Az Óvilág közepén, három kontinens találkozásához közel a Szentföld mindig a történelem gyújtópontjában állt, ezért is veszítette el egykori gyönyörű erdőit, a klímaváltozás és a mezőgazdasági tevékenység hatásai mellett. Faültetési programokkal, tájrehabilitációval, bibliai tájkertjével, díszkertészeteivel nyeri vissza szentírásbeli önmagát az utóbbi évek egyik legnagyobb hatású kötete, A Biblia növényei alapján, amely Fráter Erzsébet biológusnak, a vácrátóti Nemzeti Botanikus Kert kurátorának munkája nyomán valóságos enciklopédia lett.
A Magyarország területének egyharmadán, 29 ezer négyzetkilométeren elterülő Szentföldön közel annyi hajtásos növényfajt – 2500 harasztot és virágos növényt – tartanak számon, mint itthon, vagyis rengeteg faj esik egyik négyzetkilométerre.
A nagy biodiverzitás egyik oka, hogy a történelmi óvilág közepén, három kontinens találkozásához közel fekvő Izrael egyben több növényföldrajzi zóna találkozópontját is jelenti.
A Biblia növényei szerint a tengerparton mediterrán, délen szaharo-arab, keleten iráno-turáni, délnyugati szudáni fajok flóraterületek hatása figyelhető meg. Az éghajlati és földrajzi, kőzettani, talajtani változatosság rengetegféle élőhelyet eredményez, a közel 3000 méter magas, havas Hermon-hegytől a száraz Negev-sivatagon át a tengerszint alatt 400 méterrel fekvő Holt-tengerig.
A bibliai Szentföld: dús erdők, oroszlánok és Absolon dús haja
„A kutatók szerint a bibliai időkben a Szentföldön nem volt olyan nagy kiterjedésű pusztaság, mint ma. Évezredekkel ezelőtt, de még Jézus idejében is valószínűleg kelet-mediterrán erdőségek fajgazdag társulásai uralták a mai Izrael északi és középső részét. A keleti területeket legeltetésre alkalmas ligeterdők és füves puszták, a Jordán völgyét melegkedvelő növények borították” – olvasható 2018-as kötetben, amelyet a könyvtáros szakma az év legjelentősebb könyvének választott.
Mózes könyve alapján gazdag földre, Kánaánba vezette Isten a választott népet az egyiptomi fogság után.
Galileától Júdeáig örökzöld palesztin tölgyek tartoztak hozzá a tájképhez, Boisser-tölgyekkel, görög szamócafákkal. Szárazságtűrő ligeterdőket alkotott a szentjánoskenyérfa és az örökzöld pisztácia a hegylábi részeken.
A csapadékosabb Felső-Galileában örökzöld bengék, galagonyák, szír juharfák fordultak elő, a Golán-fennsíkon a palesztin tölgy lombos erdei éltek, a Hermon-hegy 1300-1800 méteres magasságában Boisser-tölgyekből és más lombhullatókból álló erdők terjedtek el.
A fenyőerdők egy része ma is megfigyelhető, de a kivételt jelentik.
A Genezáreti-tótól északra fekvő mocsarakban, a vándormadarak pihenőhelyén Jézus idejében még papiruszsás, nád és gazdag mocsári növényzet élt. A felső-galileai folyók mentén a keleti platán alkotott ligeterdőket, a Jordán partjához hozzá tartozott a palesztin fűz, a tamariszkusz bozót és az eufráteszi nyár jelenléte, a dús növényvilág az oroszlánnak is életteret adott. Dávid király elleni lázadóként fia, Absolon dús hajával egy tölgyfa ágaira akadt fenn, menekülés közben.
Pusztító tűz, pusztító ember, erózió és invazív fajok
Hová tűnt a gyönyörű kötetben elénk táruló, helyenként eszményi világ? A tengerparti és középső területek őshonos tölgyerdei eltűntek. Az ókori erdők gazdagságát csak kisebb facsoportok, szentként tisztelt fák árulják el. A 3000 évvel ezelőtti enyhébb és csapadékosabb időjárás megváltozott, a buja növénytársulások eltűnésének viszont mezőgazdasági, történelmi okai is vannak.
„Az egyre szélesebb körű állattenyésztés és földművelés földet igényelt, vagyis a legelők és szántóterületek céljából az ember folyamatosan irtotta az erdőket
– írja Fráter Erzsébet. – Ezentúl az emberi jelenlét nagy fafelhasználással járt. A tűzrakás, a főzés és a kemencék felfűtése, valamint az érckohók, az építkezések és a szerszámok elkészítése is sok fát emésztett fel. Az sem elhanyagolható tény, hogy ez a terület mindig a történelem gyújtópontjában volt. A Római Birodalom bukása után török és arab népek jöttek-mentek, és a sok háborúskodás rengeteg tűzesettel is járt, ami mind az erdők pusztulásához is vezetett.”
Az erdők pusztulásával a talaj is eltűnt sok helyről az erózió miatt, kopár, sziklás dombokat, félsivatagi szúrós cserjebokrokat látunk a helyükön. Özöngyomokkal, agresszíven terjeszkedő, invazív fajokkal vették át az uralmat az őshonos növénytakaró helyett. Veszélyesen elterjedt a talaj megkötésésére ültetett ausztrál fűzakácia, míg a Jordán völgyében a fügefajok, kagylótutaj, vízijácint, a tengerparton hottentottafüge szorítja ki a természetes vegetációt. Máshol dísznövényként ültetett, a kultúrából kiszökött növények terjednek, kóros mértékben.
A mai Szentföld és a felelős ember
A 20. század másodikk fele óta mégis él a remény, hiszen Izrael állam megalakulása után adományok és alapítványok segítségével nagy erdőtelepítési program kezdődött. Egyre több őshonos fajtát ültetnek, egyre több a lombos fajta, a tölgyféléktők a szentjánosenyérfán át a júdásfáig.
A turisták és zarándokok által leginkább látogatott helyeken díszkertek telepítenek, A Biblia növényei szerint így a Szentföld tájképi felvirágzásának lehetünk tanúi. A Júdeai-hegységben bibliai tájkertet létesítettek a hetvenes években, a Krisztus korabeli növényzetet rekonstruálják, bemutatva az akkori, természetközeli gazdálkodást.
Kiemelt kép: Wikipedia Commons
