A jövő valódi zöld városairól tartott előadást Kenyeres István a UP Academy szervezésében. A vegyészmérnökből lett biotechnológus, fejlesztő és „városbelgyógyász” szerint mindaz, ami évezredeken át működött, nem megy tovább. Az alapellátásokat, az élelmiszertermeléstől az energiaellátáson át a hulladékfeldolgozásig, amiket vidékre kiszerveztek a városok, önmaguknak kell ezután megoldaniuk, míg a tragikus sorsú vidéknek csak akkor lehet jövője, ha a rabszolgasorsának véget vetünk.
Korunk civilizációs betegségei és bolygónk romló állapota új hivatások születését eredményezi a bajok orvoslására. Ezzel foglalkozó szakember a portálunkon nemrég bemutatott épületbiológus, aki meggyőzően érvelt a természetes építőanyagok mellett a mesterségesekkel szemben. És ilyen a városbelgyógyász, Kenyeres István.
Miután vegyészmérnökként végzett, biológiai rendszerek működésével, mérnöki szisztémákkal kezdett foglalkozni.
Elmondása szerint bioreaktorok tervezésével kezdte, majd továbblépve sokkal komplexebb rendszereket kezdett építeni, a gépek után élő gépekkel foglalkozott. A rendszerváltás környékén belevágott az első vállalkozásba, majd kisebb-nagyobb vállalkozások sorozata következett. Most a Biopolus csoport köti le, miután 60 évesen úgy érezte, ki kell lépnie a mókuskerékből, amit addigi vezetői munkája jelentett. A városi körforgásosság tervezésébe vágott bele, fenntartható és élhető városok tervezésébe.
Így lett a fiatal vállalkozásokat támogató UP Academy meghívott előadója az online térben, hogy bemutassa a jövő zöld városát. Ami sokkal sokkal többet jelent annál, minthogy tele van zöld parkokkal és jó a levegője. De előbb magának a városnak a fogalmát definiálta:
„Azt hívhatjuk városnak, ami kiszervezte az alapellátásokat, a vízellátást, az energiaellátást, az élelmiszertermelést a vidék végtelen tengerébe, hogy az alapfunkcióira, az iparra, kereskedelemre, az oktatásra, a tudományra, a művészetre koncentrálni. Ez sokáig működött, egészen addig, amíg volt vidék, és volt hová kiszervezni.”
Városrobbanás
5000 éve egy mezopotámiai város maga volt a csoda az előadó szerint, a mai Szingapúr népsűrűségével rendelkezett. Az elmúlt száz évben viszont városrobbanás történt, különösen az elmúlt harminc évben. A város lett a folytonos közeg.
„Napokon át utazol, és még mindig a városban vagy.
Nincs hová kiszervezni a funkciókat. Kínában százmilliók élnek összefüggő tengerparti sávban. Nem működik tovább, ami több száz évig működött. Hogy életképes legyen, muszáj behozni az alapfunkciókat a vízellátástól az energiatermelésen át a hulladékfeldolgozásig a városba. Számomra ez a kihívás. Új faj jelent meg, a Homo sapiens urbis, amelynek lételeme a város. Ha valami baj történik, órákon belül le tud állni egy város élete, mert nincs víz, energia.”
A város szerinte fantasztikus dolgokra képes a kultúrában, a közösségteremtésben, de hiányzik a természet. Így százmilliók kelnek útra minden évben, hogy az évi szabadságukat a zöldben töltsék.
De milyen az a zöld város?
„Élhető és fenntartható. Önfenntartó. Képes behozni az ehhez szükséges biológia feltételeket. Életképes, tanulékony, hatékony organizmusként működik. Nemcsak a létfenntartásért, hanem a jólétért.”
A nagy kérdés: a hogyan? Kenyeres István a 90-es évek elején kezdett élőgépes szennyvíztisztítókat fejleszteni: itt több ezer faj együttműködéséből kis helyen valósul meg a víztisztítás. Fontos és látványos szerepet kapnak benne a növények. Olyan mint egy botanikus kert a város közepén, madárcsicsergéssel, ahol a víz újjászülethet.
Az első ilyen élőgép Budapesten, Nagytétényben épült meg 2001-ben. Ekkor még a budai oldalról minden szennyvíz a Dunába ömlött. Azóta több száz hasonló létesült a világban, a városi vízforgalomban pedig áttörést jelentett, hogy zárt formában patakvízminőséget képesek előállítani.
„Most is a továbbfejlesztésével foglalkozom. Élő gépekből élő gyárak, élő gyárakból élő városok. A város anyagcseréjét hivatott szolgálni, hiszen a városok belsejében most komoly anyagcserezavarokat lehet tapasztalni. Ezért hívom magamat városbelgyógyásznak.
A világjárvány is rámutatott, muszáj a városon belül megoldanunk az ilyen feladatokat.”
Konkrét példaként a városdoktor az Eyjafjallajökull vulkán 2010 áprilisi kitörését hívta elő, melynek következtében leállt az európai légi forgalom. Kenyeres István tíz napig Kínában ragadt, majd feljutott az első Peking–Párizs járatra. A francia fővárosban azt látta, hogy a piacról a virágok mellett eltűntek a zöldségek is. Kiderült, hogy 80 százalékukat Afrikából szállítják repülővel.
„Abszurd, hogy egy kitör egy vulkán és leáll minden. Ezért elkezdtem azzal is foglalkozni, hogy egy városon belül hogyan lehet jó minőségű zöldséget, gyümölcsöt termeszteni.”
A görög metropoliszoktól a 15 percen belüli városokig
Kínában az elmúlt 20 évben 500 millió ember költözött új városokba az előadás alapján. Több mint az egész EU egész lakossága. A városok pedig úgy épülnek fel, mint a soksejtű szervezet: a városi sejteket tíz-tizenötezres városrészek alkotják.
Ekkor ismét az ókorba kanyarodtunk vissza: mint kiderült, ha egy görög városállam lakossága meghaladta a 10 ezer főt, a létszám fölöttieknek el kellett költözniük és új kolóniát kellett létrehozniuk.
„Elég messze, hogy ne ugyanarra az erőforrásra támaszkodjanak.
De elég közel, hogy megtartsák a kulturális és gazdasági kapcsolatokat.” Innen származik a mára egészen más értelmet nyerő metropolisz szó: a mater kifejezés az anyavárosra vonatkozott, innen rajzottak ki az emberek és új városokat alapítottak.
Egy tízezres városrész gyalog vagy biciklivel félóra, negyed óra alatt bejárható. Ilyen léptékekben érdemes gondolkodni az előadó szerint – tegyük hozzá: ez az emberlépték. Hollandiából származik a 15 percen belüli város fogalma, ez adja az alapját egy igazán jó városi közegnek. A természetet pedig nemcsak díszletként, muskátlik formájában kell behozni a városba, de nem is csak parkok alakjában, hanem a működés meghatározó elemévé kell tenni. Fenntartható és szerethető városaink lesznek így.
„Ott zöldülnek a legjobban, ahol megértették, hogy körforgásos rendszert kell építeni.
Nem az a cél, hogy teljes önellátásra épüljenek, de a minimumot tudniuk kell előállítani. Szingapúrnak, ami egy városállam, a rövid önálló élettörténetében az egyik legnagyobb kihívásnak számított, hogy a vízellátás 90 százaléka a Maláj-félszigetről jött. Izrael után ma itt a legnagyobb a vízvisszaforgatás aránya: az ivóvíz 40 százaléka tisztított szennyvíz. New waternek hívják, és az egyik legnagyobb büszkeségük, hogy megteremtették.”
A zöldség-gyümölcs 90 százaléka ugyanakkor továbbra is repülőn, hajón érkezik, de Szingapúr szeretné itt is megoldani a saját ellátását, a vertikális fejlesztésekkel. Víz alapú körforgásosságával pedig már most is „elképesztően zöld”.
A mintavárosok Amszterdamtól Barcelonán át Berlinig
Amszterdam az egyik legélhetőbb város az előadás alapján, pedig a csatornákon belüli népsűrűsége magasabb mint Manhattané. De meg tudta teremteni az egyensúlyt, és vezető szerepet tölt be a körforgásos gazdaság megalkotásában, sok gyakorlatias kezdeményezéssel a víztisztítás, a levegőtisztítás, az energiatermelés területén.
„Behozzák a természetet a városba.”
Koppenhágának Kenyeres István szerint a földrajzi adottságok miatt sötét, hideg, kellemetlen helynek kellene lennie, de az elmúlt 25 év közlekedési változásaival, a kerékpáros fejlesztéseivel ma „olyan mint egy latin mediterrán város”.
Sencsen Kínán belül „messze a legzöldebb, legfenntarthatóbb hely, sok úttörő megoldással”. Itt épült Magyarországon kívül az első élőgépes víztisztító 15 éve.
„Barcelonában a körfolyosós házak olyanok, mint Budapesten, de kicsit nagyobbak. A belső udvaroknak köszönhetően jobban lehetett bírni a meleget. A városvezetők felismerték, hogy össze kell nyitni őket. Különleges mikroklímájú parkokká, vásárokká válhatnak, ha nem csak külön kapukóddal lehet bemenni. Hasonló indult el Berlinben stúdiókkal és galériákkal. A járókelők szintjén kell összenyitni a tereket, zöld folyosók alakulnak ki, de zöld tetők is. Rotterdamban látni hasonló megoldásokat.”
Ha törődést kap egy növény…
Miközben a víz körforgásossága mindennek az alapja az előadó szerint, szenvedélyesen beszélt a növényekben rejlő erőkről:
„Egy növény csodákra képes hozamban, tápértékben, ízekben, ha mindent megkap. Ha kiszolgáljuk a megfelelő hullámhosszúságú fénnyel, hőmérséklettel, páratartalommal. A növénygyárak mérnöki ökoszisztémaként működnek, a vertikális farmokban az ízek tobzódása figyelhető meg.”
Kenyeres István szerint mi is a természet vagyunk.
Segíteni tudunk, hogy a maximumot hozza ki magából. Egy kilónyi szántóföldi paradicsom vízigényéhez képest az intenzíves üvegházas termelésben negyedannyi vízre van szükség, egy vertikális farmban pedig mindössze a huszonötöd részére, 10-15 literre.
A zöld salátáknál az elmúlt egy év elképesztő, ugrásszerű változást hozott a minőségben, főleg az amerikai piacon. Elmondása szerint a gyógyszerhatóanyagok több mint felét gyógynövényekből állítják elő, de komoly ellátásbiztonsági problémákat jelent a begyűjtésük, amit szintén ki lehet küszöbölni a vertikális farmokban.
Az eper ma a világ egyik legtöbbet fogyasztott gyümölcse, a kontrollált körülmények közötti termesztésében szintén hatalmas előrelépés figyelhető meg. Versenyképes áron kerül a piacra, ami sokkal szerencsésebb, mintha a félig éretten leszedett spanyol epret ezer kilométeren át utaztatva hozzák Magyarországra, vagy ha a New York-iak számára a kaliforniait erőltetik.
„A palánták számára az első időszak éppúgy meghatározó, mint újszülötteknél. Ha megkapják az odafigyelést, sokszorosan megtérül felnőttként, sokkal ellenállóbbakká válnak” – mondta az előadó.
A rabszolgasorsban tartott vidék jövője
Falvaknak, kisebb településeknek szerinte akkor lehet jövője, ha nem a vidéknek kell a városokat kiszolgálnia. Az igazi vidéket nem azok a körzetek jelentik, ahová a gazdagok kiköltöznek a villájukba:
„Az igazi vidéken szegényebben élnek, alapszolgáltatások hiányában rengeteg szenvedéssel, rövidebb ideig.
A városi nyomornegyedek a vidéki ember számára a megváltást jelentik, Mumbaiban sorban állnak értük. Indiában tizenöt évvel tovább élnek az emberek a városi nyomornegyedekben, mintha vidéken maradnának. Azok a vidéki turistaközpontok, amelyeket Thaiföldön, Dél-Kelet Ázsiában látunk, szintén nem a paradicsomot jelentik az ott élőknek. A vidék fejlődéséhez az kell, hogy megszabaduljon a városokat kiszolgáló, szolgai funkciótól.
Hogyan lesz életképes egy vállalkozás?
Az UP Academy meghívottja kérdésre válaszolva külön tanácsokkal látta el az új vállalkozásokat.
„Soha nem azzal foglalkoztam, mennyi pénzt csinálok. Hinni kell abban, hogy valamit megváltoztatok a világban. Nagyon-nagyon kell hinni benne, az Egyesült Államokban mindössze öt százalékuk éli meg az öt évet.
Akkor életképes egy vállalkozás, ha eladható a terméke és ezek egy része már holnap eladható.
Belátható időn belül legyen ilyen termék. Lehet, hogy még nem tökéletes, de majd a következő verzió az lesz. Élőben ki kell próbálni, a piac visszaigazolja az életképességét. Magyarországon most az a döntő, hogy az állami, uniós emlőkhöz ki hogyan jut hozzá. Nagyon egészségtelen állami elosztórendszer alakult ki, de ne a támogatásokon múljon, hogy ki él meg. Ha a piacról élsz meg, szabad maradhatsz.”
Kiemelt kép: Flickr
