Miután két írásban már foglalkoztunk a palócföldi kerékpáros fejlesztésekkel, újdonságokkal, most következzen egy egészen másfajta élménybeszámoló az egyik legszebb kerékpártúráról, amely Magyarország egyik csodafalujából indul, és oda ér vissza. Szentgyörgyi Albert nyomában járunk Terényben, majd nyeregbe pattanunk, kilátót, tavat, várat és harmóniát árasztó tájat fedezünk fel.

Az Interreg Szlovákia – Magyarország Partnerséget Építünk program keretében megvalósuló kerékpárkölcsönző hálózat egyik első állomása Terény. A Cserhát egyik kevéssé ismert, de felfedezésre érdemes települése, a mintegy 500 lakosú magyar-szlovák nemzetiségű kis falu, számos különös látnivalójával a térség egyik idegenforgalmi központjává kezd válni.

A Hunnia Csipkemúzeum mellett találunk itt több száz darabos orsósmagnó-kiállítást, ökológiai gazdaságot, gombamúzeumot vagy éppen az „Egy menyasszony stafírungja” nevű magángyűjteményt. Szentgyörgyi Albert-emlékhelyek jelzik, hogy itt töltötte gyermekkorának nagy részét a későbbi Nobel-díjas tudós.

Aki pedig a palócokra jellemző házakat keresi, Terényben több mint 100 védett parasztház áll még, a legtöbb közülük a Szőlősoron.

Ha a kerékpártúrák között a falut is fel szeretnénk fedezni, a helyiek szívesen segítenek, de letölthető a Guide@Hand Palóc Út ingyenes mobil applikáció is, amellyel akár vezetett falusétát is tehetünk a településen.

Terény többek között a felújított parasztházak faluja

„A településre reggel nyolcra érkeztünk meg – számol be Olaf, a Bringalap szakírója. – A leendő kerékpáros központnál a kőművesek szorgalmasan rakák a téglákat és szépen alakot ölt a kerítés. »A kerékpárkölcsönzőt június elején nyitjuk« – mondja vendéglátónk Fáyné Tornóczky Judit, az egykori mélyépítő mérnökből lett turisztikai vendéglátó, majd elkalauzol minket a néhány házzal arrébb található Árdai vendégházba, ami egy igen öreg parasztház. Berendezése egy másik világba röpít minket. Nem giccses, kellemesen ötvözi a mai modern kor követelményeivel a régi világ hangulatát. Falait Fáy Aladár gyönyörű akvarelljei díszítik. Átsétáltunk a Hunnia Csipkemúzeumba. Érdemes megnézni, a hölgyeknek biztos nagyon fog tetszeni. Megfogott az a rengeteg munka, ami egy-egy elkészített alkotásban van. Az udvaron kicsit feljebb egy kávéház várja a vendégeket.

»Csak jönnének már, lenne vége ennek az őrületnek!«

– mondja kalauzunk. Az Interreg pályázatának segítségével épül a kerékpáros központ, ahová a bringások betérhetnek felfrissülni, a turisták pedig kerékpárt bérelve fedezhetik fel a vidéket. Nyolc hagyományos trekking kerékpár és nyolc villanybringa várja az érdeklődőket. A trekkingek ránézésre megbízható, kellően felszerelt kerékpároknak tűnnek. Ha nyűg szállítani, nyugodtan otthon maradhat a saját bicikli, nem fog senki sem csalódni az itteni bérkerékpárokban.

Kerékpártúránk útvonalát a még folyamatosan fejlődő huskbike.eu weboldalról néztük ki. Mivel előző nap elég tisztességesen esett, így egy aszfaltos túrára vágytunk, ami Magyarnándor-kör néven található fent. Ez egy rövid, 25 kilométeres aszfaltos kör, amelynek útvonalát letöltöttük a telefonra. A sors úgy hozta, hogy hegyikerékpárokkal érkeztünk a helyszínre, amit nem igazán aszfaltos száguldásra terveztek. Judit, segítőkészen felhívta a figyelmünket néhány látnivalóra, amelyekért érdemes letérnünk kissé a nyomvonalról.

Terényről indulva egy kellemes emelkedővel melegítjük be a lábainkat. Nem is igazán vesszük észre, annyira lefoglal a táj, illetve az abban való gyönyörködés. A környékre jellemző – és ez nagyon megérintett – hogy rövid, nem túl magas dombok követik egymást, és mivel rengeteg a mezőgazdasági művelésű terület, így jól belátni mindent. Hangulatos, ahogy a hullámzó vidéken a dombok között kanyarognak az alacsony forgalmú aszfaltozott utak. Amíg ezen merengtem, megérkeztünk a Szanda-várhoz vezető földúthoz.

A túrát megelőző egész napos eső ellenére, ha nem is porzott, de száraz volt. Mi pedig – ahogy korábban említettem – hegyikerékpárokkal érkeztünk. A matek egyszerű volt: Irány a vár! Kellemes, nem túl hosszú mászás várt ránk, ami nagyon megérte, mivel csodálatos a kilátás. Az aszfaltra visszatérve folytattuk utunkat tovább Magyarnándor felé. Az út minősége igen hektikus. Hol új, tüköraszfalton haladtunk, hol elhasznált, széttöredezett úton. Nem teljes szakaszokat, csak kilométeres szelvényeket újítottak meg. Trekkingbringákkal kényelmes, de vékony kerekű országútikkal közlekedve nem biztos, hogy csak a táj szépségeit fogjuk figyelni. Magyarnándor előtt a korábbi ajánlást figyelembe véve elhagytuk az aszfaltot.

Meghódítottuk az itt található kilátót, ahova egy kellemesen kanyargó földutacska vezet.

Megérte felmenni, így utólag is köszönjük a tippet. A kilátóból egy tavacska látszódott, amit meg szerettünk volna nézni, így a tervezett utat elhagyva a Magyarnándor melletti horgásztóhoz hajtottunk. Itt már beindult az élet, rengeteg horgász töltötte a szombati napját a vízparton.

A térképet nézve úgy döntöttünk kihagyjuk Mohora települést és földutakon értük el Cserháthalápot (ami jelenleg csak hegyikerékpárral járható a beszántások miatt), majd visszatekertünk Terénybe, 27 kilométert megtéve. Bevallom, számomra is fehér folt volt eddig ez a környék, és nem bántam meg, hogy meglátogattam. Rengeteg alacsony forgalmú út található erre, amelyek még felfedezésre várnak. Biztos vagyok benne, hogy még az idén visszatérek új élményekkel gazdagodni.”