Tavaly a vízügy igazgatója, idén a civil szervezetek szövetsége szorgalmazta erőteljesen az iszapkotrás beindítását a Balaton vízminőségének megóvásááért, a strandok védelméért. Továbbra is nagy kérdés, a szükséges mértékben mikor kerülhet rá sor, de az sem mellékes, a kutatások mennyire támasztják alá a szükségességét.
Miután a nyár elején a Balaton kotrásának mielőbbi beindításáért az érintett minisztériumok, a Magyar Turisztikai Ügynökség és a Balaton Fejlesztési Tanács közreműködését kérte a 34 tagszervezetet tömörítő Balatoni Civil Szervezetek Szövetsége (BCSZSZ), a nyár derekához közeledve megkerestük a szövetséget, holt tart az ügy, mire sikerült jutni az illetékesekkel.
2021 nyara: második éve ad jeleket a Balaton
„Az iszapkotrást 2004-ben befejezték, kiváló a vízminőség, de nemzeti kincsünk a Balaton, a második éve jeleket ad, amelyek szerint szükséges a beavatkozás olyan helyeken, mint a Keszthelyi-öböl, a Szigligeti-öböl vagy a somogyi vízbefolyások – mondta honlapunknak Gál Lajos elnökségi tag. – Urbánussá vált a környezet, sok nem vizsgált befolyás érte a Balatont. Több szakmai szervezet hatására szorgalmaztuk a kotrást, tárolók újranyitását. Egyeztettünk előtte az önkormányzatokkal, van, ahol befogadnák a Balatonban feleslegessé váló anyagot. Jó iránynak tartjuk Szári Zsolt miniszteri biztos kinevezését, ígéretet kaptunk arra, hogy a pénzügyi forrás is meglesz a kotrásra, ami hosszú távon biztosítja a jó vízminőséget.”
A civilszövetség szerint a Balaton nyugati medencéje, főként a strandok egyre jobban iszaposodnak.
A strandok előtt lévő, évek óta megtelt iszapcsapdák kitisztítására is szükség lenne. A mederfeltöltődés a Zala folyó hordaléka miatt érinti jobban a Balaton nyugati medencéjét, a balatoni iszapkotrás megindítása pedig össztársadalmi érdek, amelynek finanszírozása túlmutat az önkormányzatok lehetőségein. A környékbeli települések konszenzusa alapján a fenékpusztai félig töltött zagyterek és a balatonszentgyörgyi felhagyott agyagnyerőhelyek alkalmasak lennének a zagyanyag befogadására.
2020: Balatongyörökön megindul valami
Az eset előzményeit vizsgálva érdemes az egy évvel ezelőtti helyzetre visszanézzünk, hiszen a jelek szerint akkor pont ugyanitt tartott az ügy.
„Tizenhat év után ismét szükség lenne Balaton vízminőség-védelmi mederkotrására, a vízügy egyetlen erre alkalmas kotróhajójának felújítása azonban egy-másfél évig is eltarthat, és a kivitelezésre sem áll még rendelkezésre forrás” – mondta 2020 februárjában Csonki István, a Balaton területén illetékes Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság vezetője az MTI-nek. Mint akkor hozzátette, a beavatkozás a legsürgetőbb a Balatongyörök és Vonyarcvashegy előtti vízterületen, ahonnan több mint egymillió köbméternyi mederanyagot kell eltávolítani. Itt a közeljövőben el kellene kezdeni a kotrási munkákat, majd a második ütemeként a Keszthelyi-öbölben, majd harmadik ütemeként a Szigligeti medencében és a Balatonfűzfő előtti vízterületen kell lepelkotrást végezni 20-30 centiméter vastagságban.
A szakember távirati irodának mondott szavaiból kiderült, az 1970-es évek végén, illetve a 80-as évek elején kezdték el rendszeresen kotorni a Balatonból a foszforban gazdag mederüledéket az ökológiai katasztrófával fenyegető mértékű algásodás miatt. 5-6 kotróhajó dolgozott napi 24 órában a Keszthelyi- és Szigligeti-öbölben, a munkálatokra pedig 2004-ig külön soron biztosított nevesített forrást az állami költségvetés.
Csonki István 2020 elején jelezte, el kell kezdeni ismét a tó fenntartási jellegű, vízminőségi célú mederkotrását.
Az évente elvégzett strand-, illetve kikötőkotrások célja nem a vízminőség védelme, és nem is központi állami finanszírozásból végzik. Hozzátette akkor, hogy a 2016-os balatoni kormányrendelet 41,5 milliárd forintos keretet biztosít vízgazdálkodási fejlesztésekre, vízminőség-védelmi beruházásokra, a keret felhasználásáról szóló tervek elkészültek, azonban kivitelezésekre még nem áll rendelkezésre forrás.
2020 júliusában Balatongyöröknél mégis elkezdődött valami. Mint a Balatontipp „Harc az algák megfékezéséért, vagy sima szemfényvesztés?” című cikkében írta: az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF) utasítására megkezdődött az iszap kotrása, hogy ezzel elejét vegyék a Balaton további algásodásnak. A portál tudományos megalapozottságra vonatkozó kérdéseire Siklós Gabriella, az OVF szóvívója azt válaszolta:
„Az elmúlt években sok megalapozó tanulmány készült a Balaton vízminőségi állapotáról (rendszeres vízmintázás, részletes iszapfelmérés, tápanyagmérlegek, befolyó vízfolyások mintázása …stb), illetve a tavalyi évben megjelenő vízvirágzással kapcsolatos elsődleges kutatási eredmények, és ezekre alapozva került kijelölésre az elsődleges beavatkozási helyszín. A Balaton egy sokkal összetettebb rendszer annál, hogy egy beavatkozással megszűnjön az algásodás veszélye. A most elkezdett vízminőség javító beavatkozás az első lépés, a folyamatos monitorozás mellett más beavatkozásokra is szükség lesz, főleg a vízgyűjtő területen.”
A részletes összeállítás végén a portál azt a konklúziót vonta le:
„A most elindított kotrás a tervezett a méretekkel valójában csak szemfényvesztés. Egy korábban a területen dolgozó szakember megfogalmazása szerint, ezekkel az eszközökkel, ezzel a tempóval annyira lehet sikeres a Balaton megmentése,
mintha egy focipálya méretű tavat egy homokozóvödörrel és -lapáttal akarnánk megtisztítani”.
2020 augusztusában a 24.hu arról számolt be, hogy két kotróhajó 100 ezer köbméternyi üledék eltávolításával próbál gátat szabni az algák szaporodásának. Mivel külső szennyezés nem érte a tavat, az algavirágzást segítő tápanyag belső forrásból, az üledékből származhat, ezért kell az üledéket lepelkotrással kiemeln, és iszapcsapdákban foglyul ejteni. Az iszap zagytérbe kerül, majd a 2-3 évig tartó kiülepedés után tájsebek gyógyítására – így felhagyott bányák rekultivációjára – vagy mezőgazdasági területek talajjavítására használható.
2020 ősztől napjainkig: nem tippelgetni kell, hanem kutatni
2020 szeptemberében Jordán Ferenc, a Balatoni Limnológiai Intézet azóta furcsa körülmények között leváltott igazgatója honlapunknak úgy fogalmazott:
„Ha minden így megy tovább, akkor akár egy zöld, bealgásodott posvánnyá is válhat a tó, a partvidékén szőlők helyett úszómedencékkel. Pedig a Balaton vizsgálatával sok szereplő foglalkozik: egyetemek, kutatóintézetek, a vízügy. A Balatoni Limnológiai Intézetben, Tihanyban, mi is igyekszünk a szűkös lehetőségeinkhez mérten is minél több szemszögből vizsgálni a tó életét. A víz kémiai összetétele, a plankton, a nádas, a halak mind fontosak ahhoz, hogy egy ökológiai rendszer működését is megértsük, ne csak gyönyörködjünk benne. A tudás sajnos így is hézagos, az ismeretek integrációja pedig gyenge, nincs valódi összefogás. A döntéseket persze eleve máshol hozzák, rendszerint nem kifejezetten a kollektív tudásunkon alapul, hogy mi történik a tóval, inkább egy maroknyi ember érdeke dönt. Döntéshozóké, befektetőké, politikusoké.
Persze más országokban sem a tudósok irányítják a világ folyását, de jobban odafigyelnek a szavukra.
Azonnal be kellene tiltani minden zöldterület – erdő, mező, nád – kiirtását és beépítését. Egy közgazdász vagy egy politikus számára persze ez utópiának hangzik, de ha értelmes világban akarunk élni, akkor ahhoz változtatni kell. Nem egy-két apró részletet, hanem a gondolkodásunkat, az értékítéletünket, a Rendszert, nagybetűvel. Ma semmi komoly akadálya nincs annak, hogy valaki hazai vagy nemzetközi egyezmények, törvények ellenére cselekedjen. A büntetés minimális, egy kevés cinizmussal kiköhöghető. Van már elég beton, inkább azt kellene kicsinosítani. Az újabb adatok szerint pedig nagy foszforterhelést jelenthet a sok horgászcsali. Egyesek szerint megváltást jelenthetne az iszapkotrás, mások szerint nincs értelme. Van, aki szerint rosszabbodna tőle a helyzet. Én pedig egész határozottan állítom, hogy nem tippelgetni kell, hanem kutatni. Tihanyi intézetünk jelenleg is folytat méréseket, októberre megmondjuk, mi a kotrás hatása, legalábbis hogy 2020. augusztusában Györökön mi volt.”
Mindezek után megkerestük a miniszteri biztost és a Balatoni Limnológiai Kutatóintézetet, a legújabb kutatási eredmények mennyire támasztják alá a beavatkozás szükségességét, mikor indulhat be a BCSZSZ által szorgalmazott iszapkotrás.
Válaszlevelében Sági Ági, a kutatóintézet kommunikációs refense azt írta:
„Intézetünk álláspontja szerint a Balaton tápelemterhelésének további csökkentése érdekében fontos mérlegelendő szempontok mind a külső, mind pedig a belső tápelemterhelés csökkentése.
A kotrással végzett belső terhelés csökkentésének hatékonysága jelenleg még vita tárgya a kutatók között, aminek eldöntéséhez további kutatások szükségesek. A külső foszforterhelésben szerepet játszó horgászati tápanyagterhelésről született tudományos munka intézetünkben, melynek kapcsán ajánlásokat is megfogalmaztunk.”
Az ajánlásokat megfogalmazó cikkben az intézet honlapján többek között az olvasható:
„A számítások alapján a felhasznált etetőanyagok mennyiségének csökkentésével, és a magas foszfortartalmú adalékok (pl. halliszt) visszaszorításával a horgászat vizeinkre gyakorolt hatása jelentősen javítható. Sőt, könnyen elérhető lenne a nullás foszformérleg, illetve akár a horgászat általi foszforkivonás és a vízminőség javítás is!”
Kiemelt kép: Pixabay
