Bár a hőhullámokat a többség komoly fenyegetésnek tartja, a hazai lakosság harmada sem érzi magát közvetlenül érintettnek – derült ki a Mindworks pénteki online sajtótájékoztatóján, ahol Molnár Tímea antropológus mutatta be a kutatás eredményeit.
A Mindworks kutatása Magyarországon, Horvátországban és Görögországban vizsgálta, miképpen vélekednek az emberek a hőhullámokról (azért éppen még e két országban, mert a magyarok többsége nyári szabadságát itt tölti, ha külföldre utazik).
A felmérés eredménye szerint a hazai lakosság 29 százaléka érzi magát érintettnek a hőhullámok okozta veszélyekben, miközben 88 százalékuk ítéli meg jelentős fenyegetésként a hőség ilyen formájú jelenlétét.
Jelentős vagy sem?
Sokszor nem fedi egymást, hogy mit tartanak a tudósok jelentős problémának, és mit az emberek. Ebben igen nagy szerepe van a kommunikációnak, hiszen cikkeken, tudósításokon keresztül tájékozódunk a világról, vagyis a komoly fenyegetéseket is ezek alapján próbáljuk felismerni. A hőhullámokkal kapcsolatban pedig már nemzetközi szinten is tervezik a narratíva komolyabbá tételét. Erre volt már példa akkor is, amikor az emberek még kevéssé ismerték, értették, milyen hatásai lehetnek egy-egy jelentősebb viharnak, hurrikánnak vagy tájfunnak. Nehéz volt érzékeltetni a pusztítás mértékét, így nem volt egyszerű meggyőzni az embereket arról, hogy bizony tenni kell ellenük, készülni kell rájuk, különben a probléma katasztrófává nő. Így a viharok neveket kaptak: ha megszemélyesítjük őket, a fenyegetés valósabbnak tűnik, közelebb érezzük magunkhoz. Másképp értelmezzük, ha azt halljuk, hogy hatalmas vihar közeleg a partok felől – ilyenkor esernyőt veszünk magunkhoz. Ám ha azt halljuk, hogy Katrina tombolása a partoknál hatalmas lesz, már el is képzeljük, ahogy a Katrina nevű képződmény fúriaként pusztít a környezetünkben.
Több kezdeményezés is indult annak érdekében, hogy a hőhullámok is kapjanak nevet a viharok mintájára. Ez persze önmagában még kevés lenne, hiszen a látványos pusztítás nem sajátja a hőségnek, vagyis mindenképpen meg kell érteni és meg kell mutatni, hogy a hőség messze túlmutat azon, hogy izzadunk. Az egészségügyi hatások mellett – amelyek természetesen messze túlmutatnak a rosszulléteken, hiszen a szív- és érrendszeri zavarok is a hőség által fokozódó veszélyek közé tartoznak – sok más következménnyel is jár.
A kutatás során, amikor megkérdezték az embereket, a meleg milyen hatással volt rájuk, nem említettek konkrétumokat. Ám amikor arra kérdeztek rá, megnőtt-e a rezsikiadás a melegebb hónapokban, már egészen más lett a kép. Hiszen a hőhullámok a hűtési költségek jelentős megugrását okozzák, ez pedig a rezsiben jelentkezik. Sőt, amikor arra is rákérdeztek, drágult-e más is ebben az időszakban, kiderült: az emberek észreveszik, amikor az élelmiszerek ára emelkedik a nyári hónapokban, vagy éppen az elhúzódó aszály következtében. Valahogy azonban ezeket a dolgokat nem, vagy csak kis mértékben kapcsoljuk a hőhullámokhoz, így pedig összességében a klímaváltozáshoz.
A változások azonban nem csak a pénztárcánkon mutatkoznak meg. Kevésbé feltételeznénk kapcsolatot a biztonságunk és a hőhullámok között, pedig sajnos nagyon is van. A dekoncentráltság, ami a munkahelyen vagy otthon is jelen van a hőhullámok idején, autóvezetés közben is jelentkezik. Ennél azonban sokkal konkrétabb kutatások is léteznek: az ENSZ felmérései alapján a hőhullámok alatt 28 százalékkal nő a férfi partner által elkövetett gyilkosságok száma. Ez pedig nagyon rossz hír, tekintve, hogy a családon belüli erőszak nem ismeretlen a magyar társadalomban. Olyannyira nem, hogy hazánkban az ilyen esetek előfordulási aránya az EU-ban az egyik legrosszabb.
Ki tehet róla, ki tehet ellene?
A Mindworks kutatása szerint más országok hibáztatása 48%-ban jelenik meg. Emellett jelentős „károkozónak” tekintjük a fosszilis ipart, és persze nem utolsósorban a politikát is. Ez utóbbi olyan erősen van jelen, hogy minél inkább érzi a hőség feszítő erejét egy közösség, annál kevésbé bízik a kormányban. Furcsa, de van kifejezetten pozitív hozadéka is a hőhullámoknak: idehaza erősítik a közösségeket. Igen, Magyarországon, és igen, a közösségeket. Minél erősebben érint egy adott csoportot a hőhullámok romboló hatása, annál jobban bíznak és támaszkodnak egymásra az emberek. Ennek pedig nem csak pszichológiai haszna van, hanem a cselekvés irányát is megmutatja, kiránthatja az embert az apátiából.
A közösségi összefogás és a közös projektek jelentik a kilépési pontokat a hőhullámok nyomásából, ráadásul ezek olyan lehetőségek, amelyek a többség számára kellemesek. Igaz, lépni sokkal kevesebben akarnak, mert egy dolog, hogy jól hangzik a fásítás, és más dolog, amikor ennek érdekében a parkolóhelyek számát akarják csökkenteni. Azonban valamit valamiért, és erre egyre több példa mutatkozik olyan kezdeményezések formájában, ahol közösségi kerteket, sétálóutcákat alakítanak ki, a lakók együtt ültetnek növényeket, törekednek a vízmegtartásra, akár egészen kicsiben is. Közhely, de nagyon igaz: sok kicsi sokra megy.
Az egyenletből azonban nem vonhatók ki a politika, a döntéshozók és a cégek sem. A közösség ereje teheti lehetővé a hatékony védekezést, de ehhez szükséges, hogy a döntéshozatal lekövesse az igényeket, támogassa, elősegítse azok megvalósulását. Ehhez pedig nem csak a politikai akarat hiányzik egyelőre, hanem az apparátus is, hiszen kihez fordulhat ma egy közösség, ha a környezetének védelme érdekében szeretne változtatni? A helyzet nehéz, de talán nem reménytelen, hiszen a közösség ereje nem a regnáló politikai párton, vagy a cégóriások környezetvédelemre fordított forrásain múlik. Ez az erő akkor is ott van, ha már a társadalom más kapaszkodói eltűnnek.
