A torjai Büdös-barlang értékes kincset rejt. A Kézdivásárhely közelében felszínre törő ásványkincshez hasonló gyógyhatású gázt a Mátrában betegek kezelésére is használják.
A vulkánoknak régóta rossz a híre, holott számos hasznos dolgot köszönhetünk nekik. A vulkanizmus Pompei óta megkülönböztetett figyelmet érdemel, sőt, napjainkban az aktív tűzhányók közelében élők érthetően érzékenyebben reagálnak a földrengésekre is. Mindezek ellenére a vulkanikus folyamatok számos értékes ásványkincset szolgáltatnak az emberiség számára. Sokszínű érceket, útépítéseknél használt kőzeteket, melegvizes forrásokat és ritka gyémántokat egyaránt köszönhetünk a vulkanizmusnak. És még valamit, aminek gyógyhatását évezredek óta ismerik a tudósok.
A hegyek gyomrában az emberi szemnek láthatatlan folyamatok zajlanak, melyek egy része a vulkanizmushoz köthető. Az utóvulkáni működésnek a felszínen többféle látványos megnyilvánulása van, ezek egyikét a Kárpát-medence több pontján régóta tanulmányozzák.
A mofetták széndioxidban gazdag, alacsony hőfokú vulkáni kigőzölgések. A különleges „gázforrások” geotermikus jelenségek révén jönnek létre, és számos egészségügyi előnyt kínálnak azoknak, akik meglátogatják ezeket a helyeket.
Büdös gödrök
A mofetták jellemzően azokban a régiókban találhatók, ahol a mélyebben fekvő kőzetrétegekből származó meleg víz és gőz felszínre tör. A mofetták széles körben elterjedtek a világ számos részén, és híresek gyógyító és pihentető hatásaikról. Ezek a geotermikus terápiák sokak számára ismertek, és számos kultúrában részei voltak a tradicionális gyógyító gyakorlatoknak.
Régen büdös gödörnek nevezték a vulkanikus eredetű, fojtó gázzal telt mélyedéseket, amelyekben a kén-hidrogén jellegzetes „büdös” szaga érződik. Az erős szagú gőzök az alsótest bőrének pórusain keresztül beszivárognak a testbe, kitágítják a vékony ereket és meggyorsítják a vérkeringést. Így késleltetik, vagy bizonyos esetekben akár meg is szüntetik az érszűkület okozta lábfájást.
Évezredek tudása
A különleges, széndioxid gáz balneoterápiás alkalmazása több évezredes múltra tekint vissza. Az 1. században Celsus és Plinius már amfiteátrumszerű kis medencékben kezelte a betegeket. Paracelsus az 1500-as években égési sérülések, fekélyek, női betegségek kezelésére használta a gyógyító hatású gázt. A mofettákat Erdélyben a népi gyógyászatban közel 600 éve alkalmazzák.
A széndioxid gáz értágító hatását tudományosan is leírták az 1800-as évek derekán. Az akkoriban már rendszeresen zajló kezelések továbbfejlesztése a két világháború közötti években történt, R. Cobet, H. Hediger és G. Parade nevéhez fűződik.
A mofettából feltörő gázok hatásmechanizmusának ismertté válása és a napjainkban elterjedt civilizációs betegségek leküzdésében elért gyógyítási eredményeknek köszönhetően ma már az orvosok tisztában vannak a széndioxidos gázfürdők jelentőségével. A gyógyászatban a száraz széndioxid gáz, mint fizioterápiás tényező elfogadottá vált.
A természetes széndioxid szárazfürdőt Romániában, Lengyelországban, Olaszországban és Ausztriában évszázadok óta hasznosítják. A magas kéntartalmú erdélyi mofettákat elsősorban reumatológiai, mozgásszervi betegségek gyógyítására alkalmazzák, a nagyobb részben széndioxidot tartalmazó szárazfürdő az angiológiai betegségekre kiváló hatású.
Kénbányából gyógybarlang
A Kárpát-medencében – egy erdélyi hegy gyomrában – tör elő Európa legnagyobb mofettája, melynek gázait régen gyógyhatása miatt alkalmazták az orvoslásban. A torjai Büdös-barlang kincsét jelenleg nem hasznosítják, de Magyarországon létezik egy hely, ahol a széndioxidos gázokkal egész évben gyógyítanak. Mátraderecske gyógyászati értékét mofettája adja, melynek összetevői jótékony hatást fejtenek ki a betegek vérkeringésére.
A kontinens legnagyobb mofettája Erdélyben a régi Torja település melletti 14 méter hosszú Büdös-barlangban tör felszínre. A beszédes nevű barlang Kézdivásárhelytől mindössze tíz kilométerre észak-nyugatra fekszik az 1052 méter magasságban lévő Bálványosi-hágón, a Büdös-hegy déli oldalában.
A mesterséges eredetű üreg egy régi kénbánya felhagyott tárnája. Az 1800-as években a kénbánya az Apor család tulajdonában volt. 1892-ben Apor Gábor falaztatta ki faragott kövekkel az üreget, és ajtót is készíttetett rá. Ekkoriban naponta csupán meghatározott időre nyitották ki a barlangot a gyógyulni vágyók számára.
A barlang fénykorát a második világháború utáni években élte, ekkor a környező fürdőteleppel együtt egy tüdőszanatórium részét képezte. Később az üreget lezárták, és a mofetta rendszeres használata megszűnt, holott a századfordulón még az első magyar szénsavsűrítő gyár használta az értékes gázt.
A barlang levegőjének vegyi elemzését először Ilosvay Lajos magyar vegyész készítette el 1884-ben. A vizsgálatok eredményeit 1895-ben „A torjai Büdös-barlang levegőjének chemiai és fizikai vizsgálata” című munkájában publikálta. Közlése szerint a gáz radioaktív, a barlang levegőjének nedvességtartalma 95 százalék. A mofetta napi gázhozama a becslések szerint 3000 és 6000 köbméter között lehet.
A Büdös-barlangot rendszeresen turisták látogatják, őket az üreg bejáratánál elhelyezett táblák tájékoztatják a legfontosabb tudnivalókról. A barlang két oldalán padokat helyezek el, és a gyógyulni vágyók számára kúrákat szerveznek az üregbe.
Páratlan kincs a Mátrában
Az Északi-középhegységben közel két évtizede működik Magyarország egyik különleges gyógyító intézménye. Az országban egyedülálló gyógygázfürdőt évről évre szép számban keresik fel a gyógyulni vágyók.
Mátraderecske a Keleti Mátra északi oldalán, Budapesttől 120, a hevesi megyeszékhelytől 30 kilométerre fekszik. A mesés vidék természeti kincsekben gazdag. A település strandfürdőjének vize a bükkszéki víz összetételéhez hasonló, a gyógyvíz mellett kristálytiszta hegyi levegő és megkapó panoráma is vonzza a turistákat. A mátraderecskei gyógygáz jelentősen hozzájárul az érbetegségek és egyes reumatológiai kóresetek megfelelő rehabilitációjához.
Az ásott kutak széndioxidos jellege Mátraderecskén az 1930-as évek óta ismert. A falu lakói hosszú idő alatt megtanultak együtt élni a gázszivárgással, ennek ellenére néhány ház pincéjében többször előfordult rosszullét, egy esetben pedig kútásáskor haláleset is történt.
1992-ben a lakosok észlelték a gázszivárgás intenzitásának növekedését, ezért a tudósok földtani, kémiai, fizikai, radiológiai és gyógyászati vizsgálatokat végeztek a jelenség alaposabb megismerésére. Ekkor felmerült a széndioxidos gáz gyógyászatban történő hasznosításának lehetősége is.
A mofettából feltörő gáz összetételében a metán és a széndioxid aránya szembetűnő, valamint a radontartalma is viszonylag magas. A Mátraderecske térségében feltörő gáz töredezett triász kori karsztvíztároló rétegekből származik. A mélységi, vulkáni eredetű andeziten keresztül a gyógygáz a felszín közelébe szivárog, ahol az üledékes takaróréteg alól, mintegy 1000 méteres mélységből érkezik a felszínre. Az Egészségügyi Minisztérium Országos Gyógyhelyi és Gyógyfürdőügyi Főigazgatósága a természetes módon feláramló és gyógyászati célra foglalt széndioxidos forrás gázát 1999-ben gyógygázzá nyilvánította. Néhány évvel később a településen kialakított gyógyászati központot gyógygázfürdő intézménnyé minősítették.
