Mintegy 600 millió fészkelő madárral lett kevesebb az Európai Unióban 1980 óta – a csökkenés az állomány hatodát jelenti, és nagyrészt a gyakori és elterjedt madárfajokat érinti – áll a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) közleményében.
Mint írják, a legnagyobb veszteséget 247 millió egyeddel a házi veréb szenvedte el, melyet a sárga billegető követ 97 millióval, a seregély 75 millióval és a mezei pacsirta 68 millióval – mutatta ki a brit Királyi Madárvédelmi Egyesület (RSPB), a BirdLife International nemzetközi madárvédelmi szervezet és a Cseh Madártani Egyesület kutatóiból álló munkacsoport, az Európai Unió területén előforduló 445 madárfaj közül 378 adatainak vizsgálata alapján.
Számítások alapján 1980 és 2017 között 17-19 százalékos az összesített állománycsökkenés, ami 560 és 620 millió közötti madár eltűnését jelenti. A csökkenés valójában 900 millió körül van, amit egyes fajok gyakoribbá válása ellensúlyoz 340 millióval. A csökkenés nagy részét néhány gyakori madárfaj drasztikus visszaszorulásával magyarázzák az Európai Madárszámlálási Tanács (EBCC – European Bird Census Council) Gyakori Madarak Pán-Európai Monitoring Programjának (PECBMS) adatai és az EU Madárvédelmi Irányelve alapján minden tagállam által kötelezően készítendő országjelentések adatai alapján.
Az egykor közönséges házi veréb állománya felére csökkent, ami csak ennél az egy fajnál 247 millió madarat jelent 1980 óta.
Közeli rokona, a mezei veréb állománya 30 millióval lett kevesebb. Mindkét esetben a mezőgazdaság intenzívvé válása a fő kiváltó tényező, bár a településeken is egyre kevesebb verebet látni. Az okok pontosan nem ismertek, vélhetően a csökkenő táplálékmennyiség, a madármalária és a levegőszennyezés hatása is szerepet játszik. Az élőhelyek összehasonlítása alapján a gyep- és a mezőgazdasági területek madárvilága szenvedte el a legnagyobb veszteséget a pénzügyi támogatási rendszer generálta, kevéssé természetbarát mezőgazdasági gyakorlat hatásaként. A klímaváltozásnak köszönhetően a fitiszfüzike, a sárga billegető létszáma ugyancsak megfogyatkozott, akárcsak a partimadaraké, például a bíbicé.
A változás jórészt az 1980-as és 1990-es évekre volt jellemző és az utóbbi évtizedben kisebb ütemű volt.
A most publikált tanulmány eredményei alátámasztják a korábbi kutatásokat, amelyek a biológiai sokféleség jelentős közelmúltbeli csökkenését mutatják. A gyakori és elterjedt madarak számának csökkenése miatt azonban további, szélesebb körű védelmi erőfeszítésekre van szükség, kiemelt figyelemmel a mezőgazdasági területeken élő madarakra, valamint a vonuló madarakra teljes vonulási útvonalukon és telelőterületeiken is. Fontos kiemelni, hogy a széles elterjedésű, nagy létszámú fajok elvesztése aggodalomra ad okot, mert az ökológiai rendszerek súlyos problémáira utal, ami az ökoszisztéma-szolgáltatások révén az emberiségre is alapvető kihat.
Fiona Burns, az RSPB vezető természetvédelmi kutatója és a tanulmány vezető szerzője a következőket mondta: „Jövőre ülésezik az Egyesült Nemzetek Biológiai Sokféleség Egyezménye, hogy megvitassa a globális biológiai sokféleség jövőjét, megteremtse azt a keretet, amely fokozott védelmi erőfeszítéseket tesz szükségessé a kihalás megelőzése és az állományok helyreállítása érdekében. Tanulmányunk figyelmeztet a kihalás és a csendes tavasz nagyon is valós veszélyére. Egy olyan erős intézkedési rendszer biztosítását tartjuk szükségesnek, amely a biológiai sokféleség megőrzését helyezi minden globális terv előterébe. Át kell formálni a társadalom hozzáállását, hogy együtt kezeljük a természeti és az éghajlati válságot. Ez a természetbarát gazdálkodás, a vadon élő fajok védelme, a fenntartható erdőgazdálkodás és fenntartható halászat mértékének növelését, valamint a védett területek hálózatának gyors bővítését jelenti.”
Anna Staneva, a BirdLife Europe természetvédelmi vezetője elmondta: „Ez a jelentés egyértelműen mutatja, hogy a természet vészharangot kongat. Míg egyes ritka vagy veszélyeztetett madarak védelme néhány esetben sikeres volt, úgy tűnik, hogy ez nem elég a gyakori fajok populációinak fenntartásához. A közönséges madarak ritkábbá válnak, nagyrészt az élőhelyek ember általi csökkenése miatt. A természet visszaszorult termőföldjeinken, a tengerekben és városainkban.
Európa-szerte a kormányoknak jogilag kötelező érvényű célokat kell kitűzniük a természet helyreállítására, különben a következmények súlyosak lesznek, beleértve az emberiséget is.”
Alena Klvanova, a PECBMS projektmenedzsere és a Cseh Madártani Egyesület Monitoring és Kutatási Osztályának vezetője rámutatott: „Ez a tanulmány rávilágít a hosszú távú, önkéntesek bevonására épülő programok fontosságára, amelyeket évtizedek óta folytatnak az egész kontinensen. Egy ekkora, felbecsülhetetlen értékű adatbázis csak a nemzeti monitoringrendszerek koordinátorainak és több ezer önkéntes felmérő töretlen erőfeszítéseinek köszönhető, akik csaknem harminc európai országban egységes módon számolják meg a madarakat minden költési időszakban. Az eredmények segíthetik a közvéleményt és a felelős politikusokat annak felismerésében, hogy a gyakori madarak nem biztos, hogy örökké gyakoriak maradnak, ha nem teszünk természetvédelmi intézkedéseket”
Az Unióban a Madárvédelmi Irányelv és az Élőhelyvédelmi Irányelv nyújt jogi oltalmat a kiemelt fontosságú fajok és élőhelyek számára, amely a madarak számára is előnyökkel jár.
Példaként említhető, hogy hét ragadozómadár-faj állománya gyarapodott az elmúlt időszakban, a fokozott védelem, a peszticidek használatának és az üldözés csökkenésének, valamint a célzott védelmi intézkedéseknek köszönhetően. Az irányelvek bevezetése nélkül e fajok helyzete valószínűleg sokkal rosszabb lenne.
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) adatai alapján a 211 hazánkban rendszeresen fészkelő madárfaj közül 72 esetében nem állapítható meg az állomány változásának trendje (például annak ritkasága vagy rejtett életmódja miatt), 40 faj állománya stabil vagy ingadozó, 59 fajé növekvő, 40 fajé csökkenő. A kedvezőnek tűnő helyzet mögött azonban hazánkban is kedvezőtlen folyamatok húzódnak meg. A növekvő állományú fajok egy része (például a túzok, rétisas) korábban erősen megritkult és bár a védelmi intézkedéseknek köszönhetően állományuk jelenleg növekvőben van, még mindig elmarad a néhány évtizeddel ezelőtti nagyságtól. Bizonyos fajok az emberi településekre beköltözve lesznek gyakoribbak (fekete rigó, örvös galamb). A csökkenés szinte valamennyi mezőgazdasági környezetben élő madarat érinti (fogoly, fürj, mezei pacsirta, sárga billegető stb.), de a legtöbb vizes élőhelyeket (például bíbic, piroslábú cankó) és nádasokat (bölömbika, nádirigó, foltos nádiposzáta) kedvelő madárfaj helyzete sem kedvező. Az egyes madárfajok helyzetéről további információk a közelmúltban megjelent Magyarország madáratlasza című könyv honlapján – madaratlasz.mme.hu – is olvashatók.
Az MME állásfoglalása alapján Magyarországon is további erőfeszítéseket kell tenni különleges természeti környezetünk megőrzése érdekében, többek közt a már megkezdett természetvédelmi programok folytatásával, az élőhely-vesztéssel járó káros folyamatok megállításával, visszafordításával.
Veréb. Fotó: Pixabay
