Sportszakmai szempontból a pekingi téli olimpia bámulatos, ahogyan a 21. század téli játékai is egyre inkább azok lettek. A sportágak és a versenyszámok fejlesztésével egyre inkább nézhetőek, követhetőek és közvetíthetőek az események, miközben a technikia fejlődés és a globalizáció hatására egyre több térség és nemzet tud csatlakozni az eseményekhez, és nem is csak a futottak még kategóriában. Bár néha meghökkentő mese a történetük:
Ausztrália a kétezres években lett a déli félteke nagyhatalma a téli sportokban aranyak, érmet sorák nyerve síakrobatikában, hódeszkával, a gyorskorcsolya rövid pályás változatának bevezetésével. A megannyi újítás Magyarországnak is esélyt teremtett, hogy a jégen találjon egy olyan sportot, amelyben a világ legjobbjai közé tartozik,. Így szerezhet a Liu Shaoang-fémjelezte társaság olimpiai érmeket.
A környezeti hatást tekintve a pekingi képsorok azonban felettébb elgondolkodtatóak. A havas sportágakat kizárólag műhavon tartják, legyen szó alpesi sízésről, sífutásról vagy sílövészetrő. A kopár tájakon szinte kizárólag a versenypálya fehér, és adódik a kérdés, az élményünknek mi az ára, akár a környezeti hatást, akár a költségeket nézve.
És akkor az ipari környezetben, betonkémények között megtartott síakrobatikáról még nem is beszéltünk, amely egyébként – ezt is hangsúlyozzuk – lenyűgöző az emberi teljesítmény és a művészi hatás alapján.
Honlapunkon is bemutattuk az olimpiai elején azt a tanulmányt, amely szerint az éghajlatváltozással századunk végére a korábbi téli olimpiai helyszínek hó hiányában alkalmatlanná válhatnak egy újabb rendezésre, az egyetlen esély a párizsi klímaegyezmény betartása, ha természetes körülményeket és havat akarunk. Az összhatást tekintve pedig nem akarhatunk mást, különösen az olimpia kezdete óta megjelent riportok, tanulmányok, megfigyelések alapján.
Az olimpiára egy hét után érkezett meg a hó, a télies hideg, az első hét a sok műhó döbbenetes látványávál telt el. Maguknak a sportóknak sem okozott nagy örömöt a fizikai tulajdonságai miatt, különösen alpesi síben, amely az egész olimpia legnagyobb hagyományú és legfontosabb sportágai közé tartozik. A sport és éghajlatváltozás összefüggéseivel foglalkozó Sportecology nevű oldalon megjelent tanulány pontosan feltárta a mesterséges körülmények árát, hatását. Itthon többek között a napi.hu idézte a jelentést, amely szerint a hó előállításának kritikus összetevője a fagypont alatti hőmérséklet.
Pekingben 30 éve fagypont feletti az egész február,
de a havas sportok többségének otthont adó, hűvösebb és magasabban fekvő Jancsing és Zsangjiakou napi átlaghőmérsékleti is gyakran kúsznak fagypont fölé, -10-et elsősorban éjszakánként mérnek. A technológiai fejlesztéssel ma már a fagypont feletti hógyártást is megoldják, de a Montanai Állami Egyetem hó- és lavinalaboratóriumának vizsgálatai szerint
ez nem az a könnyű, pelyhes hó, amelyről a Mikulás-nóták szólnak,
hanem sűrű és kemény. Fagypont felett pedig még olvad is, összességében a sportra kevéssé alkalmas, sőt még veszélyes is.
1,2 millió köbméter hóra van szükség 800 ezer négyzetméternyi versenyterülethez, ami hatalmas vízigényt jelent. Ezt a környezeti problémát a sportkommentátorok is felvetették, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) becslése szerint 49 millió gallon vízből készül hó a játékok alatt.
Vagyis 100 millió ember egy napi ivóvízmennyiségét használja el a pekingi hógyár,
miközben a vízhiány a 21. század egyik legsúlyosabb, egyre inkább megoldásra váró problémája. És akkor az előállítás során elhasznált energiamennyiségről még nem beszéltünk a hóágyúk, ventilátoros hógenerátorok és hűtőtornyok világában, ahol az új technológia nevében minden benne van: SnowFactory.
A sípályáknak otthont adó Jancsingban és a többek között a sílövészetet megrendező Zsangjiakouban az átlagos éves hómennyiség mintegy 20 centiméter, vagyis a NOB már a helyszín kijelölésekor pontosan tudhatta, Peking a műhó olimpiája lesz. Igaz, az egyetlen alternatíva a helyszín megszavazáskor a kazah Almati volt, hiszen a pályázók közül Krakkó, Lemberg és Oslo is visszalépett.
Ami a 2026-os téli játékokat illeti, a visszalépés szintén gyakoribb lett, mint a pályázat megtartása: Sion, Szapporo, Graz és Calgary is úgy döntött, mégsem akarja az olimpiát, így Stockholm és a Milánó, Cortina d’Ampezzo-duó maradt bent. Végül utóbbira esett a választás.
Hosszú távon kétféle jövője képzelhető el a téli játékoknak az éghajlatváltozást figyelembe véve. Az egyik, a pekingi megoldás, vagyis a nyárihoz hasonlóan a metropoliszoké lesz a téli olimpia, egyre tavasziasabb időjárási körülmények között, egyre több energia- és vízfogyasztással.
A másik a hagyományokhoz és a gyökerekhez való visszatérés,
vagyis a játékok hazatérése magashegyek ölelésében fekvő kisvárosokba, ahol még megtalálható az igazi tél. Mint a korábban idézett tanulmányban olvasható, a párizsi klímaegyezmény betartásával a korábbi helyszínek környékét (ilyen Cortina d’Ampezzo) a 21. század végén is igazi hó lepi el.
Ha nemcsak a játékok, hanem az egész emberiség jövőjében gondolkodunk, akkor csak az egyik megoldás életszerű.
Kiemelt kép: Wikipedia Commons
