Szendőfi Balázs igazi reneszánsz ember, hazai környezetvédő körökben mindenki ismeri a munkásságát. A zeneszerzőből lett halkutató természetfilmjeit évek óta vetítik a hazai és a nemzetközi médiumok. A természetfilmes legutóbbi alkotása, a Hegyizene az Erdélyi-szigethegység élővilágáról mesél.
A YouTube mellett a Facebookon, televíziós csatornákon és a hazai mozikban is komoly nézettséget érnek el Balázs alkotásai, melyeket kis költségvetésből, és többnyire szinte teljesen egyedül készít. Az elhivatott természetvédő számos módon igyekszik tenni a környezetünkért, például a halkutatás során kisvizek halfaunisztikai felmérését és monitorozását végzi, így segíti a védendő élőhelyek értékeinek megőrzését.
Szendőfi Balázs fő tevékenysége a természetvédelmi célú filmek készítése, melyekből eddig a legismertebb a Volt egyszer egy vadvízország volt, amit a YouTube-on egy év alatt nagyjából félmillióan láttak. A Körösökről jelentős mennyiségű nyersanyag gyűlt össze Erdélyben, ezek egy részéből készült el a Hegyizene című, legújabb alkotás. A természetfilmes-kutató mesélt a Zöld Hangnak legújabb filmjéről, a forgatás nehézségeiről és természeti értékeink megőrzésének fontosságáról.
Hogyan találja meg a filmek témáját? Mi alapján választ helyszíneket?
Nem szeretek előre megírni semmit, közelebb áll hozzám a riporter szemlélete: kimegyek a helyszínre, és megnézem, mi van ott. A témák a hároméves forgatás alatt maguktól találtak meg, vagy beléjük botlottam. Persze szoktam tájékozódni a terület különleges állatfajairól vagy a helyi nevezetességekről, de nem célom ezeket mindenáron kimerítően és sorban bemutatni.
A korábbi alkotások közül melyik volt eddig a legnépszerűbb filmje?
Eddig az a tendencia, hogy minden filmem egyre több embert ér el. A legutóbbi, a Körösök vidékéről szóló Volt egyszer egy vadvízország 11 hónap alatt 472 ezer megtekintésnél jár a YouTube-on, egy év alatt remélhetőleg eléri a félmilliót. Egy másik tavalyi filmem, a LjasukDimitryvel és Fehér Zoltánnal közösen készített Ember alkotta paradicsom még nem elérhető nyilvánosan, de több mint 70 mozi vetítette országszerte, és elérte a 30 ezer mozinézőt, ami természetfilm (pláne magyar természetfilm) esetében jó mennyiségnek számít.
Az Erdélyi-szigethegységben forgatta a Hegyizenét. Miért éppen ezt a helyszínt választotta?
Azt szoktam mondani, félig viccből, hogy 2021 tavaszán nemcsak egy filmbe kezdem a Körösökről, hanem egy „körösi ciklusba”. Azaz a Volt egyszer egy vadvízország forgatása során annyi anyag gyűlt össze ezen folyók több mint 27 ezer négyzetkilométernyi, két országra kiterjedő vízgyűjtőjén, amiről szinte azonnal látszott, hogy nem fog elférni egyetlen filmben. A Körösök (és számos más folyó) forrásvidékét is magába foglaló Erdélyi-szigethegységben gyűlt filmanyagból egy csokor bekerült az előző filmbe, de mindenképpen akartam egy külön alkotást is az itteni anyagokból. Ez nem folytatás, hanem inkább egy új kezdet, mivel önmagukban az erdélyi témák sem fértek bele egyetlen filmbe, így aztán a Hegyizenének is lesznek még folytatásai. Ezért is írtam benne, hogy „első rész”.
Az Erdélyi-szigethegységet románul csak Apuseninek, azaz „Nyugatinak” hívják. Nekik olyasmi lehet, mint nekünk az Őrség, az országuk legnyugatibb régiója, ami eléggé távol esik a fővárostól. Az Erdély nevezetes tájai felé igyekvő magyarok többségének pedig csupán „átjáróház”, a határ után magasodó középhegység, amin a legtöbben csak átutaznak. Kivételt a Békés és Bihar megyeiek képeznek, akik számára bejáratott és közeli kirándulóhely a Szigethegység. Sajátos elhelyezkedése – a két ország közti „eldugottsága” – miatt néhány területe ma még tudományosan feltáratlan, és előfordulnak teljesen érintetlen részek is.
Mire utal a címmel?
Sokat gondolkodtam, mielőtt ez az egyszerű és találó cím bevillant volna. A Szigethegység neve nem jó címnek. Az itt található Bihar-hegység neve jó lehetett volna, de a film nemcsak a Biharban, hanem a Királyerdőn és a Torockói-hegységben is játszódik, tehát a Bihar nem fedte volna pontosan.
Elvontabb címet kellett találni, és ebben zenészi múltam és jelenem segített. Még 2003-ban a Holdudvar együttessel kiadtunk egy lemezt, melyen az első, moldvai népi ihletésű dal címe Hegyizene volt. Ez ugrott be és végül ez lett a cím, ami aztán több ponton is kapcsolódik a filmhez. Egyfelől, úgy alakult, hogy a filmzene jó részét Fekecs Ákossal készített handpan-basszusgitár duettjeink alkotják. A handpan hangja (értő kézben) engem mindig a víz csobogására emlékeztetett. Másfelől, ha eljátszunk kicsit a szóval, akkor az is kijöhet belőle, hogy „a hegy izen”.
Korábban azt nyilatkozta, hogy „a bántalmazott Természet üzen nekünk, ezt próbáltam átadni a filmmel”. Milyen emberi tevékenységek káros hatásait mutatja be a Hegyizene?
A szöveget úgy írtam meg, hogy a Szigethegység – az őt megszemélyesítő Nagy Katica színművésznő hangján -, egyes szám első személyben beszél, és második személyben egyenesen a nézőhöz (az emberiséghez) szól. Az itteni természet érintetlensége még nagyobb kontrasztot formál azzal, ahogyan a belé hatoló turisták, fakitermelők és a haszonleső emberek a legkülönfélébb, brutális módokon pusztítják.
A túl sok kiránduló, a hihetetlen mennyiségű, teljes folyóvölgyeket elborító szemét, az egész völgyrendszereket lemérgező, időzített katasztrófát magukban hordozó, egyre növekvő kénsavas és cianidos bányazagy-tározók, az útépítések, a törpe, közepes és óriás vízerőművek, a mértéktelen erdőirtás…Ezekből a film első része csupán az első háromra koncentrál. Azt tervezem, hogy a többi is sorra kerül majd a következő részekben. Az emberi megszemélyesítéssel azt is próbálom tudatosítani a nézőben, hogy nemcsak a természetet, hanem önmagunkat is bántalmazzuk. A filmet Csaba Mihály hivatásos halőr emlékének ajánlom, aki fiatal emberként hunyt el daganatos megbetegedésben, és most ennek van egy fájó aktualitása is: a 41 éves Tompos Kátya halála. Egyre többen lesznek rákosak a fiatal, erejük teljében lévő emberek közül is, mivel egyre több a mikroműanyag, a gumiabroncs-törmelékkel vegyülő szálló por, a halmozódó nehézfém és az újkori gyárakból származó szintetikus vegyi szennyeződés a környezetünkben.
Mik voltak a nehézségek a forgatás során?
Tudatos döntés volt, hogy a filmet a lehető legkevesebb helyi hivatalos segítséggel, pártatlanságomat és szabadságomat megőrizve, határidő- és kötelezettségmentesen, támogatók és szponzorok nélkül, önerőből készítsem el. Ennek ellenére nem tudok kiemelni kifejezett nehézséget a forgatások során. Persze a természet, a terepviszonyok, a nehezen megtalálható és körülményesen filmezhető állatfajok azért a szokásos, elkerülhetetlen megpróbáltatások elé állítják az embert. A filmben nincs megrendezett jelenet és nem szerepel betanított vagy fogságban tartott állat sem, nincsenek akváriumi felvételek. Minden jelenet minden egyes snittje a természetben készült.
Milyen speciális eszközökre volt szükség a forgatáshoz?
Nem használok speciális eszközöket, legalábbis a drón és a víz alatti akciókamerák ma már nem számítanak különlegesnek, bárki megvásárolhatja őket. Ugyanazokat az eszközöket használom, amelyekkel mások a kerti partijukat, a nászutat vagy a családi kirándulást videózzák.
A filmekkel képes hatni a természet iránt fogékony emberek gondolkodására? Ön szerint mit tehetnek az emberek a természet értékeinek a megóvása érdekében?
Igen, a visszajelzések azt mutatják, hogy képes vagyok a szemléletük formálására. Kérdés, ér-e ez valamit a mindennapokban. Úgy gondolom, hogy az emberek mostanra már egyrészt szinte semmit sem tehetnek, túlságosan olajozottan fut az emberiségben az ön- és környezetpusztító program. Másfelől igenis sokat tehetnek: elsősorban olyan vezetőket kellene választaniuk, akik számára a természetvédelem nem huszadrangú ügy. A természetért, a környezetéért aggódó ember jobb, ha tudatában van annak, hogy ezzel a gondolkodásmóddal mindig is kisebbségben lesz. Biztos vagyok abban, hogy a nemtörődöm többség megzabolázása (a szemetelő kirándulóktól országokat kizsigerelő nagyvállalatokig) csakis törvényi úton lehetne sikeres.
Hogyan fogadták a Hegyizene c. filmet a nézők és a szakemberek?
Gyönyörűséggel és „sokkolódással”. Sokakban kétségbeesett kérdések fogalmazódtak meg a filmnek köszönhetően. Legalábbis a nézőkben. A szakemberek részéről egyelőre semmilyen visszajelzés sem érkezett, mivel idén elmarad az ország egyetlen természetfilm-fesztiválja is.
