A városban is sok bosszúságot okoz az otthagyott kutyaürülék, de az erdőkben a biodiverzitás csökkentésével idővel kifejezett károkat is okozhat a sok kutya által hátrahagyott végtermék.
Természetesen minden magyar kutyatulajdonos felszedi kedvence után a szilárd halmazállapotú végterméket egy-egy sétáltatás alkalmával – a kikérdezős vagy önkitöltős módon készülő felmérések szerint. Mivel azonban az ember nem egyszer lát vagy éppen lép bele egy-egy csomagba közterületen – legyen az utca vagy park -, nyilvánvaló, hogy a felmérések eredeményei nem fedik a valóságot.
Több városi kutya, több ürülék
A szembeötlő ellentmondás azért is lényeges, mert jelenleg Magyarországon több mint 2,8 millió gazdás kutya él, és egyre növekszik a számuk. 2018-ban még csak a háztartások 36 százaléka, tavaly már kicsivel több mint fele tartott legalább egy kutyát. Ezzel az aránnyal egyébként Európa dobogósai vagyunk.
Mivel a gazdás kutyák nagyjából fele él városban, a számok növekedésével párhuzamosan növekszik a termelődő ürülék mennyisége, és az általa okozott probléma mértéke is.
A napokban jelentette be főváros II. kerületének polgármestere, Őrsi Gergely, hogy harcba kezdenek a közterületi kutyaürülék ellen. Számításaik szerint ugyanis csak a kerületben napi 4,7, évi 1671 tonna végterméket hagynak hátra a házikedvencek, amelynek csak töredékét szedik össze a lelkiismeretes gazdik. Táblákkal figyelmeztetnek rá, hogy az ürüléknek jobb helye van a speciális gyűjtőkben, amelyekből jelenleg 153 található a kerületben. Mivel ezekben az edényekben az egyébként veszélyes hulladéknak számító kutyaürülékből évente csak 51 tonna gyűlik össze, rejtély, hova tűnik a jelentős része, bár a járókelőknek nyilván vannak tippjei. Aki egyébként otthagyja a kutyája végtermékét, 5 és 150 ezer forint közti bírságra számíthat.
Nem olyan, mint a vadállatoké
A kutyaürülék azonban nem csak a városi környezetben okozhat problémát. Sokan úgy vélik, bárminek, ami szerves anyagként elbomlik, jó helye van a természetben. Ez azonban mások mellett a kutyaürülékkel kapcsolatban sem igaz. Ahogy az sem, hogy elfér a vadállatok ürüléke mellett az erdőben. Ebben az esetben nem csak arról van szó, hogy egy frekventált kirándulóhely környéke egy idő után tele lesz aknákkal. Mivel a kutya háziállat, és feldolgozott élelmiszereket is eszik, az ürüléke antibiotikumokat és méreganyagokat tartalmaz, ami kárt okozhat a természetes ökoszisztémában. Emellett az ürülék szaga megzavarhatja a vadállatokat, elriaszthatja őket a megszokott útvonalaiktól – azaz megbontja a megszokott egyensúlyt.
A természetes környezetbe másként is belerondít a kutyák ürüléke és vizelete. Nemrégiben belga kutatók jutottak arra a megállapításra, hogy a természetvédelmi területeken lévő népszerű kutyás kirándulóhelyek környékén a felhalmozódó nitrogén és foszfor súlyos károkat okoz a környezetben.
A tudósok másfél éven át figyeltek meg négy ilyen területet, és kimutatták, hogy minden évben hektáronként átlagosan 11 kilónyi nitrogén és 5 kilónyi foszfor kerül ezekre a területekre a kutyák vizeletével és ürülékével. Hogy megértsük, milyen terhelést gyakorol ez a természetre, jó ha tudjuk, hogy a fosszilis tüzelőanyag-kibocsátásból és a mezőgazdaságból származó összes, talajba kerülő nitrogén hektáronként 5 és 25 kilogramm között mozog.
A túltrágyázás pusztító hatása
A bekerülő plusz ásványi anyag mennyiség erős túltrágyázásnak számít, aminek az a következménye, hogy egyes növények, például a csalán, a medvetalp vagy más invazív növények elburjánzanak, majd elnyomnak más növényeket. Ezzel együtt pedig megtizedelik azon állatfajokat, melyek léte az elnyomott növényekétől függ. Azaz lecsökkentik a terület biodiverzitását.
A mintavételek alapján azt is megállapították, hogy érthető módon az ösvények 2 méteres sávjában igazán magas a nitrogén- és foszfortartalom a talajban. Ennek figyelembe vételével úgy kalkuláltak, évente hektáronként 126 kilogramm nitrogén rakódhat le az ösvények mentén és 4 kilogramm a természetvédelmi terület többi részén.
Azt is közölték, ha minden ürüléket felszedne, és elvinne a gazdi, akkor szinte minden foszfor eltűnne. A nitrogénnek azonban csak fele, mivel a kutyák vizelete jelentős mennyiségben tartalmaz nitrogént, foszfort azonban alig. Korábbi kutatásokból az is kiderült, a magas ásványianyag-szint három évvel a kutyák kitiltása után is megmaradna.
Borítókép: Kutyakaki. Fotó:AmrThele/Pixabay