A Trump és Musk okozta káoszt figyelve könnyen gondolhatjuk azt, hogy ez semmi más, mint két nárcisztikus félbolond milliárdos önző és felelőtlen játéka. És ebben van is igazság. Ám ha kicsit az események mögé nézünk, találunk egy olyan ideológiát, amely alapján a mostani, irracionálisnak tűnő eseménysor akár egy előre lefektetett forgatókönyvnek is tűnhet. Ez a technofasiszták forgatókönyve.
Sokan hajlamosak elintézni Trump támogatótáborát azzal, hogy „ezek tanulatlan hülyék”, de ez nyilván igénytelen levezetés, ami nem sok magyarázóerővel bír. Donald Trump azért válhatott másodszorra is az USA elnökévé , mert nagy és összetett társadalmi koalíció áll mögötte. Ha szegmentálni akarjuk a MAGA (Make America Great Again) tábort, sok különböző csoportosulást látunk, de ezek közül három kiemelkedik – vagy létszáma, vagy befolyása miatt. A talán legnépesebb tábor az úgynevezett elégedetlen leszakadók, vagy aggódó populisták tábora. Ők azok, akik úgy érzik, a modern globalizált világ egyszerűen elment mellettük, hátrahagyta őket, és ez vagy egzisztenciális bizonytalanságot, vagy korábbi privilégiumaik elvesztését eredményezi (vagy mindkettőt). A másik nagy tábor közismerten a keresztény nacionalistáké. Sok szempontból ők is azonosulnak az előző csoporttal (ha nem is feltétlenül gazdasági értelemben – hiszen sokan közülük nagyon is jómódúak), de úgy gondolják, hogy míg korábban az USA-ban egyértelműen a keresztény vallás és „keresztény értékrend” dominált, ezeket az elmúlt évtizedekben megkérdőjelezték,, sőt, háttérbe akarják szorítani. Céljuk tehát, hogy „visszaállítsák” a kereszténység kizárólagos dominanciáját – úgy, hogy ez határozza meg mind az erkölcsi, mind a kulturális viszonyokat. Létszámában kisebb, de ideológiai hatásában viszont láthatóan nagyon is erős az úgynevezett „neoreakciósok” tábora.
A neoreakciós mozgalom (röviden NRx) hosszú évekig csak egy klasszikus peremmozgalom volt, ám mióta kapcsolatba került a tágabb “MAGA” bázissal, hatása a kortárs jobboldali politikára nagyságrendileg megnövekedett.
A Neoreakcionizmus ideológia gyökerei
A neoreakciós mozgalom (NRx), amelyet néha “sötét felvilágosodásnak” is neveznek, jelen formájában egy meglehetősen új ideológiai áramlat, amely a 21. század elején alakult ki. Tömören összefoglalva, az NRx elutasítja a demokratikus kormányzást, és a szigorú társadalmi hierarchia híve, amelyben a technokrata elit uralkodik, egy autoriter főemberrel az élen.
Jellemző módon a neoreakcionizmus elsősorban az online diskurzus révén fejlődött ki a 2000-es évek közepétől kezdve. Szellemi alapjait leginkább Curtis Yarvin szoftvermérnök és blogger (más néven Mencius Moldbug) fektette le (bár paradox módon ő maga elhatárolódik a „neoreakciós” címkétől). Yarvin nem egyetemi katedrákon vagy újságokban, hanem az épp berobbanó blogoszférában vált ismertté Unqualified Reservations című blogjával (itt az „unqualified” egy szójátékként jelenik meg, hiszen a szó egyaránt jelenthet „képzetlen” és „korlátozás nélkülit”). Írásaiban Yarvin vehemensen bírálja a liberális demokráciát, kifejtve, hogy az csak eredménytelenséghez, korrupcióhoz és társadalmi hanyatláshoz vezet. Ehelyett egyfajta meritokratikus (azaz teljesítményalapú) monarchiát hirdet, amelyet egyetlen „hozzáértő” autokratikus uralkodó vezet, és a kormányzását nem hátráltatja semmilyen választás, bürokratikus felügyelet vagy demokratikus intézmény. (Yarvint amúgy nem úgy kell elképzelni, mint valami frusztrált neonáci paródiát. Bozontos hajú, bőrdzsekiben járó kultfigura, aki rutinos, laza és magabiztos médiaszereplő.)
Yarvin mellett, az irányzat másik fő képviselője Nick Land, brit filozófus, akit az „akceleracionalizmus keresztapjaként” tartanak számon és aki megalkotta a „sötét felvilágosodás” kifejezést. Az akceleracionalizmus értelemszerűen egyfajta „gyorsulásra” utal. Hívei azt tartják kívánatosnak, hogy a társadalmi folyamatok (akár a kapitalista gazdaság túlpörgése, és azzal ezzel járó társadalmi szétszakadás, akár a technológia változások elszabadulása) olyan tempógyorsulást produkálnának, amelyek már destabilizálnák, szétzilálnák a meglévő rendszereket, és így ebben a káoszban radikális társadalmi átalakulások mehetnének végbe. Érdekes módon ennek a mozgalomnak egyaránt vannak baloldali és jobboldali rajongói, akik mindannyian egyetértenek abban, hogy a most fennálló társadalmi struktúrát szét kell zúzni, s hogy ebben a technológiai forradalomnak kulcsszerepe lesz. Land összeolvasztja a neoreakciós gondolkodást az akceleracionalizmus elemeivel, azt hirdetve, hogy engedni kell, hogy a kapitalizmus és a technológia ellenőrizetlenül fejlődjenek, még akkor is, ha ez társadalmi összeomláshoz vezet. Hiszen –a transzhumanistákkal egyetértve – Land úgy gondolja, hogy a mostani társadalom romjain majd létrejöhet egy új, evolúciós értelemben fejlettebb, kibernetikus kormányzás. (Ha innen kezdjük értelmezni a Musk és Trump okozta káoszt, már nem is olyan érthetetlen minden…)
A NRx ideológia négy fő pillére:
I/ A demokrácia elutasítása – A neoreakcionáriusok azzal érvelnek, hogy a demokrácia eredendően hibás elgondolás, mert ösztönzi a rövid távú gondolkodást, a tömeges manipulációt és a csordauralmat. (Ezt már Platón óta igen sokan mondták. Az NRx támaszkodik olyan modern jobboldali kultúrkritikusok szellemi örökségeire is, mint Thomas Carlyle „Nagy ember” történelem-elmélete, Julius Evola misztikus tradicionalizmusa, vagy Hans-Hermann Hoppe anarcho-kapitalista demokráciakritikája.) Az NRx a demokráciát alapvetően egy képmutató hazugságnak tartja. Az elitista/arisztokratikus szárny azt állítja, hogy az emberek többsége egyszerűen nem elég fejlett ahhoz, hogy rá lehessen bízni a fontos (társadalmi, gazdasági, politikai) döntéseket. Míg az anarchista/libertariánus szárny (pl. a trockistából konzervatívvá vált, amerikai politika-filozófus, James Burnham írásai nyomán), úgy véli, hogy a modern demokratikus államokat nem is az emberek, hanem a demokratikus mechanizmusok mellet/fölött működő bürokratikus elit irányítja. Ezért vagy azért, de a demokrácia az NRx-esek szemében végérvényesen elavult, megbukott.
II/ A társadalmi hierarchia támogatása – Az egyenlőség-elvet és a demokratikus részvételt támogató klasszikus liberális vagy baloldali gondolkodással szemben az NRx ideológia a merev társadalmi rétegződés kívánatosságat hirdeti. Úgy véli, hogy egyes „különleges” emberek természetüknél fogva alkalmasabbak a kormányzásra, mint mások, s hogy egy szűk elit csoportot fel kell hatalmazni arra, hogy a tömegek beavatkozása nélkül hozzon döntéseket. Ezért a demokráciával szemben egy alternatív irányítási modellt javasolnak. A kormánynak e szerint leginkább úgy kell működnie, mint egy óriáscégnek, s élén nem egy megválasztott elnöknek, hanem egy kinevezett “vezérigazgatónak” kell állnia.
III/. Technokratikus és kulturális elitizmus – Bár az NRx retrográdabb szárnya voltaképpen egyfajta autokratikus monarchia visszaállítását tartaná a legjobbnak, az irányzat főáramlatában leginkább a „Szilícium-völgy-szerű” kormányzást bálványozzák, ahol (szerintük) rendkívül intelligens, technológiailag jártas egyének gyakorolják a hatalmat. Ám itt is erősen megjelenik a hagyományos kulturális konzervativizmus, hiszen ami a társadalmat illeti – a társadalmi stabilitás megőrzése érdekében – a „hagyományos értékekhez” való visszatérést szorgalmazzák, ideértve a merev nemi szerepeket, a fegyelmezett tekintélyelvűséget és a kulturális homogenitást. (Így találnak egymásra a keresztény-nacionalistákkal.)
IV/ Bezárkózó utópizmus – Az Nrx szerint teljesen új társadalmat építeni. A demokrácia egy illúzió, a modern liberális állam a romlottság szimbóluma. A mozgalom tagjai a progresszív multikulturalizmust egy elfajzásnak tartják, előszeretettel úgy utalnak rá, mint valami betegségre, járványra (aki netán Orbán Viktor hangját hallja, nem jár távol az igazságtól). Az elfajzás és a kór elleni legkézenfekvőbb gyógyír, az elzárkózás. A globalizációnak és egyáltalán a multilaterális diskurzusoknak véget kell vetni. A mozgalom egyes képviselői szerint még a nemzetállamokat is el kell törölni, és vagy városállamokat létrehozni, vagy még inkább nagy cégeknek kellene területeket felvásárolni, és ott céges kolóniákat működtetni. Ezeken a helyeken csak kiválasztott emberek élhetnének, természetesen egy szigorú szabályrendszer szerint, a modernitás „zavaros” eszméi nélkül. A klasszikus disztópiákhoz hasonlóan, ezek a modellek egy olyan paradox kettőségre épülnek, amelyben egyszerre jelen van a futurisztikus technológiák iránti rajongás, illetve egy olyan konzervatív társadalomkép, amely a szigorú hierarchiákra, a tekintélytiszteletre és a retrográd társadalmi szerepre épül. Mind ehhez szükség van a minél erőteljesebb elszigetelődésre: lásd Musk féle Mars-kolónia.
Aki összeköti a szálakat: Peter Thiel
Peter Thiel, milliárdos befektető, a PayPal társalapítója (és így Elon Musk volt társvállalkozója). Nyílt titok, hogy a NRx, a politika és a Szilícium Völgy háromszögének hosszú évek óta ő áll a középpontjában. Bár Thiel a nagynyilvánosság előtt nem áll oda Yarvin mellé (Musk gátlástalan szerepvállalása előtt nem volt szokás, hogy a tech-guruk egyértelműen elkötelezik magukat valamely politikai irányvonal mellett, lévén tudják, a fránya demokráciában, négyévente új kurzus jöhet), de közismert, hogy a yarvinista vonal elkötelezett híve. Sőt, őt tartják annak az embernek, aki toborozza az aktív politikusokat az ideológia számára. Thiel Trump egyik nagy támogatója, mint szóban, mind pénzben. Ám Trumpon kívül egyéb tekintélyelvű politikai jelöltek finanszírozását is magára vállalta, akik közül legismertebb J. D. Vance, Trump jelenlegi alelnöke, akinek mentora és legnagyobb támogatója.
Az elitizmus és a populizmus furcsa násza
Miközben a NRx az elit uralmát idealizálja, és az „átlagembereket” legszívesebben kirekesztené a politikából, mégis számos nyitott vegyértékkel tud kapcsolódni a populizmushoz, és ez meg is történt a MAGA Mozgalom keretein belül. A tradicionalisták és keresztény-nacionalisták megtalálják benne a kulturális konzervativizmus hagyományos toposzait, és a szoft rasszizmust, míg az „anti-establishment elégedetlenek” azonosulni tudnak azzal, hogy NRx megveti és fel akarja robbantani a bürokráciát, és általában a hagyományos állami intézményrendszert. Ezen túl mindkét irányzat számára vonzó, hogy legyen egy erős vezér, aki majd megteremti a rendet. Így vált lehetségessé, hogy egy erősen intellektuális és csak a margókon létező ideológia a tágabb MAGA mozgalomban termékeny táptalajra talált, és az olyan figurák, mint Trump korábbi főideológusa, Steve Bannon, a saját történelmi-apokaliptikus víziójával és a „nacionalista ébredés” eszméjével összegyúrva, megalkotta az eredetileg elitista gondolatmenet populista verzióját.
A mozgalom „Frankensteinje”
A Frankenstein eredeti történetében az „őrült professzor” voltaképpen jót akar. Annak érdekében, hogy megújítsa az embert, összegyúr mindenféle anyagot, ám ami létrejön, nem egy szuperember, hanem egy szörnyeteg. Nos, nézzük a hozzávalókat. Végy egy olyan tech-gurut, aki egyben sikeres cégvezér is; tégy hozzá egy erős elitista beütést, fűszerezd meg némi megvetéssel a demokratikus kormányzás iránt. Tedd hozzá a technológiai fejlődés dicsőítését és a transzhumanista utópiák hirdetését. További hozzávaló az erőskezű (alkalmasint könyörtelen) vezető idealizálása, egy jó adag nárcizmus, és az átlagemberek lenézése. Végül a ráadás, néhány százmilliárd dollár – és kész is a végtermék: Elon Musk
Ezek után érdemes újból feltenni a kérdést: miről is szól Trump és Musk káosza?
Fotók forrása: nyitókép wixmp, Yarvin Flickr
