Legyőzhetjük-e a technológiával azokat a problémákat, amelyeket maga a technológia okoz? E kérdés köré szerveződik a Zöld Hang hamarosan induló vitacikk-sorozata.
A tudomány és a technika minden korábbi képzeletet felülmúló fejlődésének jelentős a szerepe abban, hogy azon kell gondolkodnunk, hogyan is kerülhetjük el a világvégét. A világvége miatt persze korábban is aggódtak az emberek, de arra a régmúltban kevesebben gondoltak, hogy ez összefügghet az ember természetátalakító tevékenységével. Márpedig úgy tűnik, hogy ma éppen ez a helyzet.
Másfél percre vagyunk a nukleáris világvége éjféljétől a világ vezető atomtudósai szerint. Autonóm harci robotok – amelyek betiltásáért félő, hiába küzdenek tudósok – a másodperc törtrésze alatt hozhatnak az embertől független döntéseket (és provokálhatnak szintén az embertől független, autonóm harci robotok által adott háborús válaszokat). A klímaváltozás – ami az emberi tevékenységgel, vagyis az ember által fejlesztett technológiák használatával bizonyítottan ok-okozati összefüggésben áll – már ma is érezteti a hatását, a jövőben a hatások katasztrofálisakká válhatnak. A technológiai fejlődés mindemellett maga is hozzájárul az egyenlőtlenségek, s ezáltal a társadalmi feszültségek növekedéséhez (legalábbis a jelenkori politikai-gazdasági keretek kötött).
Másfelől a technika fejlődése nemcsak minden korábbinál nagyobb fenyegetéseket hozott az emberiség számára, hanem hallatlan jótéteményei is vannak. A modern technológia segítségével olcsóbban és nagyobb számban állíthatók elő az anyagi javak, így csökkenhet a szegénység – ha nem is relatív, de legalábbis abszolút értelemben. A modern technológia segít például abban is, hogy sikerrel harcba szálljunk számos betegséggel szemben – bár ezek közül némelyek a technológia által formált életmódunknak köszönhető civilizációs betegségek.
Az emberi gondolkodás történetében akadtak technooptimisták és technopesszimisták is. Pesszimistát talán könnyebb találni. „A mesterséges világ átitatta és megmérgezte a természetest” – írja Oswald Spengler Az ember és gépben már 1931-ben fölemlegetve, hogy az erdők átalakulnak papírrá, állatfajok és népcsoportok tűnnek el. Gépkocsiból pedig annyi van már, hogy egymást akadályozzák, gyalog gyorsabb előrejutni – jegyzi meg Spengler.
Rögtön Spengler ellen vethetnénk a jelenkori ismereteink birtokában, hogy az autók számának növekedése kezelhető – ahogyan az történt is – például új utak építésével és a meglévők szélesítésével. Technológiával oldjuk meg tehát a technológia által létrehozott problémákat – erre mondta a technológiai haladás másik nagy kritikusa, Sigmund Freud a Rossz közérzet a kultúrában című esszéjében, ez olyan, mint amikor „az ember[…] hideg téli éjszakán az egyik meztelen lábát a takaró alól kinyújtja, majd ismét visszahúzza”.
Ha optimistát keresünk, akkor a felvilágosodás egyik nagyszerű jellemű filozófusa, Condorcet juthat eszünkbe, aki hitt a tudomány és az ipar örökös fejődésében, amely az emberiséget egyre fénylőbb és boldogabb jövő viszi. Ugyanakkor Condorcet az emberiség morális fejlődésében is erősen hitt, s ebben radikálisan különbözik az olyan jelenkori technooptimistáktól, mint például Marc Andreessen.
Andressennél a morális fejlődés szükségessége föl sem merül, hiszen a piacok nem követelik meg az emberektől, hogy jó szándékúak legyenek, hiszen nem az emberségükre, hanem önszeretetükre épít a piaci mechanizmus. Vagyis a technológia és piac kombinációja, társítva a végtelen növekedés ambíciójával, a lehető legjobb jövőbe repíti az emberiséget – fejti ki a technooptimista kiáltványában a bölcselkedő kockázatitőke befektető. Ez már a Financial Times kolumnistájának is sok volt, jóllehet az újság nem éppen a piacellenes hangvételéről ismert.
Mindez kissé talán elvontnak tűnhet, de nagyon is gyakorlati, közpolitikai következményei vannak, hogy milyen álláspontra helyezkedünk a technológiával kapcsolatos alapvető kérdéseket illetően. Lehetővé teheti a technológia számunkra a végtelen gazdasági növekedést? Megoldhatjuk a technológia által okozott problémáinkat egy fejlettebb technológia alkalmazásával?Az e-autók például megszüntethetik-e azt a problémát, amelyet az autózás jelenleg okoz? A geomérnökség megmenthet bennünket a klímaváltozás katasztrofális következményeitől, vagy már maga az ötlet is csak szaporítja az emberiséget fenyegető egzisztenciális kockázatokat? S megannyi más olyan kérdés, amely nemcsak zöldként, de gondolkodó emberként sem megkerülhető, mégis kibeszéletlen a magyar nyilvánosságban. A Zöld Hang vitasorozata ezt a hiányt igyekszik betölteni, ezért hétről hétre jelentkezünk majd neves tudósok, közírók véleménycikkeivel. Szeretnénk a magunk szerény eszközeivel elősegíteni, hogy ezek a témák bekerüljenek a közbeszédbe, s bízunk abban, hogy olvasóink is partnereink lesznek ebben a törekvésünkben.
