A HungaroMet városokra elérhető adatsorai alapján, az emberi tűrőképesség és az egészségre gyakorolt hatás szerint az idei júliusi hőhullám volt a legrosszabb a modern mérések kezdete óta, amit át kellett élnünk. – olvasható a Másfélfokon Szabó Péter tollából.Egy hőhullámot az időtartam (hány napig tart), a legmagasabb hőmérséklet és az intenzitás (hőösszeg) alapján elemezhetünk. Példaként: egy 29 fokos átlaghőmérsékletű időszakot könnyebb kibírni 3 napig, mint egy 28 fokosat 9 napig – az előzőben 6 °C a hőösszeg, az utóbbiban 9 °C. Budapesten és a déli-délkeleti országrészben soha nem volt még olyan rossz a helyzet, mint idén: intenzitását tekintve ez volt a legrosszabb hőhullám, amit túl kellett élniük. Közel 90%-os magabiztossággal állíthatjuk, hogy a gyakoribb, hosszabb és intenzívebb hőhullámos időszakokért az emberi eredetű üvegházgáz kibocsátások a felelősek, így nem igaz, hogy régen is hasonló volt ezeknek az előfordulása. Az elengedhetetlen alkalmazkodáson túlmenően a kibocsátás-csökkentésnek az a tétje, hogy marad-e egyáltalán hőstressz-mentes nap a jövőben júliusban Magyarország többségén vagy sem. Szabó Péter és Pongrácz Rita elemzése.
A globális felmelegedéssel a hőhullámok hossza, gyakorisága és intenzitása is növekszik. Ezt például a napi átlaghőmérséklet alapján kifejezett hőhullámokkal tudjuk jellemezni, mivel ez függ össze statisztikailag leginkább a többlethalálozással. Az országos tisztifőorvos által elrendelt harmadfokú hőségriadó kritériuma jelenleg az, amikor a napi átlaghőmérséklet legalább 3 napig 27 °C feletti. Ekkor a nappali hőséget az éjszakai meleg sem enyhíti. Az országon belül ez a nagyfokú hőstressz leginkább Budapestet és az Alföld déli-délkeleti részét érinti.
Elsősorban hosszú, a 20. század elejéig visszatekintő, homogenizált (minden hibától megszűrt) állomási adatsorokat elemeztük, melyek közül Budapest, Szeged és Túrkeve adatai elérhetőek mindenki számára a HungaroMet adatbázisából. Mivel Budapestre az első 10-ben csak egyetlen (az 1950-es) hőhullám szerepelt a ’90-es évek előtti időszakból, ezért 1991-től mutatjuk be az eredményeket.
Az országos átlag helyett az állomásokra bemutatott eredmények jobban érzékeltetik a hőség valódi megjelenését, hiszen az eddigi legmelegebb nyáron, 2022-ben a 4 napos országos átlagérték mellett a Délkelet-Alföldön például háromszor annyit, 12 napot észleltünk. A hőhullámokat az idősek, a kisgyerekek, valamint a szív- és érrendszeri betegséggel küzdők nagyon rosszul viselik: egy hazai tanulmány szerint egy hőhullámosabb évben, 2015-ben 17%-os többlethalálozás volt ezeken a napokon.
Soha nem volt még ilyen rossz a helyzet Budapesten
Egy hőhullámot többféle alaptulajdonság is jellemez: fontos, hogy milyen hosszan kell elviselnünk, ám az intenzitás is lényeges faktor az egészségügyi hatások szempontjából. A bemutatott ábrákon a vízszintes tengelyen a megfigyelt hőhullámok időtartama szerepel, a függőleges tengelyen a mért legmagasabb hőmérséklet, míg a körök színével és nagyságával is érzékeltetett intenzitásnak a hőhullámos küszöb (27 °C) feletti hőösszeget tekintettük.
Az így számolt intenzitással (melyet a HungaroMet-nél is alkalmaznak) jól érzékeltethetjük, hogy mennyire nehéz elviselni egy hőhullámot:
egy 29 fokos átlaghőmérsékletű időszakot könnyebb kibírni 3 napig, mint egy 28 fokosat 9 napig – az előzőben 6 °C a hőösszeg, az utóbbiban 9 °C.
A következő ábrán jól látszik, hogy Budapesten sosem volt még olyan hosszú hőhullám, mint amit idén július 7-től kezdődően éltünk át. Ugyan az abszolút melegrekord idején (2007-ben) és 2012-ben is átlagosan kissé melegebb volt a fővárosban, de ezen hőhullámok intenzitása nem volt olyan erős, mint idén. Az 1994-es hőhullám majdnem ilyen sokáig tartott, de az közel sem volt olyan intenzív, mint az idei. Tehát
a 2024. júliusi hőhullám összességében kiérdemli a legintenzívebb jelzőt is.
A déli-délkeleti országrészben sem jobb a helyzet
Vizsgáltuk még az idei harmadfokú hőhullám alatt 7 napon is megdőlt nappali melegrekordok állomásait, Kelebiát (a magyar-szerb határ közelében), Körösszakált (a magyar-román határ közelében) és a Duna mentén Baját is, de ezek esetében – a mérési adatok elérhetősége miatt – csak 2002-től végeztük az elemzést.
Mivel az idei hőhullám főleg Szerbia felé terjedt ki, ezért Kelebiára mutatjuk be az eredményeket. Itt a következő ábra szerint toronymagasan az idei hőhullám vezet minden szempontból:
- a leghosszabb volt,
- a legmagasabb hőmérsékletet is ekkor mértük, és
- az intenzitása is a legerősebb volt.
A 2007-es hőhullámban itt viszonylag alacsonyabb hőmérsékletek jelentkeztek, és „csak” 7 napig tartott, míg 2012-ben (amikor tavalyig országos átlagban a legtöbb harmadfokú hőhullámos nap volt) is „csak” 10 napos ilyen időszakot éltünk át az idei 13 nappal szemben.
Régen is volt meleg, de ilyen biztosan nem
Két évvel ezelőtt már megvizsgáltuk, hogy 89%-os aránnyal, azaz nagy bizonyossággal állíthatjuk, hogy az emberi tevékenység okolható a hőhullámok gyakoriságának jelentős hazai növekedéséért.
Tehát egyáltalán nem igaz, hogy régen is hasonló volt a hőhullámok előfordulása.
Idén az extrém nagy hőstresszes napokat (ami az emberi test hőmérsékleténél melegebbet jelent, és ekkor a szervezet hipotalamusz általi védekezésbe kezd) elemeztük a jövőre, amelyben a modelleredmények szerint hazánkban tízszer több hőstresszes napra kell számítanunk, ha a jelenlegi ütemben folytatódnak a globális kibocsátások. El kellene kerülnünk azt, hogy minden évben 45 °C körüli hőstresszre kelljen majd felkészülnünk a jelenlegi 40 °C-os helyett.
A tét az, hogy maradnak-e egyáltalán, és ha igen, mekkora számban, hőstressz-mentes napok júliusban a jövőben.
Amit a hőhullámok esetén rövidtávon tehetünk: árnyékoljunk, hűtsük a szobánkat, igyunk elég vizet! Amit a kormányzatoknak kell tenniük: átfogó stratégiák kidolgozása hőségriadókra. Amit hosszabb távon tervezéskor tehetünk: zöldfelületek és a kék infrastruktúra városon belüli növelése, épületek megfelelő szigetelése. Amit viszont azonnal kellene tennünk, mert a légkondis hűtésnek jelentős energiaigénye van (és ezt még továbbra is jelentős mértékben fosszilis alapú energiahordozókkal biztosítunk): globálisan visszafogni a pazarlást és ezáltal a szükségtelen kibocsátásokat is (ebben segítenek az energiahatékonysági beruházások, valamint az épületszektor dekarbonizálása).
borítókép: Pixabay grafikák és illusztrációk: masfelfok.hu
