Jégtorlódás miatt ugyan már nem beszélhetünk árvizekről a Dunán, hóolvadás miatt viszont igen; de a legnagyobb veszélyt és árvizeket a térség felett veszteglő ciklonok okozhatják, mint amilyen a Közép-Európára lecsapó Boris ciklon is volt szeptemberben. – olvasható a Másfélfokon Szabó Péter tollából.A mostani ciklon minden szempontból a szélsőségek csúcsát hozta, a legintenzívebb 5 napos csapadékkal járt, a Felső-Duna vízgyűjtő területén soha ennyi csapadék nem esett, amióta mérik. Miért nem volt akkor nagyobb baj Magyarországon? Egyrészt a 2013-as árvíz után a vízügy és az állami szervek sokkal felkészültebbek voltak, a meteorológusok pedig nagyon pontosan meg tudták mondani, hogy hol és mennyi csapadék fog hullani. Az árvizek intenzitását számos hidrológiai tényező is befolyásolja (pl. a szárazság és talajvíz mértéke vagy a hóolvadás sebessége), amelyek most számunkra kedvezően alakultak. Semmilyen okunk nincs azonban, hogy hátradőljünk. Az elmúlt 70 év alatt a térségben nem nőtt ugyan az ilyen veszteglő ciklonos időjárási helyzetek gyakorisága, azonban a belőlük hulló csapadék intenzitása igen, és az emberi tevékenység miatt jelenleg kétszer gyakoribbak a nagy csapadékösszegek. Kibocsátás-csökkentési és alkalmazkodási erőfeszítések nélkül Boris nem csupán az évtized árvizét hozta el Közép-Európába, de a további hasonló árvizek évszázadát is előrejelezheti. Szabó Péter és Pongrácz Rita elemzése.
Az éghajlatváltozás megváltoztatja a folyók vízhozamát is a vízkörforgás révén. A melegedő levegőbe több nedvesség tud párolgás lévén bekerülni, ezáltal egyes régiókban megnövekszik a csapadék, mely egyértelműen növeli az árvizek kockázatát, ugyanakkor egyes időszakokban a nagyobb párolgás jobban is csökkenti a folyók vízszintjét. A globális felmelegedés hatására jégtorlódás okozta árvízről hazánkban már nem beszélhetünk, viszont jelentős lehet a gyors hóolvadás következtében bekövetkező árvíz, különösen, ha az esővel együtt érkezik (a 2006. márciusi, addigi rekord vagy a 2023. decemberi, kisebb árvíz is ilyen volt).
A legnagyobb árvizeket azonban a térségünk felett veszteglő ciklonok okozzák.
Ilyen volt a legnagyobb vízállásokat produkáló 2013. júniusi, vagy a legutóbbi, 2024. szeptemberi Boris ciklon is.
A Duna Európa második leghosszabb és második legbővizűbb folyója (a Volga után), melybe a legtöbb vizet a Száva folyó szállítja, majd a Tisza, harmadik pedig az Alpok magaslataiból eredő Inn. A Fekete-tenger felé haladva egyre több mellékfolyó torkollik a Dunába, így természetesen a vízhozam növekszik, a folyó sebessége pedig a Vaskapu vidékét leszámítva csökken. A Dunához tartozó közel kilenc magyarországnyi területet három részre osztva Felső-Duna vízgyűjtőnek szokás nevezni a Pozsonyig tartó szakaszt a nagyobb lejtésű vidék miatt, de a hazai vízügy Gönyűig tartó szakaszt tekint, amiben benne van már a Győrnél befolyó Rába is, így a továbbiakban mi is ezt tekintjük az elemzés során.
A Duna magyarországi szakaszán levonuló árvíz kapcsán azt vizsgáljuk, hogy 2024 szeptemberében a Boris ciklon mennyire volt extrém hazánkban, illetve a Gönyű feletti Duna-vízgyűjtőn, melyhez az árvízzel a csapadékindikátorok közül leginkább korreláló, 5 napos maximális csapadékösszeget tekintettük. Hazánkra a legjobb minőségileg ellenőrzött, homogenizált, 10 km-es rácsfelbontású, 1971-től 2023-ig rendelkezésre álló ún. HuClim adatbázist, a Felső-Duna vízgyűjtőre pedig a műholdas, felszíni és egyéb megfigyeléseken alapuló, de szimulációkkal készített, a légkör vertikális szerkezetét is figyelembe vevő ún. ERA5-Land reanalízis 10 km-es eredményeit dolgoztuk fel. Utóbbi már tartalmazza a Boris ciklon alatt hullott csapadékadatokat is, míg az előbbi esetén a HungaroMet által megadott országos értékkel egészítettük ki az adatbázist.
Soha ennyi csapadék nem esett még a Felső-Duna vízgyűjtő területén, amióta mérik
A szeptemberi 5 napos maximális csapadékösszegek hazai sorában a Boris által produkált értékek ugyan kiadták a sokéves szeptemberi csapadékösszeget (Nyugat-Magyarországon annak kétszeresét is), de ez egyáltalán nem tekinthető rendkívülinek, hiszen 1971 óta 6 évben is előfordult magasabb érték (ahogyan azt az első grafikon mutatja). Ennek ellenére az idősor növekvő trendet mutat, és a szeptemberek általában is csapadékosabbá váltak.
Ha viszont a Felső-Duna vízgyűjtő adatait nézzük a második grafikonon, akkor olyan hihetetlenül extrém értéket kapunk, amelyre még nem volt példa a csapadékmérések kezdete óta.
Erre az eseményre a teljes május-szeptemberi időszakban egy 113 éves visszatérési érték adható meg. A trend itt is szignifikánsan növekvő.
A következő ábrán több mutató szerint, részletesebben is elemezzük a Felső-Duna vízgyűjtőn a legnagyobb 5 napos csapadékösszegeket 1971-től. Az ábrázolt időszakok nagyjából egybecsengenek a legnagyobb nyári dunai árvizekkel, de beszédes, hogy mindegyik a június-szeptember időszakban fordult elő. 2002 augusztusában 848 cm-en tetőzött a Duna Budapestnél, magasabban, mint idén, miközben kisebb, kétharmadnyi vízmennyiség érkezett a teljes vízgyűjtőre, ugyanakkor a maximális csapadékban nem találunk ekkora különbséget a két esemény között illetve a 2002-es összeg inkább két napon érkezett szemben Boris 4-5 napjával. Az is fontos az árvíz nagyságánál, hogy mekkora területet érint az extrém nagy csapadék, melyhez mi a 100 mm feletti (nagyjából másfél havi) mennyiséget tekintettünk küszöbnek.
A 2013-ashoz nagyon hasonló időjárási helyzetben jött létre az 1981-es árvíz, a maximális csapadék is szinte azonos területen hullott, azonban a csapadék a korábbi esemény idején nagyobb területen volt 100 mm feletti. Ennek ellenére a 2013-as döntött rekordokat. Fontos hangsúlyozni, hogy nem minden jelentős csapadékeseményhez kapcsolódott az „évtized árvize” is, hiszen a lehullott csapadékmennyiség mellett egyéb hidrológiai és az évtizedek alatti folyószabályozási tényezők is szerepet játszanak.
Boris minden szempontból extrém volt:
- a legintenzívebb ötnapos csapadékkal járt,
- a felvízi vízgyűjtő kétharmadán (egy magyarországnyi területen) 100 mm felett esett,
- 45%-án pedig a 150 mm-t is elérte, azaz
- a mérések kezdete óta soha nem látott vízmennyiséggel járt.
Felkészültebbek voltunk, és a körülmények is kedvezőbbek voltak Magyarországon
Miért nem lett a korábbi rekordot is meghaladó árvízszint vagy nagyobb baj ebből a hatalmas idei mennyiségből? Erre a kérdésre többféle magyarázat lehetséges:
- egy hosszabb, száraz időszakban a folyók és a környező talaj vízszintje csökken, így az előforduló heves csapadékot extrém áradás nélkül is el tudják szállítani.
- a csapadék egy része hó formájában hullott, illetve viszonylag egyenletesen elosztva esett azon a bizonyos 4-5 napon, hazánkat pedig nem igazán érintette a hatalmas mennyiség.
- a 2013-as rekord árvizet követően sokkal jobban fel voltak készülve a hazai vízügyi szakemberek és állami szervezetek (ahogy külföldön is kevesebb áldozatot szedett Boris).
- egyéb, hidrológiai folyamatok és beavatkozások voltak a mederben és az ártereken.
- a meteorológusok a modellek alapján nagyon jól előrejelezték a csapadék mennyiségét és helyét.
Végül a következő ábrán az 5 napos csapadékösszeg intenzitásának változását láthatjuk a Felső-Duna vízgyűjtőn: a kék-lila árnyalatokkal jelölt területeken növekedés detektálható a május és szeptember közötti időszakban. Hasonló következtetésekre jutott egy frissen készült, nemzetközi tanulmány is: az elmúlt 70 év alatt a térségben nem nőtt ugyan az ilyen veszteglő ciklonos időjárási helyzetek gyakorisága,
azonban a belőlük hulló csapadék intenzitása igen, és az emberi tevékenység miatt jelenleg kétszer gyakoribbak az ilyen nagy csapadékösszegek.
Az évtized árvize harangozza be az árvizek évszázadát?
A jövőben a klímamodellek szerint a csapadék gyenge csökkenése várható nyáron (elsősorban júliusban és augusztusban), míg ősszel és télen annak növekedése. Ezzel együtt a száraz időszakok hossza nő, ugyanakkor az extrém csapadék gyakorisága, intenzitása és területi kiterjedése várhatóan szintén tovább fog növekedni a konvektív főszezonban (májustól szeptemberig).
Mindezek sokkal változékonyabbá teszik a Duna vízszintjét is, amely nagyon sok szektort kedvezőtlenül érint majd:
- a Paksi Atomerőmű működését alapvetően befolyásolja a folyó (és ez esetben a vízszint mellett a víz hőmérséklete is kritikus),
- a vízgyűjtő terület mezőgazdasága és ökoszisztémája nagyban függ a folyó ingadozásaitól,
- a hajós turizmus nem üzemelhet árvíz vagy extrém alacsony vízszintek idején,
- a nagyvárosok ivóvízellátását és közvetve az élelmiszerbiztonságot veszélyezteti.
Mindezek miatt hangsúlyozzuk, hogy az alkalmazkodás mellett elengedhetetlen az üvegházhatású gázok antropogén kibocsátásnak mielőbbi jelentős csökkentése, a fosszilis energiahordozók intenzív felhasználásáról a megújuló energiára való átállás, valamint az energiahatékonyság növelése.
borítókép, grafikák és illusztrációk: masfelfok.hu
