Nem adható magabiztos válasz arra a kérdésre, hogy fenntartható-e a technológiai fejlődés, csak arra vállalkozhatunk, hogy néhány megkerülhetetlennek tűnő kérdéskört felvázoljunk- állítja a Zöld Hang vitacikk-sorozatára írt esszéjében Csillag Gábor kultúrantropológus.
Első kérdés: tudjuk-e a kérdést?
Szögezzük le az elején: bár a technológia fejlődése évezredek óta folyamatos, és volt nem egy olyan korszak, amikor a fejlődés üteme robbanásszerűnek volt mondható, de adódik a kérdés: a mostani fejlemények voltaképpen ebben a sorban képeznek egy újabb állomást, vagy valami másról, drámaibbról van szó? Megítélésem szerint, egyértelműen ez utóbbiról van szó.
Az aktuálisan egyik legnépszerűbb elemző, a történész Yuval Harari[1] több szempontot is felhoz arra nézve, hogy a mai technológiai forradalom miért tér el lényegesen a korábbiaktól:
Sebesség: A technológiai fejlődés üteme ma példátlan. A múltban évszázadokig vagy évtizedekig tartó változások ma évek vagy akár hónapok alatt(!) bekövetkeznek.
Hatály és a technológiák konvergenciája: A jelenlegi forradalom nem korlátozódik egy adott területre vagy régióra, teljes mértékben globális és az emberi élet szinte minden területére hatással van. A különböző technológiák páratlan gyorsasággal és összetettséggel tudnak interakcióba lépni egymással. Példa erre a mesterséges intelligencia, a biotechnológia és a nanotechnológia fejlődése, amely egyesülve teljesen új lehetőségeket teremt.
Végül a legfontosabb.
Az emberi rendszerek megzavarása: A jelenlegi forradalom nem csupán az új technológiák belépéséről, hanem az emberek életének alapvető(!) megváltoztatásáról szól. Ezek között vannak olyan elemek, mint pl. a munkahelyek automatizálása, vagy bizonyos társadalmi struktúrák változásai, amelyeket korábban is tapasztalhattunk egy-egy nagy technológiai előrelépésnél, de – nagyon fontosan – vannak olyanok is, ami eddig nem volt elérhető, mint például az emberi biológia megváltoztatásának lehetősége.
Mi és M.I.
Természetesen ebben az egész „csomagban” az M.I.-nek[2], a mesterséges intelligenciának egészen unikális szerepe van. Talán itt látszik a legjobban, hogy nem pusztán tempó vagy kiterjedésbeli növekedésről van szó, hanem egy teljesen új kihívásról. A jelenlegi mesterséges intelligencia forradalom elementáris módon eltér a korábbi technológiai változásoktól. A mesterséges intelligencia a korábbi tech. mozgásokkal ellentétben, páratlan módon alakítja át a kognitív feladatok elvégzését. Ez nem pusztán a munkapiac radikális átalakítását eredményezi (erről majd később), hanem egy olyan új dimenziót hoz be a működésbe, ami finoman szólva, kiszámíthatatlan. Ugyanis míg a korábbi technológiai változásokat nagyrészt emberi feltalálók és mérnökök vezérelték, a mesterséges intelligencia képes önmagát javítani, ami nem csak már-már követhetetlenül gyors, de egyben kiszámíthatatlan fejlődéshez vezet. Ez voltaképpen azt jelenti, hogy a mesterséges intelligencia fejlődésének következményeit nagyon nehéz előre látni, hát még ellenőrizni.
Vagyis a történelemben tán most először maga az ember egy olyan lépéshátrányban lehet (tán már van), amikor azt sem tudhatja pontosan, milyen kérdésre kell keresni a választ…!
A nukleáris fegyverek kifejlesztése egy forradalmi újítás volt, ami a maga nemében egy teljesen új korszakot nyitott, hiszen a történelmünkben először vetődött fel a világunk teljes elpusztításának lehetősége. Ez a kérdés megrázó és drámai volt ugyan (ma is az), de a körvonalai beláthatóak. Túlzottan veszélyes fegyvereink vannak, ezért nemzetközi együttműködéssel törekedni kell arra, hogy ezt a fegyverkezést valahogyan kordába tartsuk. Az, hogy most megírhatom ezt a cikket, azt mutatja, hogy ez a folyamat (nagy csuklásokkal ugyan), de eleddig legalábbis relatíve eredményes volt – sikerült olyan megállapodásokat és rendszereket létrehozni, amelyek többé-kevésbé biztosítják a nukleáris fegyverkezés kezelhető keretek közé szorítását.
Csakhogy az M.I. kérdéskör NEM ilyen jellegű. Körvonalai közel sem ilyen egyértelműek. Nem szeretnék mindenféle sci-fi találgatásba bocsátkozni – különösebben nem vizionálom, hogy vége az emberiségnek és az M.I. átveszi az uralkodást a világ fölött -, egyszerűen azt állítom, hogy nem pontosan látni a körvonalakat, és hogy könnyen előállhat egy olyan ütemű fejlődés, ami az emberek jellenlegi szellemi kapacitása számára már nehezen, vagy nem követhető…. És akkor még nem is hoztuk szóba a kvantum számítógépeket, amelyek 10-20 éven belül egy újabb exponenciális ugrást jelentenek. Ooops…
Ember-e még?
A mostani technológiai forradalom másik paradigmatikusan új eleme az ember biológiájára vonatkozik. Idetartoznak olyan orvoslási fejlesztések, mint például génszerkesztési technológiák, pl. a CRISPR (mely által már a betegség forrásánál potenciálisan gyógyíthatóvá válnak genetikai rendellenességek, rákok és más betegségek); a regeneratív gyógyászat (őssejtkutatás és a szövetsebészet fejlődése, mely sérült szövetek és szervek regenerálódásához vezethet); vagy a személyre szabott orvoslás lehetősége (kezelések egyéni genetikai profilokhoz igazítása, mely radikálisan növelheti a terápiák hatékonyságát, csökkentve a mellékhatásokat). Ha ezekhez hozzáadjuk az M.I. diagnosztikai és gyógyászati képességét (pl. a gyógyszerkutatásban), valamint olyan új technikai előrelépéseket, mint a nanotechnológia (például a testi képalkotás vagy a testen belüli célzott „gyógyszerszállítás”), vagy a protetikai vagy bionikai, biomechatronikai fejlesztéseket(mely által hagyományos organikus szervek mesterséges szervekkel helyettesíthetőek), az így előálló perspektívák lélegzetelállítóak. Egyes – komolyan vehető – tudósok már azt a kérdést pedzegetik, hogy az ezekkel az technológiai fejlesztésekkel kisegített, „kiegészített” ember vajon még ugyanúgy homo sapiensnek tekinthető, vagy már evolúciós értelemben is valami másról van szó…
Totális felkészületlenség
Jobb esetben azt mondhatjuk, hogy a 24. órában vagyunk, hogy kitaláljuk, hogyan reagáljunk erre a merőben új helyzetre, de sokan amellett érvelnek, hogy erről már lekéstünk.
Mit tudunk?
Azt tudjuk, hogy ez a technológiai forradalom radikálisan át fogja alakítani a munkapiacot, és nem csak úgy, hogy bizonyos munkák, sőt foglalkozások helyét „átveszik a gépek”. Ha csak régi „automatizációs” problémáról lenne szó, azt némi átképzéssel kezelni lehetne. De nem, ennél nagyságrendileg nagyobb átalakulásról van szó, méghozzá arról, hogy az eddig képzési, munkabetanulási modelljeink teljesen elavulttá váltak. Az eddigi képlet többé kevésbé abból állt, hogy valaki kiválaszt egy területet és/vagy szakmát, azt igyekszik – hosszú évek alatt – kitanulni, majd ezen a területen elhelyezkedik, és ott próbál egyre feljebb kerülni a létrán. A jelenlegi technológiai forradalom ezt a mintát alapjaiban megkérdőjelezi. Nyilván lesznek kivételek, de a legtöbb területen mi értelme lenne annak, hogy valaki egy-egy témát évekig tanuljon, amikor az aktuális M.I. mindezt a tudást (és még nagyságrendileg többet) körülbelül fél óra alatt el tudja sajátítani?! A következmények megrázóak. Túlzás nélkül elmondható, hogy százmilliók munkája, állása válik veszélyeztetetté, méghozzá nem „majd egyszer”, hanem a következő 10-20 éven belül!
Ameddig most ellátunk, erre két rapid reakció létezik, és mindkettőtől igen távol vagyunk.
Az egyik a képzési rendszereink alapvető megváltoztatása – és itt a kulcsszó az alapvető. Egészen megdöbbentő, hogy mekkora lett a szakadék a várható átalakulások világa és mondjuk a hazai oktatási rendszer között. Ez utóbbiról eddig is tudtuk, hogy rendkívül elavult és ez persze eddig is jelentős versenyhátrányt jelentett. De most?! Nem pusztán arról van szó, hogy a még mindig a töri dátumok bemagolására, vagy a Köszívű ember fiai tanulmányozására támaszkodó hazai oktatás módszertanilag fényévekre van egy korszerű oktatási szemlélettől, hanem hogy maga a fent pedzegetett életpálya modell – amelyre nem csak a magyar, de a legtöbb oktatási rendszer épül – hamarosan teljesen irrelevánssá válik. Az emberek – ha egyáltalán lesz munkájuk – nem egy-egy dolgot fognak évtizedekig csinálni, hanem egy egész életen át tartó képzésben és mozgásban lesznek. Hol ezt fogják csinálni, hol azt, és ha nem tudnak villámgyorsan alkalmazkodni, akkor egyszerűen kiesnek a munkapiacról. Itt természetesen nincs tér ennek részletezésére, de egy dolog biztos, az oktatási és képzési rendszereink egy ilyen elementáris váltásra egyáltalán nincsenek felkészülve – így ez az egyik kiemelt terület, ahol radikális és azonnali változásra lenne szükség.
A másik reagálási lehetőség az univerzális alapjövedelem azonnal bevezetése. A fentiekből egyértelműen látszik, hogy a munkapiac hamarosan a feje tetejére fog állni. Még a legoptimistább szcenárióban sem elképzelhető, hogy a nyilván évtizedeket igénylő alkalmazkodás (akár a képzésben, akár a munkavállalás jellegében) olyan gyorsan végbemegy, hogy ne kerüljenek 100 milliók válságos egzisztenciális helyzetbe. Az egyetlen kiút, ha az elemi megélhetést függetleníteni tudjuk az aktuális foglalkoztatási státusztól. A feltétel nélküli alapjövedelem az, amely szavatolni tudná az egyén számára a pénzügyi biztonságot, az egzisztenciális stabilitást. Az FNA érdemben tudná enyhíteni a mesterséges intelligencia által előidézett változások okozta nehézségeket, biztonságot garantálva az állásukat elvesztőknek és lehetővé téve, hogy a megélhetési ellehetetlenülés azonnali veszélye nélkül folytassák az oktatást, átképzést vagy más módon próbáljanak alkalmazkodni az új helyzethez.
Félisten nyertesek vs. ellehetetlenült vesztesek
Ne legyenek illúzióink. Miközben az internet is a tudás és a technológiák demokratizálását ígérte (és ez kis részben be is következett), de világosan látszik, hogy nincs változás abban az évezredes „hagyományban”, miszerint a technológiák uralását, és így a belőlük származó hasznot ki lehet, és ki is szokták sajátítani a legkülönfélébb elitek. Ez nem újdonság, a nagy változás megint csak a léptékek tekintetében áll elő. Akik képesek kisajátítani a következő évtizedek technológiai vívmányait, olyan döbbenetes mértékű előnyre tudnak szert tenni, hogy ahhoz képest a különbség, mondjuk István király és egy korabeli szolga között elhanyagolhatónak tűnhet.
Még nem teljesen világos, hogy kik lesznek a „nagy nyertesek”, de viszonylag biztonságosan állítható, hogy a következő szektorok kiemelt szerepet kapnak:Technológiai cégek; kockázati tőketársaságok és az egyéni befektetők, akik szponzorálni tudják az új technológiák fejlesztését és terjesztését; adattároló- és felhőszolgáltatók; gyógyszerészeti és biotechnológiai cégek; kormányzati, védelmi, nemzetbiztonsági vállalkozók; és végül, természetesen, azok, akik a szellemi tulajdon birtokosai.
A fő nyertesek mellett természetesen lesz egy réteg, amely alkalmazkodni tud a radikális átalakulásokhoz, és – még nem pontosan látni, hogyan és miben, de – releváns tudással fog rendelkezni ebben az új világban. Csakhogy lesz egy százmilliókból, alkalmasint milliárdokból álló réteg, amely nem. Így jöhet létre (szintén Harari kifejezésével élve) az ún. „irreleváns osztály”. Ezek azok az emberek, akik képtelenek felvenni a versenyt az új technológiákkal, képtelenek alkalmazkodni az új helyzethez, és így gazdaságilag „feleslegessé”, „irrelevánssá” válnak. Fontos, hogy ezek nem összekeverendőek a korábbi „kizsákmányoltakkal”, akikre szükség volt a kapitalista rendszer működtetéséhez és a profit termeléshez! Ez – ha tetszik – még ennél is sokkal kilátástalanabb helyzet, hiszen ez az embertömeg a rendszer működtetése szempontjából lényegtelen, szükségtelen…
Az ebből az új osztályharcból adódó következmények beláthatatlanok…
2 perc utópia
Természetesen a sok veszély és szorongató lehetőség mellett mindig ott van a pozitív opció, és tény és való, ezek az új vívmányok hatalmas előrelépési és felszabadítási lehetőségeket is hordoznak. Az optimista variáció szerint a fent leírt technológiai újítások nem csak ezt teszik lehetővé, hogy az emberek nagyságrendileg egészségesebbé váljanak, sőt tán jelentősen hosszabb életet éljenek, hanem hogy az életminőségük is radikálisan javuljon. Az utópisztikus vízió szerint a fejlett automatizáció belépésével az ember felszabadul sokféle munkakényszer alól. Jöhet a 4, sőt a 3 napos munkahét, s mivel az M.I. elvégzi a rutinfeladatokat, az ember számára már csak a kreatív, innovatív munkák maradnak. Radikálisan megnő a szabadidő, teret nyitva az önkifejezésnek, önkiteljesedésnek. Sőt, mivel a termelés egy jelentős részét olyan „alanyok” végzik, akiknek nem kell ezért fizetni, ez jelentősen csökkentheti majd az árakat -mind a termékek, mind a szolgáltatások terén. Betegségek eltűnnek, évszázados talányok megfejtésre kerülnek, hatalmas új területek nyílnak a szórakozás és a kikapcsolódás terén. Szép új világ. Kérdés, hogy a most látható tendenciák ebbe az irányba mutatnak-e? Megítélésem szerint nem, bár nyilván ez lesz, sőt már most ez a technológiai forradalom „marketingje”.
Mit lehet tenni
Mint korábban írtam, megdöbbentően felkészületlenül várjuk a bekövetkező változásokat.
Jelentőségéhez képest talán nem kapott elég figyelmet az a 2023 júniusában kiadott, és több mint 100 tudós és fejlesztő (többek között Elon Musk, az Apple alapító Steve Wozniak, a történész, Yuval Noah Harari és pl. Max Tegmark -az MIT professzora) által aláírt nyílt levél, amiben a mesterséges intelligenciák fejlesztésének 6 hónapos, átmeneti felfüggesztését kérték, annak érdekében, hogy az emberiség végiggondolhassa a várható következményeket, és felkészülhessen rájuk. Ez a figyelmeztetés a maga nevében páratlan, csak ahhoz hasonlítható, amikor Robert J. Oppenheimer, a Manhattan Projekt tudományos igazgatója 1945. októberében nyílt levelet írt Harry S. Truman amerikai elnöknek, amiben kifejezte aggodalmait az atomfegyverek jövőjével kapcsolatban. Ám mondani sem kell, hogy ez a pauza nem következett be, mivel a befektetői nyomás (minél több, minél előbb jelszóval) épp az ellenkező irányba tolja a folyamatot.
Pedig rengeteg tennivaló lenne. Ím csak néhány terület.
Politika és szabályozás fejlesztése[3]:
Etikai irányelvek felállítása: Nemzetközi szabványok létrehozása az M.I. és egyéb technológiák etikus használatára vonatkozóan, biztosítva az átláthatóságot, a méltányosságot, és az elszámoltathatóságot.
A M.I. és más technológiák bevezetésének szabályozása: Különös tekintettel az alkalmazásuk biztonságra, az adatvédelemre, és általában a magánélet védelmére.
Munkaerő-stratégiák:
Munkahelyváltási programok, pénzügyi támogatás és karrier-tanácsadás: Átképzési programok, és más támogatások, amelyek segítenek abban, hogy a dolgozók alkalmazkodni tudjanak az új technológiák által létrehozott új szerepkörökhöz.
Gazdasági és szociális védőhálók:
Itt szóba jön a már említett univerzális alapjövedelem vagy hasonló pénzügyi biztonsági hálók bevezetése, illetve más szociális szolgáltatások jelentős megerősítése.
Radikális oktatási reformok:
Az egész életen át tartó tanulás előmozdítása: A folyamatos oktatás és készségfejlesztés ösztönzése annak biztosítására, hogy a munkaerő továbbra is alkalmazkodóképes legyen.
Tantervek felülvizsgálata: Az oktatási tantervek teljes átalakítása. Mind tartalmilag, hogy az M.I.-t, a robotikát és más feltörekvő technológiákat megismertetését magukba foglalják. Mind szemléletileg, hogy azon készségek és képességek fejlesztésére koncentráljanak, amelyek relevánsak lesznek a jövőbeli munkaerőpiacon.
Kutatási és fejlesztési együttműködések:
Olyan nemzetközi és szektorok átívelő (többek között a köz- és magánszféra közötti partnerségeket is magukban foglaló) együttműködésre van szükség, amelyek:
- egyfelől támogatják a kutatást és -fejlesztést, ösztönzik az innovációt
- másfelől biztosítják az erőforrások és a legjobb gyakorlatok hozzáférhetőségét és megosztását – kizárva a technológiák kisajátítását, akár gazdasági, akár politikai szereplők által.
Bizonyos bizonytalanság
Jó esetben azt látjuk, hogy mennyi mindent nem látunk. Az egyértelmű, hogy az emberiség fejlődésének egy új paradigmájánál vagyunk. Az eddigi történelmünket az uralta, hogy a Homo sapiens(„értelmes ember”), azaz mi voltunk a legokosabb, legfejlettebb gondolkodni tudó entitások a világon. Nagy kérdés, hogy ez így marad-e? Max Tegmark, svéd-amerikai fizikus és gépi tanuláskutató már sok évvel ezelőtt kimondta[4]: a mostani átalakulások olyan mélyreható változásokhoz vezethetnek kognitív képességeinkben, társadalmi struktúráinkban és általános létünkben, ami potenciálisan újradefiniálja, mit is jelent embernek lenni. Akkor még sokan azt hitték, hogy ez bolond fantázia, de ma már reális kérdés, meddig látunk el az általunk létrehozott technológiai forradalom könnyen kibogozhatatlanná váló elágazásaiban…
(A szerző kultúrantropológus, kommunikációs tanácsadó, újságunkat, a Zöld Hangot kiadó Megújuló Magyarországért Alapítvány munkatársa.)
[1] Harari, Yuval Noah; Spiegel & Grau (2018).21 Lessons for the 21st Century. ISBN 978-0-52551217-2
[2] Mesterséges Intelligencia már az 1950-es évek óta jelen van a tudományban. Az alábbiakban ennek legújabb generációjáról, a nagy nyelvi modellekre (LLM) épülő generatív transzformátor (GPT) technológiáról van szó.
[3] Az Európai Parlament épp a napokban döntött egy úttörőnek tekinthető szabályozási csomagról, amely kitér a polgári jogok védelmére, a bűnüldözői szervek felhasználási lehetőségeire, a magas kockázatú AI-rendszerekre, valamint kötelezővé teszi a mesterséges vagy manipulált tartalmak kötelező megjelölésére. De ez pusztán csepp a tengerben, mivel a két vezető M.I. fejlesztő, az USA és Kína hallani sem akar ilyen szabályozásról.
[4] Life 3.0 : being human in the age of artificial intelligence – (2017). ISBN 9781101946596. OCLC 973137375.
Kapcsolódó cikk
Fenntartható-e a technológiai fejlődés?
Legyőzhetjük-e a technológiával azokat a problémákat, amelyeket maga a technológia okoz? E kérdés köré szerveződik a Zöld Hang hamarosan induló vitacikk-sorozata.
