814 emberélet évente – ennyit követel hazánktól a hőség

Van az a meleg, amitől az ember csak morog. Aztán van az, amitől kórházba kerül. És végül van az, amibe egyszerűen csak belehal. Hazánk jelenleg az utóbbi kettő határán egyensúlyozik – egyre kevésbé ügyesen, ahogyan azt a számok is mutatják. 2011 és 2023 között évente átlagosan 814 ember életét követelte az egyre jobban elharapódzó hőség – ha nem teszünk semmit, ez a szám drasztikusan emelkedni fog.

Nem új a probléma

A hőséggel kapcsolatos problémákat már 2000 óta egészségügy specifikusan is vizsgálják, rengeteg adat, rengeteg információ áll rendelkezésre ezekkel kapcsolatosan. Tisztában vagyunk vele, hogy az idősek, vagy például a gyerekek bizony nehezebben viselik a hőhullámokat, ahogyan azzal is, hogy ezek hossza és száma sajnos egyre csak nő. Tudjuk, hogy jelentős többletterhelést jelent ez az amúgy sem valami jó helyzetben lévő kórházak és szociális intézmények számára, de a védekezés alapvető eszközei valahogy mégsem állnak rendelkezésre.

Aki járt mostanában, vagyis inkább az elmúlt 10 évben kórházban, az tudja, hogy messze elmaradnak az intézmények az elvárásoktól, sok esetben sajnos még a legalapvetőbb követelményektől is. A higiéniai problémák pedig teljesen érthetően előrébb valók, mint a klímaadaptáció kérdésköre – legalábbis addig, míg nem látjuk, hogy éves szinten hány halállal is lehet számolni. Ha ugyanis 2011 és 2023 átlagos többlethalálozásával számolunk, akkor több mint 10 500 olyan halálesettel kell szembesülni, mely elkerülhető lett volna.

Terv van…

Mivel maga a probléma sem újdonság, így természetesen terv is van annak kezelésére. Ez többek közt a megfelelő hőségriasztási rendszer kidolgozása, melyet ma már egyre többet vagyunk kénytelenek használni. De az alkalmazkodásnak itt nem szabad véget érnie. A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) 2025. júniusában nyilvánosságra hozta az állásfoglalását, amelyet eredetileg az Alkotmánybíróság számára készített „A jelenkori klímaváltozás hatásairól és az alkalmazkodás lehetőségeiről” címmel. A tanulmány egészségügyi fejezete kitér arra a problémakörre is, hogy a kórházak, szociális intézmények, iskolák és idősotthonok jelentős hányada elavult, a 30–70 éves épületek messze elmaradnak a modern, jelenkori kívánalmaktól. Elkeserítő, de a szociális intézmények 88 százalékában egyáltalán nincsen légkondicionálás, de még a ventilátorok sem találhatóak meg 39 százalékukban. Nem sokkal jobb a helyzet a bölcsődéknél sem, ahol az intézmények 79 százalékában légkondicionálás nélkül küzdenek a hősséggel a kisgyermekek és a dolgozók. Sőt, a bölcsődék 58 százalékában még csak ventilátor sincsen.

A hőség hatásának mérséklésére szolgáló lehetőségek felmérése

Forrás: A jelenkori klímaváltozás hatásairól és az alkalmazkodás lehetőségeiről, MTA szakmai állásfoglalás, 2025.

Az MTA prognózisa szerint 2021 és 2050 között, azaz a következő mintegy 25 évben a hőség okozta halálozások száma 150 százalékkal emelkedhet, vagyis a két és félszeresére – 2100-ig pedig 600 százalékkal, a jelenlegi hétszeresére.  

Klímavédelem, lokálisan is

Amikor azt mondjuk, klímavédelem, sokan a napelemek, napelemparkok vagy éppen a hatalmas szélturbinák telepítésére gondolnak, esetleg az elektromos autózásra, vagy az ipar CO2 kibocsátásának csökkentésére. De a lokális megoldások hiányában ezek a folyamatok lassan és nehézkesen éreztetik csak hatásukat, ráadásul azt is csak évek, évtizedek múlva. Lokális fellépés szükséges.

Az MTA tanulmánya szerint elsődleges fontosságú az épületek fejlesztése, ami persze messze nem csak a légkondicionálók telepítését jelenti. Az öreg, nem megfelelő nyílászárók cseréje, a szigetelés és igen, a zöld energiákra való áttérés is kiemelt szerepet kap. A változásokat azonban gondozni is kell, lépést tartani a kihívásokkal a megfelelő reagáláshoz, ehhez pedig képzett szakemberek is kellenek, méghozzá intézményenként. Emellett a tanulmány az önkormányzatok szerepére is felhívja a figyelmet, hiszen a közösség védelmében hatalmas felelőssége van ezeknek az intézményeknek. Az is igaz azonban, hogy ehhez forrásokra lenne szükség.

Csontos Csaba, a WWF Magyarország éghajlatvédelmi vezetője elmondta, hogy sok magyar település rendelkezik már úgynevezett Fenntartható Energia- és Klímaakciótervvel (SECAP), ennek a stratégiai dokumentumnak az egyik legfontosabb pillére a helyi klímaalkalmazkodási helyzetkép feltárása, és a megfelelő klímaadaptációs intézkedések megfogalmazása. A stratégia persze csak akkor ér valamit, ha a helyi döntéshozók a városlakók aktív bevonásával meg is tudják valósítani benne foglaltakat. „Hazánkban is vannak élenjáró önkormányzatok, Terézváros például évek óta szisztematikusan hozza létre a “belvárosi betondzsungelben a zöld oázisokat”: foghíjtelek parkolója helyett közösségi kertet, műfű helyett városi klímát elviselő növényzetet, téglafal helyett zöldfalat létesítenek. Érdemes megemlíteni Ajkát is, ahol hőszigettérképezéssel és a Torna-patak medrének teljes revitalizációjával, valamint esőkertek kialakításával veszik fel a klímaváltozás ellen a harcot. Békéscsabán pedig innovatív “sétáló erdő” projektet valósítanak meg, ezzel tesztelve, milyen hatással lenne a zöldítés egyes közterek mikroklímájára. A WWF Magyarország által koordinált  LIFE ASAP projekt keretében pedig a helyi civileknek és a fiataloknak lehetőségük volt tenni a város döntéshozói számára. A helyiek ötlete alapján az is elképzelhető, hogy a nyári hőség miatt felülvizsgálják a fűnyírás rendjét, és megkeresik azokat a városi tereket, ahol a magasabban hagyott gyepek hozzájárulhatnak a vízmegtartáshoz, a párologtatáshoz és a biodiverzitás növeléséhez.”

Egyéni szinten is rengeteget tehetünk azért, hogy nyáron elviselhetőbb mikroklímát biztosítsuk lakókörnyezetünk számra.  „A kertvárosban élők a csapadékvíz gyűjtésével, és a víz tudatos és szakszerű visszatartásával mind a hőhullámok, mind pedig a villámárvizek elleni védekezésben nagy szolgálatot tehetnek, de fontos lenne a műfüves területek felszámolása is, hiszen a ma még beláthatatlan károkat okozó mikroműanyag-szennyezés mellett ezek a felületek lokális hőszigetként tovább fokozzák a nyári forróságot és teljesen ellehetetlenítik az élővilágot. Továbbá az épületek éjjeli átszellőztetésével és az üvegfelületek külső árnyékolásával nagymértékben növelhetjük a beltéri hőkomfortot és csökkenthetjük a légkondicionálók üzemidejét. A társasházban élők a balkonkertészkedéssel vagy a közösségi kertek létrehozásával könnyedén zöldíthetik életterüket. Az önkormányzat vagy a helyi közösség által ültetett fiatal fákat pedig sok településen önkéntesek is locsolják a nyári aszály idején, hiszen ezek a fák fognak árnyékot adni majd gyermekeinknek és unokáinknak” – fűzte hozzá Csontos Csaba.