A talajforgatásra és kemikáliákra épülő intenzív mezőgazdaság lassan teljesen tönkreteszi a termőföldeket. Van azonban fenntartható megoldás, amivel a globális élelmiszerhiány is elkerülhető.
„A talaj egy komplex, dinamikus és élő test, amelyet a Föld élő bőrének tekinthetünk. Ásványi és szerves elemekből, valamint levegőből és vízből áll. Nagyon általánosan megfogalmazva az ásványi elemek olyan szemcsékből állnak, mint a különböző vegyi anyagokat tartalmazó homok, iszap és agyag, míg a szerves összetevők az élő organizmusokból, köztük növényekből, baktériumokból, gombákból, az állatokból és ezek maradványaiból származnak” – írja David Russell tudós arról, hogy valójában mi is az az anyaföld, amin és amiből élünk.
Már csak 20 százalék termőképes
Erre a természetes állapotában igencsak összetett biodiverzitású ökoszisztémára épül az emberiség teljes mezőgazdasága. Ezért alapvető, hogy megóvjuk a talaj termőképességét, és fenntartsuk a helyes talajerő-gazdálkodást. Jó, ha tudjuk: a táplálékunk 95 százaléka a talajhoz kötött. Sokáig úgy hitték, a talaj mint megújuló természeti erőforrás kimeríthetetlen, az utóbbi évek kutatásai viszont egyértelművé tették, hogy ez az összetett ökoszisztéma is sérülékeny, és a legtöbb, hosszú ideje mezőgazdasági művelésbe vont területeken aggasztóan károsodott.
Becslések szerint a valaha megművelt területeknek mára csupán 20 százaléka maradt termőképes.
Az ENSZ élelmezésügyi és mezőgazdasági szervezete 2020-ban publikált egy nemzetközi talajökológiai jelentést, ami sorra veszi a földhasználati gyakorlatunkhoz kapcsolódó, a talajéletet jelentősen károsító emberi tevékenységeket is.
Savasodás, tömörödés, szikesedés
Az egyik ilyen a kémiai szennyezés. Az intenzív gazdálkodásban használt növényvédő és gyomirtó szerek, más vegyi anyagok, mint a műtrágyák, hatnak a fajok megjelenésére, eloszlására, és károsítják a talaj biodiverzitását, valamint elsavanyítják a talajt. Fenyegetést jelentenek a fizikai változások, például a talaj tömörödése illetve eróziója és leburkolása, amikor mesterséges felületekkel, például betonnal vagy aszfalttal borítják be a talajt. A tömörödés csökkenti a pórusokat, és a pórusokban élő állatokat sújtja, míg a talaj leburkolása elvágja a szén és a víz útját a talajba, és a fajok terjedését is csökkenti.
Ide sorolják a nem megfelelő öntözésből és talajvíz-gazdálkodásból fakadó szikesedést, az erdőirtást és az égetést is.
A mezőgazdaság által okozott problémák egyike a túlhasználó művelés miatt kialakuló fizikai károsodás, a talajtömörödés. Az egymás alatti tömör zárórétegek kialakulása, a talaj tömegéből adódó, káros mértékű ülepedés főként az iparszerű, gépesített mezőgazdasági művelés elterjedésével vált világszerte gonddá. A tömörödést a soktonnás munkagépek, a szántást, vetést végző traktorok, és a betakarítást végző kombájnok okozzák. Mivel a munkagépek egyre nehezebbek lettek, a tömörödés is egyre mélyebben jelentkezik a termőtalajban.
Emiatt a megváltoznak hidrológiai és talajélettani folyamatok, így a kutatók szerint 20 százalékkal is csökkenhetnek a terméshozamok.
Eke nélkül is működhet
A termőtalajok kimerülését már jó ideje érzékelik a mezőgazdasági szakemberek és a kutatók, szerencsére azonban jó gyakorlatok is léteznek a folyamat megállítására, sőt, az ökoszisztéma és termőképesség fokozatos helyreállítására is. A Mérgezett Föld című magyar ismeretterjesztő filmben.
például látványos felvételekkel, a szakemberek és laikusok számára is élvezhető módon járják körül a problémát, bemutatják hatásait és elő, működő példákon keresztül a szóba jöhető fenntartható megoldások egy részét is.
A fenntartható mezőgazdaság a csökkentett talajművelés mellett teszi le a voksát, amelyben talajforgatás és vegyszerek nélkül is képesek ugyanolyan vagy jobb terméshozamokat elérni, mint egy intenzív gazdálkodásban használt területen. A talaj kizsigerelése helyett pedig újjáélesztik benne az életet. Az ökológiai mezőgazdaság álláspontja szerint a termőföldeken a talajforgatás tönkre teszi a talaj egészséges szerkezetét, elpusztítja a benne élő ökoszisztémát, lecsökkenti a nedvességmegtartó képességét, ami így kiszárad, a takarás nélküli föld porrá válik, majd elfújja a szél.
Mélymulcs, komposzt, sorköz-gyepesítés
A kíméletes talajművelés egyik eljárása a mélymulcsos talajtakarás, ami valójában a talajfelszínen történő komposztálás. Itt a korábbról megmaradt növényi részeket több tízcenti vastagságban a föld felszínén elszórva egy laza réteget képeznek, ami védi a talajt a szél és a víz eróziájától, megőrzi a nedvességet, a tápanyag pedig lemosódik a mélyebb rétegekbe.
A mulcs alatti gazdag humuszréteg közben évről évre növekszik. A talaj eróziójának megakadályozására talajtakaró növényeket is lehet vetni, hasonló eredménnyel.
Ajánlott a komposzt rendszeres használata is, ami szintén javítja a talaj szervesanyag-tartalmát, növeli a benne élő mikrobák mennyiségét.
Egy másik bevált módszer a sorköz-gyepesítés. Ezt főként szőlőkben használták eddig, de a tervezik gyümölcsösökben is kipróbálni.
Ennél a eljárásnál a szőlők sorközét megfelelő sorköztakaró növényzettel borítják. Ezek többségében vadnövények, vadvirágok, amelyek a kultúrnövény fejlődését nem akadályozzák, viszont megkötik a talajt, nem engedik, hogy a szél és a víz elhordja. A jól megválasztott fajok a terület természetvédelmi értékét is növelik, de főleg elősegítik a megfelelő talajszerkezet kialakulását, a tápanyag-utánpótlást, és életteret adnak a hasznos rovaroknak.
A tapasztalatok azt mutatják, az ökológiai szemlélet, a fenntarthatóságra törekvés nem csak a kiskertekben, de a nagyüzemi mezőgazdaságban is eredményesen megvalósítható. Sőt, valójában ez az egyetlen megoldás arra, hogy elkerüljük a termőföldek teljes kimerülését, és ezzel egy globális élelmiszerhiány kialakulását.
Borítókép: Pexels/Pixabay
