhiben a májusi hőmérséklet a 49 fokot is elérte.
A változásokra az indiai kormány is reagált, 2019-es hűtési akciótervével, amely felvázolha a fenntartható és energiahatékony hűtéshez szükséges intézkedéseket. A terv hangsúlyozza a passzív hűtési beavatkozások, a hűtést szolgáló építészeti elemek átmunkálását a klímatűrő képesség fokozása és a hőszigetelés stabilitása érdekében.
A passzív hűtési technikák és az épület belsejét a külső környezettől elválasztó épületburok jelentős hőkomfortot biztosítanak, csökkentve a légkondicionálás szükségességét, ami akár 70%-os energiamegtakarítást is eredményezhet. A Batool 2018-as értékelése szerint a ,,jaali” technika a teljesen üvegezett homlokzatokat és a talpbetétes homlokzatokat is felülmúlta.
A történelem során a modern hűtési technikák térnyerése szabott gátat a jaali használatának, de a globális felmelegedéssel kapcsolatos jogos aggodalmak a forma visszatérését sejtetik. A hagyományos építési formák bizonyították sikerességüket a környezeti feltételek elleni küzdelemben.
India mintájára más országok is kísérletezni kezdtek az újszerű mintázatokat is kombináló megoldással.
A spanyolországi madridi Hispasat Műholdirányító Központot hasonlóképpen tervezték. Az építmény rácsozata három különböző sűrűségű nyílást kínál, amelyek segítik a fényszűrést és csökkentik a Nap tükröződését. A mozgó vagy kinetikus homlokzatok gyakran időigényes tervezési és gyártási folyamatokat igényelnek, és drágák, mivel technológiai beruházást igényelnek. Az előnyök azonban kaput nyitnak a további kutatások előtt az energiahatékonyság optimalizálása érdekében.
A hagyományos építőanyagok, például márvány használata a modern építkezéshez nem biztos, hogy életképes vagy költséghatékony, és előfordulhat, hogy egy anyag nem teljesít ugyanúgy minden éghajlaton. A legtöbb ,,jaali” manapság közepes sűrűségű farostlemezből, betonból, téglából, fából, kőből, PVC-ből vagy gipszből készül. Száraz területeken olyan anyagokat adnak hozzá, mint a faszálak a párásítás javítása érdekében. A növények általi párologtatáshoz hasonlóan az éjszakai lehűtött ,,jaali”-lyukakon áthaladó szél nedvességet hagy maga után, amely felszívódik és a melegebb nappal folyamán a levegőbe kerül.
„A hagyományos jaali technika a környezetileg és gazdaságilag életképes építészet létrehozásának kulcsa” – jelentette ki Rastin Sachogi a null-energiakibocsátású épületek specialistája
Mint mondta, „a fenntarthatóságnak nem egy hozzávetőleges konstrukciónak, hanem egy életmódnak kell lennie .”
Kiemelt kép: Pixabay
