Ha így megy tovább, akár pisztáciaexportőrökké is válhatnak a magyar gazdák.
Az idősebbek emlékezhetnek a Tanú című film emblematikus jelenetére, amikor megérett a „magyar narancs”. Az ominózus citrom igaz, hogy kicsit sárgább és savanyúbb volt, mint a narancs, ám mégiscsak déligyümölcs. A huszadik század derekán kísérletek folytak Magyarországon a gyapot meghonosítására is, Rákosi Mátyás fejéből pattant ki a „forradalmi ötlet”, de jóval korábban már II. József is próbálkozott a növény hazai meghonosításával. Az 1950-es években az első vetések nem hoztak biztató eredményeket, a gyapot által megkívánt 7–8 hónapnyi egyenletes meleg idő nem állt biztonságosan rendelkezésre Magyarországon.
Nemkívánatos vendégek
Egy gigantikus legyezőpálma, egy termetes banánfa vagy egy óriás agavé páratlan dísze lehet bármelyik hobbikertnek. A trópusi, szubtrópusi fajták mellett néhány, sivatagban őshonos növény is jól érzi magát a Kárpát-medencében, például egyre gyakrabban szólnak a híradások kivadult kaktusztelepekről. Bár ezek többnyire télálló kaktuszok, és eredeti élőhelyük Észak-Amerika, legtöbbször egy-egy magánkertből kerülnek ki a természetbe.
A Kiskunság és a Nyírség homokja mellett a Pilis szikláin, Nógrádban és a Balaton-felvidéken is egyre másra jelennek meg a tájidegen kaktusztelepek.
Akadnak lelkes természetvédők, akik nem nézik jó szemmel a tüskés növényeket – ásót, lapátot ragadnak, és „kigyomlálják”, majd elszállítják a nem kívánatos töveket.
A Kaktuszok a természetben nevű Facebook csoport tagjai térképen is jelölik a hazai kivadult kaktusz előfordulásokat, az online elérhető térképről kiderül, hogy Magyarország számos táján – mintegy 25-30 helyen – már megjelentek a szúrós kaktusztelepek. A leggyakoribb „magyarországi fajta” a medvetalp kaktusz (Opuntia humifusa), melyek az eredeti élőhelyükön hatalmas területeket lepnek el, Ausztráliában és Afrikában több millió hektáros területen fordulnak elő. A Magyarországon is megtelepedett, szívós növények veszélyesek lehetnek a hazai növényvilágra, kiszoríthatják eredeti élőhelyükről az őshonos fajokat.
A szárazabb talaj, amely könnyen átereszti a vizet, az idegenhonos kaktuszoknak ideális hely, ráadásul több fajnak a -20 fokos fagy sem okoz problémát, hiszen télállók. Az Amerikából behurcolt hidegtűrő kaktuszok, az ördögnyelv-fügekaktusz vagy heverő medvetalpkaktusz (Opuntia humifusa) és a Kolorádói medvetalpkaktusz (Opuntia phaeacantha) is megjelent már hazánk napsütötte tájain.
Egzotikus bambuszliget
A haszontalan, szúrós kaktuszok Magyarországon nemkívánatos vendégek, ám léteznek olyan egzotikus növények is, melyeket díszértékük vagy termésük hasznosítása céljából ültetnek a kertbarátok.
Kisebb bambuszligetet is nevelnek már Magyarországon, egy tápiószentmártoni családi ház kertjében 10 fajta bambuszból épített hangulatos zugot egy hobbikertész. Igaz, hogy csak tenyérnyi helyen, de Mózes Csaba kertjében a Távol-Keletről érkezett fajok évek óta kiválóan érzik magukat. Akadnak olyan bambuszok is, amelyek föld alatti, szövevényes hajtásaikkal szinte kiirthatatlan bozótot alkotnak röpke 2-3 év leforgása alatt. A szentmártoni bambuszrajongó szerint az úgynevezett gyökércsapdázás segítségével a növények kordában tarthatók. A módszer alkalmazásával az egyes fajok erős tarackjai nem képesek tovább terjedni a föld alatt. A Phyllostahys fajták föld alatti rizóma rendszerét megfelelően kell elhatárolni, így megakadályozható a túlzott burjánzásuk.
Beérik a pisztácia
Jóllehet, attól még messze vagyunk, hogy déligyümölcs nagyhatalommá váljon hazánk, ám egyre több magyar gazda kísérletezik távoli országokból érkezett növényfajtákkal. A Káli-medencében gazdálkodó Badics László családi birtokán több, mint 300 fajta növény terem. A dunántúli gazda Köveskál mellett – két hektáron – gazdálkodik. Mintegy 50 országhoz köthetők a farmján termesztett gyümölcsök, köztük olyan ritkaságok élnek, mint a pisztácia. A pisztácia (Pistacia lentiscus) a hosszú, forró nyarat kedveli, és ez Magyarországon már adott, a gond az, hogy a klímaváltozás és a felmelegedés mellett a szélsőségek is jellemzők nálunk. A tavaszi fagyok például alaposan megtizedelhetik a fiatal csemetéket, a sok csapadék és a párás levegő ugyanakkor könnyen lerohasztja a termést. A Magyarországon pisztáciát termesztőknek jót tenne, ha félsivatagossá változna a hazai klíma, igaz, hogy egy hosszú, forró augusztus jelenleg is szép termésmennyiséget biztosít a mediterrán tájakról származó növényeknek.
Kivi és gránátalma
Országszerte magánkertekben sokan ültetnek déligyümölcsöket termő növényeket, a szőlőlugasokat a kétezres években sokfelé felváltották az árnyas „kivisátrak”. A kivi közkedvelt, vitamindús csemege idehaza, a nagyobb multik mellett a kis zöldségesek polcain is népszerű portéka. A jellegzetes alakú, szőrös kivi Dél-Kína nemzeti gyümölcse, a közép-kínai Sanhszi tartományban őshonos. A kiviből nevelt lugas amellett, hogy hűs árnyat ad a rekkenő hőségben, mézédes csemegével is ellátja a családot. Egy-egy kivilugas telepítésekor ügyelni kell a megfelelő erősségű támaszrendszer megépítésére, hiszen egy kifejlett tő akár 1,5 mázsa gyümölcs terhét is hordozhatja. Farkas József egy szegedi bérház udvarán alakított ki hangulatos lugast a kiviből, és évről évre komoly mennyiséget szüretel. A kínai egzotikumot a szőlőtől eltérő módon kell metszeni, érdemes alaposabban utánajárni, hogyan biztosítható megfelelő mennyiségű gyümölcs a szakszerű gondozással.
A gránátalma – hasonlóan a pisztáciához – nemcsak a mediterrán vagy szubtrópusi környezetben érzi jól magát. Az egzotikus gyümölcs napjainkban már kiválóan nevelhető hazánkban, egyesek típusait üzleti céllal, ipari méretekben termesztik. A Salavatski típusú gránátalma például ideális a magyarországi termesztésre, az önbeporzó fajta három méter körüli magasságot ér el, ráadásul akár a mínusz 10-15 fokos hideget is átvészeli. A talaj szempontjából is igénytelen, és az aszállyal szemben is ellenálló a fajta.
Érdemes velük foglalkozni
A hosszabb, szárazabb és melegebb nyári időjárás mellett az elhúzódó csapadékmentes időszakok is hozzájárulhatnak az egzotikus fajok sikeres hazai termesztéséhez. A különlegességeket kedvelő gazdák egy-egy alkalmasabb fajta és a számára megfelelő terület kiválasztásával távoli vidékek gyümölcseit szüretelhetik Magyarországon. A klímaváltozás mellett a ritkaságszámba menő gyümölcsök elterjedését az is segítheti, hogy hazánkban jóval kevesebb természetes ellensége él az egyes fajtáknak, így nem, vagy csak ritkán szükséges permetezni a növényeket.
