A civilizáláció kisebb részüket mutogatja, nagyobb részüket kihasználja. Gyakran mélyszegénységben élnek, és a szürkegazdaság képzetlen munkásaiként esélyük sincsen kilépni a létbizonytalanságból. A pandémia tovább rontott a helyzetükön: ők a világ őslakó népei, amelyek jogaiért az ENSZ külön világnapot alapított, sőt évtizedeket hirdetett meg.
Aki ma őslakónak születik a világban, annak közel háromszor akkor az esélye, hogy mélyszegénységben éli majd le az életét, mint a nem őslakó kortársainak. Minden második őslakó mindenféle iskolázottság, képzés nélkül dolgozik az ENSZ statisztikái szerint, míg a nem őslakók körében ez mindössze 17 százalékra igaz. Ha a nőket nézzük, még hatalmasabb a szakadék közöttük.
Mindezekkel összefüggésben pedig jelenleg az őslakók 86 százaléka világszerte a szürkegazdaságban kap munkát.
Ebben az esetben a nem őslakóknál is drámaian magas, 66 százalékos szürke foglalkoztatottságot tart nyilván a nemzetközi szervezet, ám az eltérés még így is óriási. A szürkegazdasággal pedig a szociális védelem teljes vagy részleges hiányában élik le kevés aktív évtizedüket, a hatályos jogszabályok figyelmen kívül hagyásával kihasználják, megalázzák őket. Nincsenek bejelentve, folyamatos létbizonytalanságban próbálják eltartani a családjukat és önmagukat.
Éppen ezért alapította az ENSZ a világ őslakóinak nemzetközi napját, és tartja meg minden év augusztus 9-én, így is előmozdítva e népek jogainak védelmét, elismerve értékeiket, eredményeiket, hozzájárulásukat a földkerekség sorsának alakulásához. Az ENSZ 1993 decemberi New York-i közgyűlésének határozata nemcsak évi egyetlen napot jelölt ki, amelyben rájuk figyelünk, hanem egy egész évtizedet is, a világ őslakó népeinek nemzetközi évtizedét. Az 1994-től 2004-ig tartó tíz év után azonban a közgyűlés úgy gondolta, meg kell hirdetni az az őslakó népek második évtizedét is, amely többek között a méltóságukat hangsúlyozta.
A fenti adatok alapján 2021-ben viszont továbbra is tragikus sorsukról beszélhetünk.
Pedig a túlnépesedés és az éghajlat-változás korszakában éppen ők azok, akiktől gyakran tanulhatunk arról, hogyan lehet egymás mellett élni kölcsönös tisztelettel, harmóniában a természettel, a környezettel, az erőforrásokkal, a hagyományokkal, a kulturális örökséggel.
Az ENSZ a 2021-es világnappal kapcsolatban közzétett nyilvántartása alapján Földünkön 90 országban több mint 476 millió őslakó él, a világ népességének 6,2 százalékát ők teszik ki. Kultúráik egyedülálló tradíciók, nyelvek és tudásrendszerek őrzői, rendkívüli sokszínűség kötődik hozzájuk.
Különleges kapcsolatban állnak a földjeikkel, egyedi módon szemlélik a világot.
Miközben számos őslakó népnek megadatott az önállóság, megteremtették az autonómia különböző formáit, mások továbbra is központi kormányzatok fennhatósága alá tartoznak, ami területeik, földjeik, erőforrásaik központi ellenőrzését jelenti. Az ENSZ pozitív példaként tárja a világ elé az észak-amerikai irokéz törzseket, pontosabban a New York-állam északi részéhez kötődő népcsoportok szövetségét, a Haudenosaunee-t, továbbá a skandináv államok nagy részében, Finnországban, Svédországban és Norvégiában működő számi parlamentet.
Ám a 2021-es világnapon az alapítók azt is kiemelik, a világjárvány a már korábban is létező egyenlőtlenségeket és aránytalanságokat tovább súlyosbította, a szegénységnek, betegségeknek, diszkriminációnak kitett népeket még inkább kiszolgáltatottá tette, tovább fokozta közöttük a létbizonytalanságot.
2021 jelmondata: Senkit sem hagyunk hátra.
Új társadalmi szerződést sürget a nemzetközi szervezet, amelynek valódi részvételre és partnerségre kell épülnie, és amely esélyegyenlőséget kínál. Hangsúlyozza az őslakók jogait a döntéshozatalban való részvételhez, ami kulcsfontosságú, hogy békében éljenek országaikkal.
Kiemelt kép: őslakó közösség tagja Hondurasban. Forrás: Flickr
