A klímaváltozás hatásai egyre erőteljesebben formálják a magyarországi erdők képét. Bár a száz évvel ezelőttihez képest több mint kétszeresére nőtt az ország erdőterülete 11 százalékról 23-25 százalékra, ma már nem az a legnagyobb kérdés, hogy telepítünk-e új erdőket, hanem az, miként tudjuk megőrizni és az alkalmazkodásban segíteni a meglévőket.
Az erdők nemcsak faanyagot szolgáltatnak, hanem kulcsszerepet játszanak a szénmegkötésben, a vízkörforgás fenntartásában, a biodiverzitás védelmében és az elsivatagosodás megelőzésében. A válaszkeresés egyik fontos helyszíne a Pilisi Parkerdő, ahol a svájci irányítású My Garden of Trees projektben kísérleti jelleggel új fafajokat nevelnek.
A hazai kísérletek eredményére máshol is figyelnek
Különleges kísérlet zajlik hazánk több erdészetében is. Visegrádon például kaukázusi és más mediterrán származású fenyő- és tölgymagokat nevelnek, hogy kiderüljön, milyen eséllyel és sikerrel telepíthetők magyarországi körülmények közé. A kísérlet lényege, hogy olyan növények kerüljenek próbára, amelyek már alkalmazkodtak a délebbi, melegebb és szárazabb éghajlathoz, és ezért nagyobb eséllyel maradnak életképesek a jövő Magyarországán is – mondta el lapunknak Mészáros Péter, a Pilisi Parkerdő Zrt. szóvivője.
A visegrádi Bertényi Miklós Füvészkertben 2024 elején alakítottak ki egy hazai mikrokertet, ahol az erdészek összesen 100 vetési ponton figyelik meg a különböző genetikai hátterű jegenyefenyő- és bükkmagoncok fejlődését. A kisméretű, körülbelül 100 m²-es kísérleti területet fémhálós védelemmel látták el és egy mobiltelefonos alkalmazás segítségével rögzítik az adatokat: mikor indul meg a csírázás, milyen ütemben fejlődnek a csemeték, hogyan viselik az időjárási körülményeket. Ez az adatrögzítési módszer lehetővé teszi, hogy az erdészek hosszabb távon is követni tudják a növények életútját. A módszertan célja, hogy a kutatás végére egy olyan gyakorlati szoftveres eszköz készüljön, amely segít az erdészeknek meghatározni: adott térségben mely származású vetőmagokból fejlődhetnek ki a leginkább klímatűrő erdők. Ez a jövőbeni erdőgazdálkodási és üzemtervezési döntések megalapozását szolgálja majd. Bár a 2024-es év rendkívüli hősége és szárazsága miatt több magonc elpusztult, az idei kedvező tavaszi időjárás mellett számos vetési pontban biztatóan fejlődnek tovább a csemeték.
Az itt szerzett tapasztalatok nemcsak hazai, hanem nemzetközi szinten is értékesek, hiszen a nyugat-európai országokban is hasonló irányú éghajlati változások zajlanak. Franciaország és Németország például kifejezetten a magyar tapasztalatokra kíváncsi, miközben mi inkább a Balkán, Kis-Ázsia és a Kaukázus felé fordulunk, hogy ottani erdészeti megoldásokat ismerhessünk meg. Ennek a jele, hogy 2024-ben Törökországból érkezett két tonna tölgymakk Magyarországra, ahol kísérleti jelleggel öt erdészeti társaság ültette el. A Mecsekerdőnél – ugyancsak tavaly – hűtött makktároló létesült, amely a szükséges technológiai hátteret biztosítja. Ez a folyamat a Bakonyerdőnél és az Egererdőnél folytatódik, ugyanúgy, ahogy a kapcsolatépítés is zajlik a balkáni országok vagy éppen Marokkó és Üzbegisztán irányába – nyilatkozta Mocz András, az Agrárminisztérium erdőkért felelős helyettes államtitkára. Magyarország több nemzetközi szervezet és kutatóintézet tagja, amelyek a klímaváltozással is foglalkoznak. Szeptember elején például a finnországi székhelyű European Forest Institute (EFI) vezetőjével folytat tárgyalást az agrártárca.
A klímaváltozás minden erdőterületet érint hazánkban és Európában. A problémák azonban eltérő módon jelentkeznek a különböző régiókban. A hegyvidékeken a hűvösebb, párásabb klímát kedvelő fajok, például a lucfenyő és a bükk szorulnak vissza. A lucfenyő mára szinte teljesen eltűnt a hazai hegyekből, és a bükk állományai is folyamatosan zsugorodnak. Ezek helyén alacsonyabb régiókhoz alkalmazkodott fafajok, elsősorban tölgyek vehetik át a szerepet, így a hegyvidéki erdők fennmaradása ugyan biztosított, de jelentősen átalakul a fajösszetételük.Harc a sivatagosodás ellen
Az Alföldön sokkal drámaibb a helyzet, a talajvízszint néhol 10 méteres süllyedése és a fokozódó szárazság miatt tömeges erdőpusztulás tapasztalható. A sztyepp és az erdőssztyepp határán fekvő régiókban nem csupán egyes fafajok fennmaradása a tét, hanem a zárt erdőborítás megőrzése. Különösen a Duna–Tisza köze van veszélyben, ahol a futóhomok megkötésére telepített erdők napjainkra a sivatagosodás elleni küzdelem kulcsszereplőivé váltak. Megőrzésük fontosabb, mint valaha, hiszen eltűnésük az egész táj vízháztartásának összeomlásához vezethetne. Ugyancsak a napokban az Alföld legszárazabb területén, Jakabszálláson tartottak megbeszélést és terepszemlét a Magán Erdőtulajdonosok és Gazdálkodók Országos Szövetsége szervezésében állami tisztviselők, kutatók, erdőtulajdonosok, valamint az állami és a magánszektor erdőgazdálkodói. A Duna–Tisza közi Homokhátságon az elmúlt években drasztikusan csökkent a talajvízszint, és egyes termőhelyek a teljes kiszáradás jeleit mutatják. A találkozón ennek megfelelő szomorú kép tárult a résztvevők elé: az erdők jelentős területeken pusztulásnak indultak, legyen az néhány éves erdőfelújítás, vagy idősebb állomány. A 2022-es aszály drámai hatással volt a térség vízháztartására, amin már szinte lehetetlen javítani. A helyszín tehát így nemcsak elméleti, hanem közvetlen gyakorlati példát is adott arra, miért sürgető a megoldáskeresés.
A helyzet súlyosságát felismerve jött létre a nyár folyamán az Erdészeti Klímaadaptációs Fórum is, amelyben állami intézmények, kutatóintézetek, erdészeti társaságok, civil szervezetek és érdekképviseletek fogtak össze. A fórum célja, hogy kidolgozza az Erdészeti Klímaadaptációs Stratégiát és az Alföldi Cselekvési Tervet, amelyek iránymutatást adnak a gyakorlati lépésekhez. A fórum feladata, hogy olyan fajokat és gazdálkodási módszereket ajánljon, amelyek képesek túlélni az új környezeti feltételeket – mondta el Mocz András államtitkár. Nyáron adott hírt az Agrárminisztérium az erdőszerkezet átalakítását célzó pályázatról, amely állami támogatással segíthet például a Homokhátságon gazdálkodóknak az újratelepítésben.
Az erdők védelmében a legfontosabb eszköz a változatosság növelése. Minél több fafajból, korosztályból és genetikailag különböző egyedből áll egy erdő, annál nagyobb az esélye, hogy ellenáll a szélsőséges időjárási jelenségeknek és a kártevőknek. Ezért ösztönözzük a természetközeli erdőgazdálkodást, az elegyes állományok telepítését, valamint az öreg erdők arányának növelését. A szárazságtűrő fajok bevonása egyre fontosabb az új telepítésekben, hiszen a hagyományos fafajok közül sokan nem bírják a tartós hő- és vízstresszt – tette hozzá Mocz András.
Az alkalmazkodást segíti a Vizet a tájba program is, amelyben a vízügyi és erdészeti ágazatok működnek együtt. Céljuk, hogy a korábban elvezetett vizeket visszajuttassák a száraz térségekbe, és így növeljék a talaj víztartó képességét. A Katasztrófavédelemmel kialakított szoros kapcsolat pedig az erdőtüzek elleni védekezésben játszik kulcsszerepet, hiszen a szárazodó erdőkben egyre nagyobb a tűzveszély.
A Soproni Egyetem Erdészeti Tudományos Intézete (SOE ERTI) évtizedek óta vizsgálja a klímaváltozás erdőkre gyakorolt hatásait. A kutatások egyik legfontosabb eredménye a SiteViewer döntéstámogató rendszer, amely 2100-ig modellezi a várható termőhelyi változásokat. Ez lehetővé teszi, hogy az erdőtelepítők már ma olyan fafajokat válasszanak, amelyek hosszú távon is életképesek lesznek. A rendszer használata mára általánossá vált az új erdőtelepítések esetében.
Fafajok a klímafronton
A bükk különösen érzékeny a hőstresszre és a csapadékhiányra. Az Északi-középhegységben egyre gyakrabban figyelhetők meg száradási tünetek, lombvesztés, a fiatal példányok elhalása. A faj természetes elterjedése lassan visszaszorul a hűvösebb mikroklímájú völgyekbe, és fennáll a veszélye annak, hogy hosszú távon elveszíti ma ismert élőhelyeinek jelentős részét.
A tölgyek – különösen a kocsányos tölgy – a dél-alföldi régióban komoly gondokkal küzdenek. A csökkenő talajvízszint és a fokozódó szárazság mellett egy új kártevő, a tölgy csipkéspoloska is veszélyezteti az állományokat. A gyengülő fák hajlamosabbá válnak a betegségekre, ami egész erdőrészletek kipusztulásához vezethet. A hegyvidéki területeken a bükkösök és fenyvesek helyén azonban új tölgyerdők megjelenése várható.
A kőrisek sorsa sem megnyugtató. A magas kőris pusztulását egy gombás betegség, a kőrispusztulás okozza, amely egész Európán végigsöpör. A fertőzött fák legyengülnek, ágaik letörnek, végül elpusztulnak. Az egykor gazdaságilag is fontos fafaj így egyre inkább háttérbe szorul, helyét más, ellenállóbb fajok vehetik át.
A gyertyán szintén érzékeny a vízhiányra és a hőstresszre. Bár jelenleg kevésbé látványosan pusztul, mint a bükk vagy a kőris, hosszabb távon ez a faj is nehezen alkalmazkodik a szélsőséges időjáráshoz. A szakemberek szerint a gyertyán sorsa a klíma forgatókönyvek alakulásától függ: kedvezőtlen feltételek mellett állományai fokozatosan visszaszorulhatnak.
A klímaváltozás nyertese lehet azonban a csertölgy, amely jelenleg hazánkban éri el elterjedésének északi határát. A többi tölgyfajnál jobban viseli a száraz és meleg időjárási körülményeket, ezért több helyen felválthatja rokonait. Szintén nő a jelentősége a virágos kőrisnek, a mezei és a korai juharnak, az erdei gyümölcsfajok között pedig a berkenyéknek és a vadkörtének, amelyek természetes körülmények között már ma is megtalálhatóak a szárazabb termőhelyeken. Egyelőre nyitott kérdés a termesztésbe vonható idegenhonos fafajok alkalmazása.
