Greenpeace támogató, de környezetvédelmi megmozduláson még nem vett részt. Korábban sokat járt biciklivel, de a lapunknak bevallotta, hogy pusztán időspórolás és nem a zöld okok miatt. Kétgyermekes apukaként azonban nem szeretné, ha a fiai élhetetlen világban élnének. Simon Kornél színművész interjút adott a Very Important Planetnek.
A zöld színház mozgalom már nem marginális, érvényesül ez a szakmában?
Némi önmérséklet nem árt a színházban, régebben tízmilliók mentek el könnyedén a lecsóba Már csak financiális okokból is jó lehet a társulatoknak, ha újra felhasználják a díszleteket, vagy annak egy részét. Velem is előfordult már, hogy rendezés közben azt kellett mondanom, ennyi a keret, így kell gondolkodni. Összességében a közvetlen környezetemben nincs még akkora tere a zöld színháznak, és inkább a filmműfaj pazarlóbb. Pozitív példa volt viszont az Apatigris című sorozat első évadjának a forgatása.
A stáb minden tagjának névre szóló flaskája volt, mit az oldalán hordott, ha megszomjazott azt használta az automatáknál.
Egy forgatáson korábban tonnaszám hozták a fél literes ásványvizeket, ma már az is egyre gyakoribb, hogy a kollégák a saját étkészleteikkel érkeznek, amelyek gyakran újrafelhasználható anyagokból készülnek. Ez már egy trend, ami egyre szélesebb körben terjed,
Mikor jött szembe a környezetvédelem először az életedben?
Az első találkozásom az úgynevezett zöld gondolkodással viszonylag korán megtörtént, már a húszas éveim elején, amikor értesültem arról, hogy lehet szelektíven hulladékot gyűjteni. „Mert ez műanyag” és „Graboplast”. Ezek voltak a mondások gyerekkoromban a reklámokban, akkor még senki sem gondolta, vagy ha igen, akkor sem verte nagy dobra azt, hogy baj lehet abból, ha valami olyan anyagból készül, ami nem bomlik le soha.
Üdvözítő dolognak tűnt, hogy miután kiittuk a tejet a zacskóból, kidobtuk és kész.
Esetleg a nagymama lábtörlőt készített belőle, ha elég ügyes, de más felhasználási módja nem nagyon volt. A szüleim is a műanyaggyártásban dolgoztam, a Borsodi Vegyi Kombinátban, így már fiatal felnőttként rádöbbentem, hogy ez nincs teljesen rendben.
És mit tettél?
Vásároltam magamnak egy kétütemű motorkerékpárt, amiről tudtam, hogy jobban szennyezi a környezetet, mint a négyütemű, de csak azt engedhettem meg magamnak. Úgy gondoltam, ezért cserébe valamennyire csökkentenem kell az ökológiai lábnyomomat, és kompenzálnom a környezetszennyezést, így elkezdtem a szelektív gyűjtést. Nagyjából ekkor álltam színészként a saját lábamra álltam, 27 éves korom körül. Akkor még nem hozták házhoz a kukákat, legalábbis a nyolcadik kerületben, ahol laktam. Voltak hulladékgyűjtő szigetek, és hetente egyszer elvittem oda, amit megtermeltem.
Motorral?
Dehogy! Gyalog. Emlékszem, akkoriban még sokat bicikliztem, de azt is inkább az időspórolás miatt. Persze utólag ráfoghatnám, hogy környezetvédelmi okból, de bevallom, nem azért. A szemetet azonban azóta is szétválogatom, sőt nyáron még a komposztot is külön gyűjtjük, mert abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy van kertünk hozzá.
A családban ki a környezettudatosabb, te vagy a feleséged, Gryllus Dorka?
Inkább a Dorka, én slendriánabb vagyok, nekem a kényelmem néha fontosabb. A feleségem jobban odafigyel az apróságokra, köszönhetően annak, hogy tíz évet élt Németországban, és ott jóval előrébb tartanak a környezettudatosságban. Berlinben mindenképpen.
A műanyagok kivezetése itt a nyakunkon, van arról elképzelés, milyen lesz az életed a nejlonzacskó utáni időkben?
Tudom, hogy Budapesten is van csomagolásmentes bolt, de megmondom őszintén, én még nem vásároltam ott. De van stratégia, ha a szatyrok gyűjtése annak nevezhető. Már egyedülálló gyűjteménnyel rendelkezünk felkészülve arra az időkre, amikor nem lesznek forgalomban. Emellett a hátizsákot is viszem általában a vásárláshoz, csak a berögzült reflexek felülvizsgálatával tehetünk valamit, azzal, hogy kicsit előre gondolkodunk.
A gyerekek miatt hosszabb távra is kell tervezni. Soma kilenc éves, Áron novemberben született.
Somika ebből a szempontból jó oktatásban részesül, a Budapesti Német Iskolába jár, ahol nagy hangsúlyt fektetnek a környezetvédelemre. Ismerik a szelektív gyűjtést, tanulják a takarékosságot, ha otthon egy kicsit nyitva hagyom a csapot, már rám szól. Az ő fejében már el van ültetve a környezettudatos gondolkodás.
Az ember kétgyermekes szülőként óhatatlanul elgondolkodik, és én aggódom is bizonyos jelenségek miatt. Február elején három fok van, esik az eső, én ilyet a gyermekkoromban nem tapasztaltam, a globális felmelegedés sokáig csak távoli jövőnek tűnt.
Ebben az összehasonlításban a 15 év is már annyira hosszú idő, hogy az ember hajlamos elfeledkezni erről a problémáról. De amikor az ember így szembesül, az más.
A gyerekeknek valamiféle jövőt kellene biztosítani, nem szeretném, hogy egy földalatti bunkerben kelljen leélniük az életüket, úgy, hogy milliárdokért vásárolják az ivóvizet, amit a levegőből párolnak le.
Jó lenne, ha legalább hozzánk hasonló életet tudnának élni, valamivel kevesebb pazarlással, mint ami a mi gyerekkorunkban volt, amikor még minden ment a kukába és a környezettudatos gondolkodás a kanyarba sem volt. Áronka még nagyon pici, de az, hogy milyen környezetben nő föl, annak lenyomata lesz a gondolkodására. Át kell adni a stratégiákat, Soma kilencévesen már felfogta, hogy ez mennyire fontos a saját életében.
Közismert emberként kiállsz a környezetvédelem mellett?
Greenpeace támogató vagyok, de emellett környezetvédelmi megmozduláson sohasem vettem részt. A támogatásomat inkább informális úton próbálom érvényesíteni, például a színházunkban hosszasan lobbiztam többedmagammal a szelektív gyűjtő mellett. Ott a büfében egy hosszú próbafolyamat során elég sok hulladék keletkezik. Konkrét környezetvédelmi megkeresés viszont nem jött velem szembe, olyan, ami arra sarkalt volna, hogy nagyobb grémium előtt is képviseljem azt, ahogy élek, vagy ahogy gondolkodom ezekről a dolgokról. Én magam pedig nem is kerestem ezeket a lehetőségeket.
Miben van elmaradásod?
A legnagyobb pazarlás, amit látok az, hogy tisztított ivóvízzel öblítjük a vécét. Naponta egy négytagú családnál annyit lehúzunk, amiből egy kisebb afrikai falut meg lehetne itatni.Feltett szándékom, hogy ennek a valamilyen módon a végére járok házon belül.
Borítókép: Simon Kornél
