Figyelemfelkeltő akciót szervezett a Zöld Gerilla mozgalom a dabasi árapasztó zsiliphez. Kulcsár Lászlóról korábban írt már a Zöld Hang. Az önmagát nemes egyszerűséggel parasztként definiáló alföldi gazdálkodó „gerillaharcot” folytat a tájvédelem és a vízmegtartás érdekében.

A gazdálkodó szerint dabasi ár apasztó zsilipjénél akadály nélkül folyik el az életet adó víz, ami néhány deszka behelyezésével visszatartható lenne. Kulcsár Lászlótól megtudtuk, hogy ilyen zsilipből több ezer darab van hazánkban. Évente mintegy hat köbkilométer, nagyjából három balatonnyi víz folyik el az országból. A gazdálkodó szerint a folyamat egy egyszerű módszerrel megakadályozható lenne.

„Ezt a módszert mutattuk be a helyszínen. A dabasi zsilip ma a közösségi cselekvés szimbólumává válik. Ez az egyszerű beavatkozás megmutatja, hogy nincs szükség bonyolult rendszerekre vagy drága eszközökre. A Zöld Gerillák elkötelezettek amellett, hogy az ilyen zsilipeket újra hasznossá tegyék az ország és az emberek érdekében” – fogalmazott Kulcsár László, aki hangsúlyozta, hogy 2022-ben ezermilliárdos aszálykárról adtak hírt, 2024-ben 500-at vallottak be, a járulékos károkról, a tönkrement, felszámolt gazdaságokról pedig szó sem esett.

„Évek óta ez megy, pedig lett volna idő megoldásokat találni, meghozni a megfelelő intézkedéseket. Évtizedek óta ugyanazt mondjuk, amiről Molnár Géza a 90-es évek elején is cikkezett a Beszélőben meg az Országépítő folyóiratban. Amit veszélyként jósoltak, bekövetkezett, aztán mi meg nézünk, mint a partra vetett hal a biológiailag lebomló nejlonszatyorban” – magyarázta a gazdálkodó.

Bajban a magyar mezőgazdaság
Egyre melegebbek a nyarak és egyre csak csökkennek a vízkészleteink, Magyarországon mégis egyre nagyobb területen termesztik az aszályra érzékeny növényeket – derül ki a Green Policy Center jelentéséből. Itt olvashatja el korábbi cikkünket.

A gazdálkodók, ökológusok, tájgazdálkodással foglalkozó agrár- és vízügyi szakemberek és városi civilek által közösen alapított mozgalom legfőbb célja a tájgazdálkodás fogalmát bevinni a köztudatba. A „zöld gerillák” szerint a klímaszabályozás legfőbb eszköze a víz és a vizeink megtartása, a vízszabályozás eszköze pedig a tájhasználat.

Kulcsár Lászlóval beszélgettünk a Zöld Gerillák figyelemfelkeltő akciójának hátteréről, és egy újabb kezdeményezésről.

Mi adta az ötlet apropóját?

A tavaszi áradáskor 10 köbkilométer víztöbblet szaladt le a Dunán és 7 köbkilométer a Tiszán, az elmúlt szeptemberben pedig további 12-15 köbkilométernyi a Dunán. Tavaly nagyjából 30 köbkilométernyi víztől szabadultunk meg, ami nagyságrendileg kétszerese annak a mennyiségnek, ami hiányzik a magyar tájból, aszályt okozva.

Nehéz küzdelem ez, hogy megértse a közvélemény, nem a víz levezetése és nem is duzzasztók, vízlépcsők, mesterséges tározók, csatornák és öntözőrendszerek építése a logikus megoldás, hanem az, ami a legegyszerűbb.

Mi lehetne a megoldás?

Erőforrások híján a perifériák leszakadnak, a legfontosabb életmentő feladatokra (például árvízvédelmi beruházásokra) még van pénz, ugyanakkor 15 ezer forint nem akad három szál deszkára. Néhány deszkával ugyanis a létező működőképes zsilipeket valóban hasznossá tehetnék. A feladat ránk, civilekre, önkormányzatokra és egyéb nem állami szereplőkre vár. Az államnak kellene a megfelelő jogszabályi környezetet megteremteni, hogy ne a szürke, illetve a tiltott zónában legyen ez a cselekvés, amit végrehajtunk.

Van rengeteg olyan „gazdátlan zsilip”, amit 3 szál palló segítségével lehetne vízvisszatartásra használni, hiszen az infrastruktúra adott. A jelenlegi infrastruktúra kiegészítésére lenne szükség, illetve karbantartására, minimális befektetéssel.

Új paradigma, új koncepció kell, ez a Szelídvízország. Prof. Dr. Koncsos László vízépítő mérnök modelljét kellene követni, mely szerint a Tisza völgyében mélyártéri tározás valósulna meg, gravitációs, oldalirányú, szabályozott kivezetés az infrastruktúra sérelme nélkül.

Örökbefogadókat keresnek. Mit tehetnek, akik csatlakozni szeretnének?

Mozgalmat indítunk Fogadj örökbe egy zsilipet néven. Mi, a Zöld Gerillák vállaljuk azt, hogy amennyiben támogatják az ügyet, akkor a nem megfelelően használt zsilipekbe beszabjuk a deszkákat, és a vízvisszatartást az ország javára és boldogságára a tőlünk telhető eszközökkel megvalósítjuk.

Aki támogatja az ügyet, csatlakozzon a mozgalmunkhoz, terjessze a hírt, és vállaljon szerepet a helyi vízvisszatartásban. Az ország jövője múlik rajta. Hisszük, hogy együtt képesek vagyunk változtatni!

A megvásárolt deszkákat méretre vágják és beillesztik a zsilipekbe. Mit szólnak majd a vízügyi szakemberek a deszkákhoz?

Bízom benne, hogy a közös munka kezdeteként értékelik. Októberben voltunk egy egyeztetésen az OVF-nél, ahol a területi árasztás volt a téma. Remélem, hogy rövidesen meg is valósul, valamint a műtárgyak üzemrendjét is a változó hidrológiai viszonyokhoz igazítják.

Hogyan lehet “örökbe fogadni” a zsilipet?

A későbbi akcióknál előzetesen fogunk egyeztetni a vízüggyel, ugyanis a vízügy rendelkezik megfelelő információkkal, amelyek alapján okszerűen lehetne használni a meglévő rendszereket.

Mikor lehet sikeres az akció? Mit vár tőle?

A siker elsődleges mérőszáma a visszatartott víz mennyisége. Mondjuk a „Holdról is látható” jelentős mennyiség, egy balatonnyi. Igaz, már annak is nagyon fogunk örülni, ha emberek millióihoz eljut a hír, hogy van megoldás a fenyegető ökológiai, vízgazdálkodási és mezőgazdasági katasztrófa elhárítására.

Vészhelyzet van, de megoldás is létezik. Lehet, hogy most sokan csak legyintenek, hogy milyen katasztrófa, de nyáron ki lehet sétálni megnézni a kiégett réteket, kiszáradt erdőket, az elpusztult termést. Egyébként érdeklődve várom a nyári híreket a Balaton állapotáról is.

Természetesen nem néhány zsilip szintjének emelése az „instant megváltás”, ez csak egy apró eleme egy komplex tájhasználati és vízgazdálkodási váltásnak. A jelenlegi infrastruktúra okszerű használata, a jelenlegi infrastruktúra fejlesztése és a teljesen új rendszer, az árterek reaktiválása, Szelídvízország megteremtése a három üteme a megoldásnak.