Hóolvadás: élünk a vízpótlás esélyével, vagy elengedjük?
Az ország nagy részét beborító hótakaró nemcsak közlekedési kihívásokat jelent, hanem ritka lehetőséget is a vízhiánnyal küzdő magyar táj számára.
Az ország nagy részét beborító hótakaró nemcsak közlekedési kihívásokat jelent, hanem ritka lehetőséget is a vízhiánnyal küzdő magyar táj számára.
Soha nem látott mélységekbe süllyedt a Duna vízszintje a Szentendrei-szigetnél: a rekordalacsony közlekedési és ellátási problémává vált.
A közelmúltban Szegeden a „Nem víznek való vidék” szervezésében kerekasztal-beszélgetés zajlott „Vízszintemelés az Alföldön – de hogyan?” címmel. A beszélgetés középpontjában a Tisza bevágódása, az Alföld egyre súlyosbodó vízhiánya, valamint a táj és a folyó helyreállítását segítő megoldások álltak.
Néhány hónap alatt közel 900 gazda jelentkezett az év elején meghirdetett „Vizet a tájba!” programba, több mint 25 ezer hektárnyi területet ajánlva fel a vízvisszatartás céljára.
Az Alföld vízhiánya és az aszályos évek mindennapjaink valóságává váltak, amire egyre többen keresnek megoldásokat. A probléma súlyát jelzi, hogy Magyarországon az elmúlt ötven évben átlagosan mintegy 1,5-2 métert süllyedt a talajvízszint a Homokhátságon.
Az utóbbi évtizedekben Földünk számos pontján teremtett kritikus helyzetet a krónikus vízhiány.
Hol a meglepően alacsony vízállás okoz fejtörést a folyóinknál, hol pedig a kisebb-nagyobb árvizek. A nyáron volt olyan rész a Tiszán,…
A Zagyva folyó kotrása súlyosan károsíthatja az élővilágot – figyelmeztet a Greenpeace, miután természetvédők és civilek sorra emelik fel szavukat a mederrendezés ellen.
Az ENSZ 1994-ben jelölte ki június 17-ét az Elsivatagosodás és aszály elleni küzdelem világnapjává.
A teremtett világ, amelynek megvédésére a Fidesz folyton hivatkozik – leginkább a működő környezetvédelem helyett –, Orbán Viktor gondolkodásában egy kiapadhatatlan pénzeszsákot jelent, amelyből mindig csak kifelé kell pakolni, költeni pedig csak a látszat végett érdemes rá.