A turizmus világjárvány utáni lehetséges jövőjét mutatta be Rátz Tamara közgazdász, turizmuskutató a Felfedezők Napján. Mint mondta, az ökológiai szempontok várhatóan ismét másodlagosak lesznek, de arra talán rájöttünk, hogy nem magától értetődő jogunk utazni. A tömegturizmus két-három éven belül juthat el arra a mértéktelen szintre, ahol 2019-ben, de több lesz benne a tudatosság, az elmélyültség, a természetközeli élmények keresése, miközben a pandémia alatt egyre többen rátaláltak a belföld értékeire.
A tomboló tömegturizmus máig utolsó évében, 2019-ben Izlandon le kellett zárni a néhány évvel korábban a világ előtt még ismeretlen Fjaðrárgljúfur kanyont. Justin Bieber 2015-os I’ll Show You című számának videoklipje hozta meg az őrületet, és egyetlen év alatt annyian özönlötték el a völgyet, mint Izland teljes lakossága. A 300 ezer turista a növényzetet letaposta, új utakat vájt az esőtől felázott agyagtalajba, mire a helyi kormányzat a természet regenerálódásáért hónapokra megszüntette a látogtást.
És ez csak egyetlen, látványos példa arra, hol tartott az emberiség tehetős kisebbsége a pandémia előtt.
Justin Bieber és az izlandi kanyon A Földgömb eseményén, a Felfedezők Napján jutott eszünkbe, amikor Rátz Tamara közgazdász, turizmuskutató arról beszélt, két éve a fő probléma még a túlzott mértékű turizmus volt:
„Rengeteg desztináció küzdött azzal a problémával, hogy egyszerűen túl sokan jönnek, a turizmus kifejezetten zavarták az ott élőket”
A Mi lesz veled, turizmus? Hogyan utazunk a jövőben? című előadáson a Kodolányi János Egyetem tanszékvezetője elmondta, korábban is voltak válságos évek az ágazatban, de olyan mint 2020, még nem. A 2001 szeptemberi New York-i terrortámadás után is azt hitték pedig, visszaesés következik, de ez csak minimális szintű lett, a világturizmus fél éven belül globálisan elfelejtette az egészet. Beépült a rendszerbe a biztonsági intézkedések bevezetése, fél liter palackos vizet sem lehetett felvinni innentől kezdve a repülőre, de repült tovább mindenki, aki tudott.
2003-ban a SARS-járvány, 2009-ben a pénzügyi válság látszott meg átmenetileg az utazások számán, de nagyon azért nem változtatott a drámai mértékű növekedésen.
Aztán jött 2020 tragédiája.
Az előadás címében feltett első kérdésre (Mi lesz veled, turizmus?) válaszolva Rátz Tamara elmondta, a szakértők egy százaléka várja csupán azt, hogy 2021 máris 2019-et idézi majd. A szakemberek 80 százaléka szerint 2023 vagy 2024 lehet az az év, amikor a turizmus a mennyiségét nézve visszatér a világjárvány előtti szintre.
Az ágazat egyik problémái közé tartozik jelenleg, hogy nemzetközi szinten nincsenek összehangolva a járvánnyal kapcsolatos intézkedések, a fogyasztói bizalom alacsony, a vendégek egy része aggódik, a munkaerőhiány pedig nagy, hiszen sokan kerestek maguknak más állást a járvány alatt.
Az utazási motiváció viszont megmaradt, az átoltottság növekedése, az el nem költött jövedelmek, a szektor újraindulását segítő kampányok lendítenek majd a forgalmon.
Tekintsük jó hírnek, hogy a vidéki, természetközeli turizmus felértékelődött és sokan ráébredtek, milyen élményeket lehet belföldön is találni. Egyre inkább megjelenik a tudatosság, hogy hová is akarunk eljutni, továbbá a slow travel: vagyis inkább megnézünk egy helyet alaposabban, ahelyett, hogy átrohannánk gyorsan egy fél országot. Tendencia lett továbbá elvonulni valahová, ahol nincs internet, ahol nem érnek utol mobiltelefonon.
„Átalakítja a gondolkodásunkat a világjárvány a fenntartható turizmus felé? Erről nem vagyok meggyőződve”
– mondta Rátz Tamara, majd az előadás végén a hallgatóságtól kapott hasonló kérdést:
„Tanulunk-e belőle, hogy kisebb ökológiai lábnyomot hagyjunk az utazásainkkal?”
„Attól félek, nem tanulunk, bár ha a másfél milliárd turistának csak a tíz százaléka tanul belőle, az is nagyon jó eredmény.
De összességében most egy olyan vágy tapasztalható arra, hogy ha lehet, utazzunk végre, hogy az ökológiai szempontok ismét másodlagosak lesznek. Arra talán rájöttünk, hogy nem magától értetődő jogunk utazni. Talán a látogatóknak lesz egy olyan része, amely elgondolkodik azon, hogy tényleg ki kell-e ugrani Milánóba egy kávéra repülőgéppel.”
Kiemelt kép: Milánó belvárosa. Forrás: Pixabay
