Nehezen túlbecsülhető jelentőségű döntésre készül az Európai Unió Bírósága: arról a keresetről fognak szeptember 11-én ítéletet mondani, amelyet Ausztria indított a tervezett paksi bővítés engedélyezésének visszássága miatt. Aligha ez lesz az utolsó szó az európai jog és az orosz érdekű beruházást erőltető Orbán-kormány konfliktusában, de a projekt sorsát, és vele az európai nukleáris ipar jövőjét minden bizonnyal befolyásolni fogja.
Fontos határnaphoz érkezik az orosz dominanciájú paksi bővítés elleni küzdelem: az előzetesen kiadott menetrend szerint szeptember 11-én az Európai Unió Bírósága (CJEU) kihirdeti a döntést abban a keresetben, amelyben a szomszédos (az atomenergia használatát biztonsági okokból régóta ellenző) Ausztria támadta meg a beruházás engedélyezését. A beruházási tender elmaradása, illetve a tiltott állami támogatás ügyében beadott 2017-es bizottsági panaszokat követően Ausztria 2018-ban fordult a Bírósághoz a közbeszerzési és az állami támogatási EU-szabályok figyelmen kívül hagyása miatt. 2022-ben a Törvényszék elutasította az osztrák keresetet, a fellebbezés nyomán azonban mégis megindult a beruházás körülményeinek érdemi vizsgálata. Idén februárban Laila Medina, a Bíróság főtanácsnoka azt az előzetes álláspontot fogalmazta meg, hogy a Bíróságnak hatályon kívül kellene helyeznie az állami támogatás jóváhagyását engedélyező európai bizottsági határozatot, mivel előtte elmaradt annak körültekintő vizsgálata, hogy a beruházási szerződés tender nélküli odaítélése összeegyeztethető-e az uniós közbeszerzési szabályokkal. A Bíróság (amely az ügyek mintegy kétharmadában követni szokta az előzetes főtanácsnoki iránymutatást) dönthet a korábbi bizottsági jóváhagyás teljes vagy részleges megsemmisítéséről, illetve akár a jóváhagyásáról is. Hogy ezután mi történik, az nem egyértelmű, egy azonban biztos: a szeptember 11-i döntés mindenképpen hatással lesz a sok éves késésben lévő, eredetileg 2025-re már készre tervezett beruházás további sorsára. Szakértők szerint az EU Bírósága valójában arról dönt, hogy lehetnek-e fontosabbak egy tagállam kormányának üzleti érdekei az uniós előírásoknál. Azt ugyanis nehéz tagadni, hogy a paksi beruházás esetében a két szempontrendszer között ellentmondás van.
Az ítéletet nem csak Ausztria, hanem Magyarország, és a magyar közvéleménynek az orosz energiafüggőség felszámolását sürgető többsége is nagy izgalommal várja. Mondhatnánk, hogy a tanácsnoki vélemény alapján Ausztriának (és a beruházás magyarországi ellenzőinek) áll a zászló, az ügy azonban messze nem ennyire egyszerű: túlságosan sok fél ütközik ebben a jogügyletben. Ha a Bíróság az osztrák fél javára dönt, csorbulhat a Bizottság tekintélye, ráadásul a kérdésben a testület (és a politikai beleszólástól mentes atomenergia-használat) oldalán áll Franciaország, Csehország, Lengyelország, Szlovákia (anno még az Egyesült Királyság is), míg Ausztriáén egyedül csak Luxembourg áll – szó sincs tehát lejátszott meccsről. Ellenérvként is legfeljebb annyi hozható fel, hogy az uniós körökben a saját bajkeverő magatartása miatt nem különösebben népszerű orbáni Magyarországról van szó (meg Oroszországról egy Európa biztonságát fenyegető háborús konfliktus idején).
A jogi csatározás gyökerei 2017-ig nyúlnak vissza, amikor az Európai Bizottság jóváhagyta a magyar állami támogatást a Paks II. projekthez. 2018-ban Ausztria keresetet nyújtott be a döntés ellen, szóvá téve a közbeszerzési és állami támogatási szabályok figyelmen kívül hagyását (a projektet tender nélkül kapta meg a Roszatom, a Bizottság pedig jóváhagyta, hogy a két új reaktorblokk állami finanszírozással, állami támogatás felhasználásával épüljön fel. 2022-ben a Törvényszék (General Court, GC) elutasította Ausztria keresetét; nyugati szomszédunk még ugyanabban az évben fellebbezést nyújtott be a Bírósághoz.
2025. februárjában Laila Medina főtanácsnok indítványa a GC ítéletének hatályon kívül helyezését javasolta, kiemelve, hogy a Bizottság hibát követett el, amikor nem vizsgálta meg mélyrehatóan a közbeszerzési szabályok betartását. Az Európai Bizottságnak normál esetben csak az állami támogatás belső piaccal való összeegyeztethetőségét kell vizsgálnia, de ha a támogatás elválaszthatatlanul kapcsolódik más uniós jogsértéshez (pl. közbeszerzési szabályok megszegéséhez), akkor semmiképpen sem hagyható jóvá a támogatás, hiába lenne esetleg piackonform. A főtanácsnoki indítvány szerint a Bizottság nem indokolhatja a jóváhagyó döntését (ahogyan Paks II. esetében történt) pusztán azzal, hogy nem látott közbeszerzési jogsértést – részletes vizsgálat is szükséges lett volna.
Nem csak az ügy megítélése, hanem a Bíróság döntési lehetőségeinek választéka is sokszínű. A bírák dönthetnek a teljes megsemmisítés mellett: ebben az esetben a CJEU hatályon kívül helyezi mind a GC ítéletét, mind az Európai Bizottság korábbi döntését. A következmény az lenne, hogy a Bizottság új eljárást folytat le, kijavítva a jogi hibát, és figyelembe veszi a jelenlegi megváltozott körülményeket (mind az energiapia új helyzetét, mind az orosz szankciókat); maga a megítélt állami támogatás addig jogi bizonytalanságban marad. Ez politikai értelemben Ausztria teljes győzelme; Magyarország és a Bizottság presztízsvesztesége lenne, de nem a végállomás, hiszen a majdani új bizottsági határozat ellen ismét lehet keresetet benyújtani a GC-hez.
Történhet részleges megsemmisítés is, amikor a CJEU csak a közbeszerzési elemre vonatkozó részt semmisíti meg a korábbi bizottsági határozatból. Ebben az esetben a döntés többi részét érvényben hagyják, az állami támogatás jogi státusza viszont szintén bizonytalan marad, amíg a Bizottság nem végzi el a hiányzó közbeszerzési vizsgálatot. Ez a verzió Ausztria részleges győzelme lenne.
És persze benne van a pakliban az is, hogy a Bíróság elutasítja Ausztria keresetét, és a Bizottság javára dönt. Ekkor a CJEU helybenhagyja a GC ítéletét, és megerősíti a Bizottság korábbi döntését; a jogi eljárás végleg lezárul, az állami támogatás teljes mértékben érvényben marad, ami Magyarország és a Bizottság győzelme, Ausztria veresége lenne.
És van egy kevésbé valószínű, de nem kizárható negyedik kimenet is: ha ún. jogértelmező / korrekciós ítélet születik, azaz a CJEU a támogatást formailag érvényben hagyja, de visszautalja az ügyet a GC-hez, amelynek az új jogelvek alapján kell ítéletet hoznia – ami elvi győzelem lenne Ausztriának, gyakorlati halasztással.
Bármi lesz is a tényleges döntés, a 11 éve egy helyben toporgó, a háborús körülmények között gazdaságilag és politikailag is irracionálissá vált paksi bővítés elleni küzdelem folytatódik, többek között a Párbeszéd-frakcióban politizáló Tordai Bencének az elmúlt hónapban a Bizottsághoz benyújtott újabb panaszbeadványa nyomán. Egy nagyon fontos kérdésre – hogy az európai jog előbbre való-e az üzletnél – ugyanakkor szeptember 11-én minden bizonnyal választ kaphatunk.
