A klímaváltozás és az erősödő geopolitikai viharok egyre nagyobb kockázatot jelentenek az energiaellátásra nézve
– olvasható a Másfélfokon Schaffhauser Tibor tollából. Az Európai Akadémiák Tudományos Tanácsadó testülete (EASAC) most kiadott jelentésében sorra veszi ezeket a kockázatokat és kezelésük lehetőségeit. Magyarországon az orosz energiahordozó-függőség, a földgázfelhasználás nem csökkenő aránya és Paks hűtővízellátása a fő kockázatok. Schaffhauser Tibor, a Green Policy Center szakértője európai és magyar szempontból elemzi a helyzetet.
Schaffhauser Tibor, a Green Policy Center társalapítója és senior klímapolitikai tanácsadója, szakterületei a nemzetközi és uniós klímapolitika és a zöld finanszírozás.
Az Európai Tudományos Akadémiák Tudományos Tanácsadó Testülete, az EASAC energiaprogramja a mai napon mutatta be legújabb jelentését a „Fenntartható energiaellátás biztonsága” címmel. A jelentés rámutat arra, hogy Európa legnagyobb biztonsági kihívása az importált fosszilis tüzelőanyagoktól – elsősorban az olajtól és a gáztól – való függőségéből ered. Ez a függőség geopolitikai zsarolásnak teszi ki a kontinenst, ami gazdaságilag is sebezhetővé teszi. A szerzők szerint a növekvő geopolitikai feszültségek, valamint az importált tüzelőanyagoktól, nyersanyagoktól és technológiáktól való nagyfokú függőség egyre nagyobb fenyegetést jelentenek Európa energiaellátás-biztonságára.
Bevetésen az energiafegyver
Az autokratikus rezsimek az energiaellátást egyre inkább alkalmazzák fegyverként – kereskedelmi megszakításokkal, fizikai támadásokkal az infrastruktúra ellen és egyre gyakoribb kibertámadásokkal – amivel nemcsak az energiaellátás megszakadásának kockázatát növelik, hanem az energiaárakat is. A magas és ingadozó energiaárak pedig aláássák a befektetői bizalmat, veszélyeztetik az európai ipar versenyképességét, és milliókat sodorhatnak energiaszegénységbe.
Az EU potenciális földgáz, LNG és elektromosság-ellátása elleni néhány kiemelt támadás az utóbbi időkből
Válaszul az EU szankciókat vezetett be Oroszországgal szemben, csökkentette az orosz földgáz importját, és más forrásokat keresett, valamint energiahatékonysági és megújuló energia beruházásokat szorgalmazott olyan intézkedések keretében, mint a REPowerEU. Az EU 2022 óta jelentős lépéseket tett ennek érdekében, diverzifikálta gázforrásait és növelte a cseppfolyósított földgáz (LNG) importját. Azonban a jelentés szerzői is megjegyzik, hogy különösen fontos, hogy az orosz gáztól való függőséget ne cseréljük fel egy másik harmadik országból – például az USA-ból – származó LNG-függőséggel, annak minden kockázatával együtt.
Fenntartható energiaforrások: klímavédelem és energiaszuverenitás
Itt azonban megjegyzendő, hogy a fosszilis energiaimport kivezetése nemcsak energiabiztonsági szempontból indokolt, mivel a gazdasági és társadalmi sebezhetőség mellett a fosszilis tüzelőanyagoktól való függés tovább nehezíti a klímaváltozás elleni globális fellépést is. Egyrészt forrásokat von el a zöld beruházásoktól, másrészt lassítja a fenntartható energetikai átállást is. Ezt a jelentés is aláhúzza, mivel a szerzők szerint csak az Európában előállított fenntartható energiára való jól irányított átállás és az innovatív technológiák jelenthetnek biztonságos és virágzó jövőt mind gazdasági, mind környezeti szempontból.
A jelentés is hangsúlyozza, hogy az egyik kulcs az energiaellátás-biztonságot fenyegető növekvő veszélyek sürgős kezelésére a fenntartható energiára való átállás felgyorsítása, mivel „minden fenntartható energiába fektetett euró a biztonságunkba való befektetés. Ezzel szemben minden energiabehozatalra fordított euró egy elveszített euró a védelmi képességeinkből” – ahogy Prof. Paula Kivimaa, az EASAC energia munkacsoportjának társelnöke is fogalmaz.
Az európai szuverenitás növelését tehát nagyban támogatja a fosszilis energiahordozók használatának folyamatos kivezetése és a helyben termelt megújuló energiaforrások alkalmazásának felfuttatása, valamint a körforgásosság növelése és az energiahatékonysági beruházások növelése. Azzal, hogy a fosszilis tüzelőanyagok háttérbe szorulnak, az EU egyre inkább a fenntartható villamos energiára és üzemanyagokra támaszkodik majd. Ezek minél jobb alkalmazása és egy stabilabb, valamint rugalmasabb energiapiac létrehozása érdekében azonban az energiahálózatok fejlesztésére és a kereslet-kínálat jobb kezelésére van szükség. Bár ezek már szerepelnek az EU céljai között, a jelentés szerzői szerint nagyobb beruházásokra van szükség az áramhálózatokba, az energiatárolásba és a keresletoldali szabályozásba, hogy az időjárásfüggő megújuló energiaforrásokat hatékonyabban lehessen integrálni a rendszerbe.
Nagyfokú villamosítás, helyi technológia, kritikus nyersanyagok
A fosszilis tüzelőanyagokról való átállás hatalmas mértékű villamosítást hoz majd magával az épületek, az ipar és a közlekedés területén, ami elkerülhetetlenül megköveteli a megújuló energiaforrások bővítését és az elektromos végfelhasználói technológiák elterjedését. Megjegyzendő azonban az is, hogy az EU jelenleg nagyrészt külső forrásokra támaszkodik a napenergia-, szélenergia- és akkumulátortechnológiák terén is. Ezek európai gyártásának bővítése javítaná az energiabiztonságot, munkahelyeket teremtene, és gazdasági növekedést ösztönözne a jelentés szerint. Ehhez azonban innovatív megoldásokra van szükség, hogy az európai termékek versenyképesek legyenek az olcsóbb importtal szemben. Továbbá a jelentés készítői szükségesnek tartják az ellátási láncok mentén létrejövő partnerségeket a kulcsfontosságú energiatechnológiák és nyersanyagok biztosítása érdekében. Ezért Európának biztosítania kell a kritikus nyersanyagok, például a lítium, a kobalt és a ritkaföldfémek megbízható ellátását, amelyeket ezeknek a technológiáknak a gyártásához használnak.
Összességében azonban meg kell jegyezni, hogy a jelentésben szereplő kihívások nem ismeretlenek az EU és tagállamai előtt. Az Európai Unió a 2050-es klímasemlegességi céllal és az ennek elérését támogató különböző szakpolitikákkal, mint az Európai Zöld Megállapodással, vagy a Tiszta Ipari Megállapodással többek között pontosan a zöld átállást, az európai ipar versenyképességét, az energiaellátás biztonságát, ezzel pedig az Unió (energia)szuverenitását igyekszik növelni. 2023-ban már például 25% környékén volt a megújuló energia részaránya az EU teljes energiahasználatában, míg egyes tervek szerint 2050-re teljesen kivezetésre kerülhetnek a fosszilis energiahordozók a kontinensen, ahogy az alábbi ábra is mutatja.
Orosz energiahordozók, erőteljes földgázhasználat, Paks hűtése – a magyar energiabiztonság kockázatai
A jelentés csak összeurópai szinten vizsgálta az energiaellátás biztonsági kockázatait, így érdemes áttekinteni röviden a hazai helyzetet is.
A külföldi energiaforrások importját tekintve hazánk függősége 2022-ben 1,7 százalékponttal magasabb volt az EU27 átlagánál, ezzel az értékkel az uniós középmezőnyben helyezkedünk el a KSH adatai alapján. Ugyanezen évben az uniós tagállamok közül 18 országban haladta meg az energiaimport-függőség mértéke az 50%-ot. Megjegyzendő azonban, hogy a KSH statisztika annyiban torzít, hogy a nukleáris energiát hazai termelésűnek tekinti, amely egyaránt magában foglalja az atomerőművi villamos energiát, valamint a közvetlen hőhasznosítást. Eközben a nukleáris energia esetén hazánk függése kétszeres, hiszen a fűtőelemeket sem előállítani, sem ártalmatlanítani nem tudjuk itthon. A képet pedig tovább árnyalja, hogy Magyarországon mind a kőolaj, mind a földgáz esetén a 85%-ot közelíti az importarány. Ezen túlmenően az is elmondható, hogy hazánk nem áll túl jól a fosszilis energiahordozók beszerzési forrásainak diverzifikálását illetően sem, ugyanis például 2023-ban globálisan is hazánk volt az orosz energiahordozók negyedik legnagyobb felvásárlója, az EU-ban pedig a legnagyobb.
Ugyanakkor hosszú távon hazánk számára is kiemelt cél a klímasemlegesség elérése, amihez a fosszilis üzemanyagok kivezetése, a megújuló energiára való átállás és az energiahatékonysági beruházások támogatása kiemelten fontos lépések. A felülvizsgált Nemzeti Energia- és Klímaterv (NEKT), bár növeli a 2030-ig szóló ambíciót mind a kibocsátáscsökkentés, mind a megújulók és az energiahatékonyság terén, mégis úgy tervezi, hogy magas marad a hazai földgázfogyasztás és az import aránya sem csökkenne 80% alá 2030-ig, amely nemzetgazdasági kockázatokat hordoz egy esetleges újabb ársokk esetén. Az, hogy a földgázimport csak alig csökken, a hazai földgáz-kitermelés bővítésére vonatkozó tervek mellett történik, ami mutatja a gázfogyasztás várható nagy értékét (pl. az új gázerőművek és ipari kapacitások miatt). Bár e kitermelési beruházások csökkentik hazánk az orosz és egyéb nemzetközi importnak való kitettségét, fontosabb irány lenne a gázfogyasztás gyorsabb ütemű csökkentése, mintsem az újabb fosszilis fejlesztések, fogalmaz a felülvizsgált nemzeti tervek Green Policy Center által készített elemzése. A gázfogyasztás és az egyéb fosszilis energiaforrások használatának kivezetése tehát energiabiztonsági és szuverenitási kérdés is, főként, hogy a jelenlegi felfokozott geopolitikai környezetben olyan lépésekre is fel kell készülni, mint hogy egy legújabb bipartizán amerikai javaslat 500%-os vámot vetne ki azon országok amerikai exportjára, amelyek nem mondanak le az orosz energiahordozó-importjukról.
Ezen felül egy tavalyi jelentés megvizsgálta továbbá hazánk klímaváltozás okozta biztonsági kockázatait az energiaellátás terén is, mivel a közvéleménykutatási felmérések szerint mind az energiabiztonságot, mind az éghajlatváltozást kiemelt figyelem kíséri a magyar társadalom biztonságpercepciójában. A klímaváltozás az energetikai infrastruktúránkat és az energiaellátásunk biztonságát is negatívan érintette az elmúlt évek során. Itt a szélsőséges időjárási események által az infrastruktúrában okozott károkon túlmenően gondolnunk kell a vízzel kapcsolatos kihívásokra is.
A leginkább kiemelendő kapcsolat a klímaváltozás által befolyásolt vízállapot-változás és az energiaellátás között a Paksi Atomerőmű helyzete. A Paksi Atomerőmű a Dunából nyeri a működéséhez szükséges hűtővízmennyiséget, azonban az elmúlt években több alkalommal sor került már arra is, hogy korlátozni kellett az erőmű termelését. Ennek oka többek között az aszályos időszakokban lecsökkent vízhozam, amire 2018-ban is volt példa, amikor már 3-as fokozatú intézkedést kellett végrehajtani és már kisegítő szivattyúkat is telepítettek. Más esetben pedig a tartós hőhullámok során megemelkedett a dunai vízhőmérséklet, aminek következtében 25°C-os vízhőmérséklet felett biztonsági méréseket kellett bevezetni, vagy korlátozni kellett az erőmű termelését. Ilyen eseményekre az elmúlt évek során 2018-ban, 2019-ben, 2022-ben és 2023-ban is volt példa a Magyar Villamosművek adatai alapján.
A jelentés a fentiek alapján tehát alapvetően 3 fő kihívást azonosított a klímaváltozással összefüggésben, ezek:
- az energiainfrastruktúrák, felsővezeték-átvitel és elosztó, alállomások, transzformátorok sérülései;
- az energiatermelési zavarok (főként a nyári energiatermelésben, illetve a rendelkezésre álló hűtővíz mennyisége okán);
- valamint az intenzívebb és gyakoribb hőhullámok miatt fokozódó kihívások az energiakínálati és -keresleti viszonyokban.
A fentiek alapján látható, hogy a fosszilis üzemanyagok kivezetése és a zöld átállás támogatása nemcsak az energiaellátás biztonságát tudja támogatni, hanem az ország szuverenitását is növeli azzal, hogy kevésbé van külföldi forrásoknak kitéve.
borítókép, grafikák és illusztrációk: masfelfok.hu
