Mi van akkor, amikor a világ leggazdagabb embere úgy dönt, a politikai aktív szereplője kíván lenni, ráadásul nem úgy, hogy addig felfüggeszti/szünetelteti üzleti tevékenységét, hanem úgy, hogy nyíltan felhasználja a vagyonát a politikai nyomásgyakorlás érdekében… Elon Musk egyre egyértelműbben, mondhatni egyre gátlástalanabbul jelenik meg direkt politikai szereplőként, miközben továbbra is aktívan építi üzleti birodalmát.
Mit gondol Musk a világról?
Musk politikai evolúciója meglehetősen kacskaringós. Hosszú ideig inkább egy progresszív nézeteket valló vállalkozónak tartották, aki felismerve a klímaválság valós kihívásait, olyan innovatív területek felé fordult, mint az elektromos járművek, vagy más, megújuló energiával kapcsolatos projektek. Kiállt többek között a feltétel nélküli alapjövedelem mellett, és olyan célokat hirdetett meg, amelyek (látszólag) a társadalmi jólétet részesítették előnyben a tiszta haszonnal szemben…Egy „másfajta” milliárdos imázsát próbálta felépíteni – aki a Tesla gyárban a földön alszik, közvetlenül cseveg az ügyfelekkel a közösségi médiában, akit jobban érdekli a globális problémák megoldása, mint a személyes vagyon…
2018 és 2020 körül azonban valami megváltozott, és Musk körül egyre több konfliktus alakult ki. Összetűzésbe került kaliforniai tisztviselőkkel, mert nem volt hajlandó a COVID korlátozásokat bevezetni a Tesla gyárban, később más munkajogi konfliktusba is keveredett a gyár munkaszervezőivel; a közösségi médiában egyre durvább és kifejezetten konfliktuskereső módon reagált minden kritikára és elkezdett egyértelműen kikelni a progresszív politika ellen. Bár továbbra is „pártsemlegesnek” mondta magát, számos kérdésben egyre inkább konzervatív álláspontokhoz igazodott. A Twitter 2022-ben, 44 milliárd dollárért történő megvásárlása végképp fordulópontot jelentett. Innentől kezdve állandósult a közvetlen konfliktus a mainstream médiával, és egyre szélsőségesebb nézeteket kezdett hirdetni.
Egy meglepő „szerelem” története: Donnie és Elon
Trump és Musk egykoron nem voltak éppenséggel puszipajtások. Musk pálfordulása Trump személyét illetően igen kirívó, és a mostani nagy „egymásra találás” látványosan árulkodik Musk opportunizmusáról.
2016-ban, a CNBC-nek nyilatkozva közvetlen a választások előtt, Musk kijelentette, hogy Trump nem lenne jó elnöknek: “…. nem ő a megfelelő srác. Úgy tűnik, nem olyan a karaktere, ami jó fényt vetne az Egyesült Államokra”. Musk ekkor egyértelműen letette a garast – a „várható győztes” – Hillary Clinton mellett, mondván, hogy sokkal inkább az ő gazdaság- és környezetpolitikáját részesíti előnyben. Aztán mégis Trump nyert, és Musk nyomban úgy döntött, részt vesz az új elnök által felállított tanácsadó- testületben, melyből aztán később kilépett, arra hivatkozva, hogy Trump kivitte az USA-t a Párizsi Klímaegyezményből. Amikor Trump erős volt, Musk a Covid kapcsán ismét felé húzott, Trump pedig egyenesen „zseninek” nevezte Muskot, és Edisonhoz hasonlította. Ám amikor Trump alul maradt Bidennel szemben, Musk ismét Trump kritikusává vált. A 2022-es republikánus előválasztáson Musk a floridai kormányzó, Ron DeSantis mellett érvelt, ami miatt Trump egyszerűen egy „kamu-gépnek” (bullshit artist) nevezte. Musk válaszában azt írta, hogy „eljött az ideje, hogy Trump letegye a lantot és elhajózzon a naplementébe”. Aztán amikor Trump toronymagasan megnyerte az előválasztást, sőt kezdett esélyessé válni, ismét megváltozott a nóta. Musk arra hivatkozik, hogy a Trump elleni merénylet volt az a billenési pont, ami miatt „erkölcsileg” úgy érezte a volt elnök mellé kell állnia, de a fenti libikóka igencsak kérdésessé teszi, hogy valóban az erkölcs lebegne Musk szeme előtt.
Trump és a „broligarchia”
A broligarchia az oligarchia és az amerikai szlengben használatos „bro” (azaz brother, testvér) szavakból jött létre, és leginkább azokra a tech-milliárdos fehér férfiakra utal, akiknek elképesztő vagyonuk révén, elképesztő lobbi erejük van a politikán belül. A jelen kurzusban kiemelt nevek Peter Thiel, aki eredetileg (még Musk belépése előtt) a PayPal egyik alapítója volt, és aki a jelenlegi alelnök, J.D. Vance legnagyobb támogatója, mentora – és egyesek szerint, irányítója. Ide tartozik természetesen Jeff Bezos, az Amazon vezetője, aki Musk után a világ második leggazdagabb embere. Ebben a csapatban van Tim Cook, az Apple igazgatója, és természetesen Mark Zuckerberg, a Facebook/Meta birodalom ura is. A „broligarchák” általában politikailag semlegesnek mondják magukat, de látványos, hogy ez a semlegesség hogyan párolog el, amikor arról van szó, hogy jóba kell lenni az aktuális politikai hatalommal. Csak néhány példa. A mostani választások alkalmából a közismerten inkább baloldali Washington Post 36 éve(!!!) először nem volt hajlandó egy elnökjelöltet (nevezetesen Kamala Harrist) nyíltan támogatni, ami miatt számos vezető szerkesztő és újságíró le is mondott. Tudni kell, a Washington Post néhány éve tulajdonost váltott, és az új tulajdonos nem más, mint Jeff Bezos. A választások óta eltelt pár hétben a korábban a demokraták felé hajló Apple is „megvilágosodott”, és Tim Cook úgy döntött, hogy a cég egymillió dollárt adományoz Trump beiktatási ünnepének támogatására. (Ugyanezt tette Bezos, valamint Sam Altman, az OpenAI vezérigazgatója, majd a Google és az Uber is). Ám Bezos nem állt meg itt, az Amazon ugyanis bejelentette, hogy hamarosan dokumentumfilmet készítenek Melania Trumpról (a jogokért már le is perkáltak 40 millió dollárt). Ám a legmélyrehatóbb mozgás a Metánál történt. Mark Zuckerberg hirtelen irányt váltott, és a „muski útra” lépett. Bejelentette, hogy a „szólásszabadság érdekében” a Facebookon és az Instagramon lekapcsolják a tényellenőrző programjukat, mostantól kezdve bárki írhat, mondhat, amit csak akar, nem fogják komolyan ellenőrizni, hogy igaz-e, illetve, hogy bárkire nézve sértő, vagy káros vagy gyalázkodó. (Ugyanezt már Musk megtette a Twitter, azaz X-nél). Hogy a „nyalás” Trump irányában még egyértelműbb legyen, a Meta-nál komoly személyzeti változások is végbementek. Távozott Nick Clegg, a globális ügyekért felelős igazgató (aki nem mellesleg korábban az angol Liberális Demokrata párt vezetőjeként az Egyesült Királyság miniszterelnök-helyettese volt.) A helyére az egyik legismertebb republikánus lobbista, Joel Kaplan került (aki viszont George W. Bush kabinetfőnök-helyettese volt. Éljen a politika függetlensége az üzleti világtól!) Hogy Trump még boldogabb legyen, a Meta igazgatótanácsába kinevezték Trump egyik leghangosabb támogatóját, Dana White-ot, aki korábban UFC (azaz ketrecharcokat szervező Ultimate Fighting Championship) igazgatójaként lett milliárdos.
Természeten mindez semmi ahhoz képest, amit Musk letett az asztalra Trump támogatásában
Megvásárolt választás?
Musk több mint 270 millió dollárt költött Trump kampányára. És persze az X-en tömegével futtatott Trump-támogató hirdetéseket, több milliárdos elérést biztosítva az álhírekkel és hazugságokkal tűzdelt propagandának. Musk tényleg elment a falig, egyesek szerint azon túl is. Ennek csúcspontja (egyben a polgári demokrácia mélypontja) az volt, amikor az elnökválasztási kampány során Elon Musk politikai akcióbizottsága, az America PAC egy olyan programot kezdeményezett, amely a billegő államok (swing-states) szavazóit célozta meg. A kezdeményezésben pénzbeli jutalmakat ajánlottak fel azoknak a regisztrált szavazóknak, akik aláírták egy petíciót, melyben Trump közeli ideológiai tartalmak voltak, és további 100 dollárt ajánlottak azoknak, akik rávettek egy billegő állambeli szavazót ugyanerre. Ebből elég nagy jogi botrány kerekedett. Kritikusok azzal érveltek, hogy a szavazóknak nyújtott pénzügyi ösztönzők illegális szavazatvásárlásnak minősülnek, ami megsérti a szövetségi választási törvényeket, amelyek tiltják a szavazásért vagy a választói regisztrációért cserébe történő fizetést. Az Igazságügyi Minisztérium figyelmeztetésben részesítette Muskot, ám ügyvédei azzal bújtatták ki a felelősség alól, hogy a jutalmat olyan személyeknek ítélték oda, akiket „szóvivői tanácsadónak” tekintettek, vagyis nem szavazatot vásároltak, pusztán egy szolgáltatást ellentételeztek.
Szemet szúró összeférhetetlenség
Musk milliói meg is hozták a jutalmukat, hiszen Trump Muskot immáron egy megálmodott – és még valódi portfolióval sem rendelkező – új minisztérium, a Kormányzati Hatékonyság Minisztériumának kiválasztott társvezetőjének javasolta. Ha megkapja az állást, az elég komoly összeférhetetlenségi kérdéseket vet fel, pontosabban kellene, hogy felvessen… Miközben a leendő minisztériumnak épp az lenne a dolga, hogy megnyirbálja a kormányzati kiadásokat, Musk vállalkozásai jelentős mértékben épp állami szerződésekből és támogatásokból élnek. A SpaceX nagymértékben támaszkodik a NASA és a Védelmi Minisztérium szerződéseire, míg a Tesla az elektromos járművek adókedvezményeiből kap milliókat. A nyilvánvaló összeférhetetlenségre egy „nem létező állatfaj” létrehozásával reagált a megválasztott elnök. Trump szerint Musk szerepe az lesz, hogy “tanácsokat és útmutatást adjon a kormányon kívülről”. Az nem világos, hogy amennyiben nem lesz a végrehajtó hatalom formális tagja, akkor pontosan mit jelent, hogy ő fogja irányítani az új minisztériumot…
Kevésbé látványos, de szintén komoly összeférhetetlenségi kérdéseket vett fel, hogy Musk néhány éve megvette az akkor Amerikában legbefolyásosabbnak számító közösségi platformot, a Twitter-t. A közösségi médiában van/volt egy olyan szokás vagy közmegegyezés, miszerint az ilyen platformok politikai semlegesek, vagy legalább úgy csinálnak…. Bár a régi Twittert, vagy a Facebookot gyakran vádolták baloldali elhajlással, de azért ezen platformok tulajdonosai sohasem voltak közvetlen szereplői a politikának. Musk mára már egyértelműen az. És nem rest, hogy éljen, sőt visszaéljen a médiahatalmával. Az X-re átkeresztelt Twitterre mára már rá sem lehet ismerni. A tények ellenőrzését Musk leépítette, ezért a platform ma egyre inkább a dezinformáció és az összeesküvés-elméletek gyűjtőhelye. Musk, miközben a szólásszabadság bajnokaként tetszeleg, egyértelműen egy propagandafegyverként használja a platformot, felhangosítva a neki tetsző/hízelgő dolgokat, eldugva, vagy akár egyenesen letiltva azt, ami nem tetszik neki.
Két dudás – egy csárda
Mint láttuk, Trump és Musk kapcsolata finoman szólva ellentmondásos. Egyfelől Trump vagyona Muskéhoz képest jelentéktelen. Ha kizárólag az anyagi tőkét nézzük, Musk a király, Trump a futottak még kategória… Politikailag viszont pont fordítva van. Trump az Egyesült Államok másodszorra megválasztott elnöke, aki mögött ott áll a hatalmas MAGA tábor, és itt meg Musk a „wannabe”, vagyis az önjelölt megmondó ember, aki nagyon vágyik a politikai szerep(lés)re. A két ember személyisége és „fejlődési” íve is nagyon hasonlít. Mindketten jómódban nőttek fel, s egy olyan gazdag családba születtek, ahol a vagyoni alapot az apa teremtette meg. Mindketten kétes üzletek révén, és sokak szerint „mások hátán” növelték a vagyonunkat, s mindketten kifejezetten nárcisztikusak. Kézenfekvő a felvetés, hogy bár most épp „egymásra találtak”, kérdés, mennyi ideig fér meg két dudás egy csárdában…
Nem is kellett sokáig várni, és már jöttek is az összetűzések. Még be sem iktatták a régi-új elnököt, de már számos olyan konfliktus alakult ki, amelyben Musk és a republikánusok más-más oldalon találták magukat. A kongresszusban már decemberben elkezdődött a Trump-Musk káosz. Néhány nappal – a kormány és az állami szervezetek működést biztosító költségvetés elfogadása előtt, Musk az X-en kiposztolta, hogy a gondosan létrehozott kétpárti megállapodás felelőtlen túlköltekezést jelent, melyet a republikánusok nem támogathatnak. Erre hamarosan Trump is rákontrázott, csak épp az ellenkező irányból. Ő is bejelentette (saját platformján, a Truth Social-on), hogy a költségvetés valóban elfogadhatatlan, de azért, mert nem tartalmazza az adósságplafon felfüggesztését vagy megszüntetését. Ez ugyebár azért fontos Trumpnak, hogy – legalább elvi szinten – meglegyen az általa hirdetett hatalmas adókedvezmények „fedezete”. A két nagyágyú elégedetlenségét látva, Mike Johnson republikánus házelnök ki is hátrált a megállapodásból, bár a két követelés szöges ellentétben állt egymással. A Trump féle kikötés egész biztos, hogy nem ment volna át, hiszen nem csak a demokraták, de – a fiskális fegyelmet évek óta mantrázó – „régivágású” republikánusok sem szavazták volna meg az adósságplafon eltörlését. Ahogyan telt az idő és szorult a hurok, ezt Trump is belátta, visszakozott, és végül átment a kétpárti költségvetés. Bár voltaképpen egyikük sem kapta meg, amit akart, de nyomban elkezdődőt a spekuláció, hogy voltaképpen ki az úr a jobboldalon.
Néhány hét múlva újabb bomba robbant. A MAGA tábor egyik identitásképző alapvetése ugyanis a bevándorló-ellenesség. Csakhogy Musk, a broligarchák és az egész USA-beli tech világ éppenséggel a magasabban képzett munkavállalók bevándorlására épül. És itt jön képbe az úgynevezett H-1B vízumok kérdése. Ez az a vízum, amit a techiparban dolgozó külföldiek kapnak. Amikor felmerült ennek kérdése, Musk nyilvánosan és egyértelműen kiállt az ilyen típusú bevándorlás mellett, kifejtve, hogy ez elengedhetetlen ahhoz, hogy Amerika versenyképes maradjon a világban. Ez nyomban kiverte a biztosítékot a MAGA táborban, élükön Trump volt tanácsadójával és vezető stratégiájával, Steve Bannon-nel. Kettőjük között ezután elindult egy gigászi beszólás-háború. Bannon azzal vádolja Muskot, hogy egyfajta “globális technofeudalizmust” akar bevezetni (ebben amúgy van valami)…, Musk cserébe lehülyézte az egész MAGA tábort, kifejtve, hogy egyszerűen buták, és nem értenek a gazdasághoz. Hozzátette, hogy ilyen és ehhez hasonló kérdésekben ő igenis harcba fog szállni, méghozzá olyan erővel és olyan fegyverzettel, amelyet ellenfelei még csak el sem tudnak képzelni. Bannon egy meglepően szalonképes orgánumban, a Corriere della Sera (olasz napilapban) reagált Muskra: „Ő egy igazán gonosz srác, egy nagyon rossz srác. Személyes dolgommá tettem, hogy lenyomjam ezt a gyereket. Korábban, mivel pénzt tett bele, készen álltam elviselni – de nem vagyok hajlandó tovább tűrni”. Trump (vállalkozói énjére hallgatva) a H-1B vízumok ügyében mintha inkább Musk oldalán állna, de amennyiben kialakul egy szimbolikus hatalmi harc, nem nagyon teheti meg, hogy a MAGA táborral szembeforduljon. Már így is elindultak a pletykák, hogy igazából nem is Trump irányít, hanem Musk mozgatja a szálakat a háttérből. Nem véletlen, hogy az internet népe immáron csak King Elonról beszél, akit, bár senki sem választott meg, hatalmas vagyona miatt uralkodni akar mindenki felett. Musk ráadásul nem egy ügyes machiavellista vagy egy Richelieu bíboros, aki csöndben építkezik a háttérből. Elon Musk egy hangos, mondhatni harsány, nagyképű valaki, aki egy másodpercre sem titkolja, hogy okosabbnak tartja magát mindenkinél. (Ha ez valakit netán egy bizonyos Donald J. Trumpra emlékezteti, az nem jár távol a valóságtól…)
Fokozódó hatalmi étvágy
Trump megválasztása óta Musk láthatóan elszabadult, és már nem csak az USA-ban kíván megmondó emberként fellépni. Az elmúlt hetekben például lemondásra szólította fel a brit miniszterelnököt, Keir Stramer-t, és a németek utolsó reményének nevezte a szélsőjobboldali AFD pártot. Musk egyre nyíltabban támogat mindenféle szélsőséges jobboldali populistát, legyen szó Javier Milei argentin elnökről, vagy az éppen börtönbüntetését töltő és iszlám-ellenességéről ismert brit szélsőjobboldali megmondóemberról, Tommy Robinsonról. Musk már arról is beszélt, hogy számára szimpatikus politikai erőket más országokban is szívesen támogatna aktívan. Nem maradt el a reakció sem. A norvég miniszterelnök, Jonas Gahr Store, vagy a spanyol kormány szóvivője, Pilar Alegría még visszafogottak voltak, és arról beszéltek, hogy igencsak “aggasztó”, amikor ilyen hatalmas gazdasági erőforrásokkal rendelkező vállalkozó ennyire közvetlenül akar beavatkozni más országok belügyeibe. A várhatóan távozó német kancellár, Olaf Scholz már nem volt ennyire finom, és egyszerűen úgy reagált Muskra, hogy „nem kell etetni a trollokat”. Legutóbb pedig az Európai Újságírók Szövetsége (EFJ) jelentette be, hogy szerzői többé semmiféle tartalmat nem tesznek közzé a Musk-féle X-en.
Rendkívül tanulságos, hogy Joe Biden búcsúbeszédében – sokakat meglepő módon – természetesen nevek említése nélkül, de megdöbbentően szikár szavakkal, így nyilatkozott: „Ma Amerikában egy rendkívüli gazdagsággal, hatalommal és befolyással rendelkező oligarchia van kialakulóban, ami voltaképpen egész demokráciánkat, alapvető jogainkat és szabadságunkat is fenyegeti”.
Utóirat
Bernie Sanders néhány napja egy videóban arra figyelmeztetett, hogy Elon Musk személyes vagyona azóta, hogy Trump megnyerte a választást (november 6-án) újabb 120 milliárd dollárral növekedett!
