
Évente egymillió négyzetkilométernyi földterület válik terméketlenné
Az ENSZ 1994-ben jelölte ki június 17-ét az Elsivatagosodás és aszály elleni küzdelem világnapjává.
Az ENSZ 1994-ben jelölte ki június 17-ét az Elsivatagosodás és aszály elleni küzdelem világnapjává.
Évek óta számos fórumon több szervezet kongatja a vészharangot: a globális klímaváltozás okozta kihívások közül az egyik legsúlyosabb a hazánk területén fellépő vízhiány.
A közelmúltban a Tápió Natúrpark közösségi oldalán egy bejegyzés tragikus jelenségről tudósított: a farmosi békamentők azt tapasztalták, hogy szinte teljesen eltűntek a békák onnan, ahol korábban ezrével éltek.
Ezen a télen hiánycikk a csapadék a Kárpát-medencében.
A közelmúltban megrendezett II. Vízválasztó Konferencia tanulságairól Dr. Tölgyesi Csaba ökológussal, a Szegedi Tudományegyetem adjunktusával beszélgettünk.
Szinte már nem is telik el nap hazánkban anélkül, hogy az aszályról ne szólnának hírek.
Magyarországon tetemes károkat okoznak az aszályos időszakok.
Tartályokban viszik fel a vizet egyelőre a felújított Ágasvári Turistaházba, ami a vízhiány miatt volt kényetelen bezárni június közepén. Az áramot már napelemek állítják elő, de a vízellátásnál hosszabb távon továbbra is csak a forrásvízben bízhatnak.
A vízhiány miatt több helyen másod-, harmadfokú készültség van érvényben.
Kelet-Ukrajnában, ahol a homokon ugyanúgy fenyveseket ültettek, mint itthon a Duna-Tisza közi homokhátságon, egyetlen év alatt kétszáz négyzetkilométer égett le. Ha egy ekkora terület lángra lobbanna Magyarországon, ott emberek halnának meg, tanyák pusztulnának el. Többek között erről beszél podcastünkben Tölgyesi Csaba, az MTA-Debreceni Egyetem kutatócsoportjának tagja, aki elmondta: a klímaváltozás miatt, a szénmegkötés érdekében is lényegesen hasznosabb az őshonos növényzet visszállítása az idegenhonos fák ültetésénél.