Európában is vannak őserdők

Nagyon fontos természetvédelmi cél a megmaradt őserdők és a hosszú ideje érintetlen erdők védelme és kutatása. Ezt a célt szolgálják a magyarországi erdőrezervátumok. Interjú Horváth Ferenccel, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont nyugalmazott kutatójával.

– Az embereknek általában az Amazonas, vagy Kongó jut eszébe az „őserdő” szóról, pedig Európában is maradtak még ilyen erdők. Mit értenek ez alatt a botanikusok?

– Az őserdőkről hazánkban az erdészek kezdtek el komolyabban gondolkodni a XIX. század, XX. század fordulóján, azután, hogy rádöbbentek: milyen gyorsan fogyatkoznak az őserdők, hogy milyen gyorsan irtják ki vagy alakítják át azokat gazdasági erdővé maguk az erdészek. Olyan erdőkről írtak, amelyekbe favágó még „nem tette be a lábát”. A második ipari forradalom időszakában egyre több rönköt és fűrészelt faanyagot igényelt a bányászat, a vasútfejlesztés és az építkezések. Az őserdők kizsákmányolása az erdészeti tudományok rohamos fejlődését hozta magával.

Az „őserdő” tudományos igényű meghatározását és értelmezését a 2000-es évek elején dolgozta ki Erik Buchwald dán szakértő egy nemzetközi munkacsoport élén. Angolul több neve is van ezen erdőknek: virgin, primeval, primary, frontier forest és old-growth forest. Magyarul még vadonnak, ősvadonnak is nevezhetjük ezeket. A definíció kimondja, hogy legyen természetes az erdő eredete, a növényvilág, az állatvilág, a populációk, a genetikai állományok, az ökológiai folyamatok és az erdő szerkezete, mintázata. Folyamatos, megszakítás nélküli legyen az állományok története, fennállása. Legyen elég kiterjedt az erdőtömb, hiszen vannak olyan élőlények amelyeknek egy kisebb erdőség nem elegendő. Ilyenek a nagyragadozók: a farkas, a medve és a hiúz. A sasoknak, a bölényeknek is elegendően nagy, erdősült területre van szüksége.

– A mai Magyarország területén vannak még őserdők?

– Komoly, nagy kiterjedésű őserdők már nincsenek, csak töredékes foltok maradtak. Egy nagyobb maradványterületünk van: a Mátra-gerinc északi, sziklás letörésén a Kékes Erdőrezervátum (https://erdorezervatum.hu/Kekes). Érdekes ugyanakkor, hogy a II. világháború után is jelentős őserdőfoltok voltak még a középhegységeinkben, de ezeket az államosítást követően levágták, kitermelték.

– A Bükk-fennsík oldalában is van egy terület, amiről azt tartják, hogy őserdő.

– A Kékesen kívül máshol is mondják kis erdőfoltokra, hogy „őserdő”: ilyen például a Bükki Őserdő, a Burok-völgy vagy a Vétyemi Ősbükkös esetében. Ezek kinézetre és ökológiai szempontból közel állnak az őserdőkhöz, de bizonyítottan volt valamikor bennük valamilyen vágásos háttér. A Bükki Őserdő 200 évesnél idősebb, de az is fakitermelés, vágás után keletkezett, viszont 100 éve háborítatlan. Ha sokáig „békén hagynak” egy erdőállományt, akkor lassan-lassan –  legalább 60-80 év kell hozzá – kezd visszaalakulni olyanná, ahogy egy igazi őserdő is kinézett, és ahogy az a terület régen kinézhetett. Ennyi idő alatt a természetes ökológiai folyamatok lassan helyreállítják a bolygatás következményeit.

– Lengyelország és Fehéroroszország határán van a Białowieża-erdő. Úgy tudom, hogy ha valaki meg szeretné nézni, hogy Magyarországon hogyan néztek ki az erdők mondjuk Mátyás király korában, azt ott teheti meg. Mit érdemes tudni arról a vidékről?

–  Ez a mintegy 3000 hektáros őserdő az európai síkvidéket egykor borító hatalmas kiterjedésű vadon legnagyobb, ősi állapotban megmaradt darabja. Először a lengyel király, majd az orosz cár zárt vadászterülete volt. Kiterjedésében hatalmas, a faállományában meglehetősen változatos. A hazai erdeink közül az alföldi, folyó menti, vízjárta kocsányos tölgyesek hasonlíthattak leginkább a Białowieża-erdőhöz. Utóbbiban medve, farkas, hiúz és mintegy 900 bölény él. Ugyanakkor Magyarországon a hegy- és dombvidéki erdeink nem ilyen típusúak, azok inkább hasonlítanak a Kárpátokban megmaradt lombhullató őserdő maradványokhoz.

– Ez utóbbiakról mit érdemes tudni? Most Budapesten vagyunk. Hol található hozzánk legközelebb őserdő?

– Az őserdők védelme egy közép-európai mozgalomból indult, tehát a német, cseh, svájci, osztrák hagyományokból. Csehországban, Szlovákiában, és a Kárpátok nehezen elérhető részein vannak őserdő maradványok. Általában az volt az elmúlt száz év törekvése, hogy az erdő minden típusára levédjenek jellemző őserdőfoltokat vagy öreg erdőállományokat. Így találhatók különböző lombhullató erdők és fenyvesek, illetve vegyes erdők rezervátumai a Kárpátokban.

– Mit nevezünk erdőrezervátumnak Magyarországon? Mi a különbség az őserdő és az erdőrezervátum között, miben egyezik meg?

– Az „őserdő” egy ökológiai, az erdőrezervátum pedig egy jog által megalapozott fogalom. Őserdő, felhagyott öreg erdő és középkorú erdő is lehet erdőrezervátum. Jogi fogalomként rendelet és jogszabály határozza meg. Ezen területeknek a legfontosabb jellemzőjük, hogy kivonták őket a faanyag-termelés kötelezettsége alól. Tehát itt semmilyen szempontból nem kell az erdésznek hasznot termelni, de nem is szabad beavatkoznia, hozzányúlnia a folyamatokhoz. Emellett fokozottan védett területté nyilvánítják ezeket a területeket. Fontos cél az itt zajló erdőökológiai folyamatok megismerése, kutatása, illetve utána a kutatási eredmények közzététele.

– Látogathatók az erdőrezervátumok, vagy elzártak a közönség elől?

– Általában nem jelent problémát, ha túráznak egy erdőrezervátumban. Ugyanakkor a magyarországi irányelv szerint ezek a fokozottan védett területek csak engedéllyel látogathatók, kutathatók. Az elmúlt évtizedek törekvése szerint a meglévő turistautakat elvezetik ezekből a területekről. Az elvezetés egyik indoka, hogy a turistautakra előbb-utóbb kiszáradó fák dőlnek rá. Ez egy ellentmondásos dolog: ha nem gondozzák a turistautat, akkor az járhatatlanná vagy balesetveszélyessé válhat. Ha viszont gondozzák, akkor muszáj „elvagdosni” a kidőlt fákat. Így is vannak azért még Magyarországon olyan erdőrezervátumok, amelyeken átvezetnek turistautak – Szlovákiában viszont ez az általános.

– Ha valaki igazi vadont szeretne nézni Magyarországon, akkor hová érdemes mennie?

– A Kékes az egyik ilyen rezervátum. Elmegy mellette a sárga jelzésű turistaút, és onnan be lehet kukucskálni. Továbbá a Vétyem, a Tátika, a Burok-völgy, a Fényi-erdő, a Baktai-erdő erdőrezervátumok is ilyenek, és persze a „szentélyerdők”.

– Mi a gond a mai erdőgazdálkodással természetvédelmi szempontból?

– Magyarországon az erdők több mint 90 százaléka vágásos erdő. A vágásos erdőgazdálkodás azt jelenti, hogy 1-3 hektár, vagy nagyobb méretű területeket egyszerre vágnak le, majd néhány éven belül felújítanak. Ebből fakadóan ezeken a területeken (erdőrészletekben) évtizedekre megszűnik a kellemes és jótékony erdőklíma, az erdőtalaj védettsége, majd a felverődő új erdő unalmasan egyöntetűvé válik. Miután egyszer levágnak egy erdőt, majdnem egykorú lesz a következő generáció, és a fafajok összetételét már az erdész irányítja. Általában beszűkül a fajok száma, tehát csökken a sokféleség.

Az ökológiában nagyon fontosak a társulásokban zajló térbeli és időbeli folyamatok. A vágásos erdőgazdálkodásnál a korábbi, őserdőkre jellemző foltos, változatos mintázatok megszűnnek, vagy nagyon-nagyon felülírják azokat az erdészeti beavatkozások. Természetesen a vágásos erdőkből szinte az összes faanyagot kiviszik, és a kidőlt holt fákból is csak sokkal-sokkal kevesebb marad. A holt faanyagok eltakarítására, feldolgozására szakosodott lebontó életközösség tagjai (gombák, bogarak, rovarok, csigák, madarak és még számtalan élőlény) teljesen visszaszorulnak vagy egyenesen kihalnak. Ezért van az, hogy a gazdasági erdőkből eltűnik egyre több, a természetvédelem számára kiemelten fontos, nagyon-nagyon ritkán előforduló faj, mint például a párkereséskor kajszibarack illatú remetebogár vagy a fehérhátú harkály. Az őserdők és erdőrezervátumok védelme segít ezen fajok megőrzésében és fennmaradásában.

– Mi a lényege a Pro Silva erdőgazdálkodásnak? Miben más a vágásos erdőgazdálkodáshoz képest?

– A vágásos erdőgazdálkodás a 18. – 19. század folyamán kidolgozott és alkalmazott gyakorlat, amely biztosította a faanyagtermelés folyamatosságát, és megakadályozta az erdők további pusztulását. Alapállása nagyon hasonlít a mezőgazdálkodás „vetés, aratás” megközelítéséhez:  vágások és felújítások ciklusában gondolkozik, amely azonban számos ökológiai és természetvédelmi kockázattal terhelt. A Pro Silva szemlélet ezen hátrányok rendszer szintű kiküszöbölése mellett folytat erdőgazdálkodást, amivel egy magasabb szinten képes fenntartható gazdálkodást folytatni. Legfontosabb szempontjai, amelyek hosszú távú biztosítására törekszik: a gazdasági eredményessége maradjon meg, őrizze meg, folyamatosan tartsa fenn vagy állítsa helyre az erdei ökoszisztémák természetes elemeit és működését, illetve biztosítsa az erdő védelmi és közjóléti funkcióit. Legfontosabb módszerei, hogy folyamatosan biztosítja az erdőborítást, ahol ennek feltételei megfelelőek, tehát ne legyen mindenhol vágásterület. Az erdőklímának is fenn kell maradnia, azaz ne alakuljanak ki szélsőséges helyzetek – például az újulat ne égjen ki. A talaj folyamatos védelme is megmaradjon: ne száradjon ki, ne alakuljon ki erózió, legyenek vízmegtartó megoldások. A természetes újulat védelmét és a nagyvaddal való egyensúly megtartását is szem előtt kell tartani lékes fahasználattal, a vadállomány hatékony szabályozásával. Biztosítani kell az erdő sokféleségét, elegyességét, változatos mintázatosságát, holtfában és mikro-élőhelyekben való gazdagságát … hogy csak a legfontosabb törekvéseket említsük.

– Hogyan látja az Erdőrezervátum-kutatási Program jövőjét?

– A kutatók néhány éven belül végeznek a hazai erdőrezervátumok első alapfelméréseivel, ugyanakkor elkezdték a visszatérő újrafelméréseket. Nagyon érdekesek, helyenként viszont aggasztóak a tapasztalt változások. Az elmúlt évtizedekben a termőhelyszárazodás, a klímaváltozás, a biológiai inváziós veszélyek, a természetes felújulást blokkoló vadrágás egyre inkább éreztetik egymást gerjesztő, kedvezőtlen hatásukat (https://erdorezervatum.hu/Aszaly_es_muflonnyajak_Juhdoglo). Ezen tényezők egyre inkább veszélyeztetik sok erdőrezervátum állapotát és további jövőjét – a rezervátumok tükrében természetközeli erdeink helyzete is visszatükröződik!

Az Erdőrezervátum Programról itt lehet bővebben tájékozódni: https://erdorezervatum.hu/

Keretes:
Horváth Ferenc az ELTE TTK kutató biológus szakán végzett 1983-ban. Azután a vácrátóti MTA Ökológiai és Botanikai Intézetéhez került, ahol biodiverzitás-monitorozással, erdőökológiai és természetvédelmi kutatásokkal, valamint térinformatikai megoldásokkal és adatbázisok fejlesztésével foglalkozott. Részt vett a 2000-es évek nagyobb projektjeiben („Preparation for Implementing the Habitats Directive in Hungary”, „MÉTA – Magyarország Élőhelyeinek Térképi Adatbázisa program”), amelyekben főként informatikai feladatokat vállalt. Az Erdőrezervátum-kutatási Program keretében módszertani és informatikai fejlesztéseket irányított, majd szervezte az erdőrezervátumok felmérését. Ezt a munkát 2022-től az Agrárminisztérium gyorsította fel, bekapcsolva a Soproni Egyetem kutatócsoportjait is – jelenleg 50 terület egységes alapfelmérésénél tartanak. Szerkeszti az „erdorezervatum.hu” honlapot és az eredményeket bemutató „Erdőrezervátum Füzetek” kiadványsorozatot. Számos doktorandusz és egyetemi szakdolgozó témavezetője.