Ambiciózusabb épületfelújítási célokat, az energiahatékonyságot előnyben részesítő támogatási programok kiírását javasolja friss tanulmányában a Renovate Europe Campaign (REC) Magyarország számára, miután alapos vizsgálatnak vetette alá másfél tucat uniós tagállam épület korszerűsítési programját. Megállapították, hogy egyik sem használja ki eléggé a lehetőségeket, Magyarország az egyik sereghajtó. Pedig energiahatékonysági felújítások nélkül nem teljesülnek a 2050-es kibocsátási célok – írja a Hvg.hu.
A REC tanulmányában 18 tagállam nemzeti reformprogramjának épületekkel kapcsolatos elemeit vizsgálta, arra fókuszálva, hogy az unió által életre hívott helyreállítási és ellenállóképességi eszköz (Rrf) keretei belül rendelkezésre álló hatalmas összeget – a 18 állam esetében összesen 472 milliárd euróról van szó – mennyire használják ki a tagállamok, és mennyire teszik lehetővé az épületfelújításokra vonatkozó hosszabb távú célok elérését. A sommás megállapítás, hogy nem eléggé.
Az Európai Zöld Megállapodás keretében készült épületenergetikai stratégia, a Felújítási Hullámban 35 millió épület energiahatékonysági felújítását tűzte ki célul 2030-ig, amelynek jelentős része mélyfelújítás kellene, hogy legyen, különben nem teljesülnek az energiahatékonysági célok – emlékeztet a Magyar Energiahatékonysági Intézet, amely a tanulmány magyar részéhez szolgáltatott információkat a REC számára. Arra figyelmeztetnek, hogy már a 2030-as célok eléréséhez is legalább szakaszos mélyfelújításokra lenne szükség, különben komoly veszélybe kerül a 2050-ig kitűzött éghajlati célok teljesítése.
Ehhez képes a vizsgált államokban az általuk a keretnek átlagosan csupán 8,4 százalékát (összesen 39,9 milliárd euró) tervezik épületenergetikai felújításokra fordítani, és a legtöbb esetben csupán az unió által előírt minimum, 30 százalékos energiamegtakarítást tűznek ki célul. Az egyes államokat nézve Ausztria csak a pénzek alig 3 százalékát, míg Belgium 16 százalékát tervezi erre a célra költeni.
Magyarország esetében 4-11 százalék közé becsülték ezt az értéket. Mint a tanulmány szerzői jelezték, ezt azért nem tudták pontosabban meghatározni, mert a magyar Helyreállítási és Alkalmazkodási Terv nem tartalmaz sem energiahatékonysági, sem épületfelújítási fejezetet, nem dolgoztak ki az energetikai felújítások felfuttatására szolgáló keretrendszert, sőt az egyes fejlesztendő területeknél sem határoztak meg konkrét energiahatékonysági célokat. Nem részletezik például azt, hogy a fejlesztésre kijelölt ágazatok egyes épületeinek felújításánál a forrásoknak mekkora arányát költenék tényleges megtakarítást eredményező komplex energetikai felújításokra.
Az egy főre jutó összegekben is jelentősek az eltérések: Görögország állampolgáronként 384 eurót, Ausztria viszont mindössze 11 eurót tervez energetikai felújításokra fordítani a keretből. Magyarország az egy főre eső, a tanulmány készítői által 79 eurósra becsült értékkel a középmezőny végén található.
A tanulmány készítői öt szempont alapján – az ambícióktól az uniós támogatást kiegészítő plusz forrásokon, a programok integráltságán, a szakmai háttér megteremtésén át a megvalósítás pontos keretrendszeréig – négyfokú skála segítségével értékelték a 18 vizsgált állam programjait, ahol Horvátország mutatta a legjobb teljesítményt, míg Magyarország Lengyelországgal párban lett a sereghajtó, az öt kritériumból négy esetében minimumra értékelve. Egyetlen szempont, az integráltság esetén kaptunk egyel jobb értékelést, ahol a nemrég elindult napelempályázatot értékelték, de megjegyezték, hogy a program nincs összekötve energiahatékonysági fejlesztésekkel, amivel növeli az energiaszegénység kockázatát.
Borítókép: Pixabay/Surprising_Shots
