Korábban még sohasem találtak Magyarországon ilyen araszolólepkét.
A Kőszegi Lepkésznapok során egy faunára új araszolólepkét fogott egy magyar szakember. Dr. Tóth Balázs faunisztikai eredményét a Folia entomologica hungarica szaklap hasábjain mutatta be a tudományos élet szereplőinek. A Magyar Természettudományi Múzeum muzeológusának szakterülete a lepkék rendszertana és a magyarországi lepkék faunisztikai vizsgálata. A kutató felfedezése azért is szenzációs, mert egy Magyarországon eddig nem ismert lepkefaj egyedére bukkant. Az új araszolólepke fajnak egész Európában eddig mindössze négy országból ismert előfordulása, a Kárpát-medencéből pedig kizárólag Erdélyből jegyezték fel. Tóth Balázst kérdeztük az általa felismert lepkefajról, a rovarritkaság tulajdonságairól és a felfedezés tudományos jelentőségéről.
Hogyan lehet egy ilyen ritkasággal találkozni?
A rovarok terepi kutatása gyakran különleges felszerelést és gyűjtési módszereket igényel. Ha csak úgy kimegyünk nézelődni a természetbe, az adott helyen élő rovaroknak mindössze igen kis hányadával fogunk találkozni. Ráadásul sok rovarcsoportnál a fajok meghatározása csak aprólékos munkával, mikroszkópos vizsgálattal lehetséges; ezeknél a felfedezés, az újdonság felismerése a munkaszobában, a laboratóriumban történik. A lepkék jelentős része éjjel aktív, ezeket mesterséges fénnyel, esetleg csalétekkel igyekszünk magunkhoz csalogatni. Az éjjeli lepkék egyes csoportjaiba (korántsem mindbe!) olyan fajok tartoznak, melyeket már a terepen fel lehet ismerni. Amikor megpillantottam a szóban forgó példányt, rögtön láttam, hogy semmilyen más hazai fajhoz nem hasonlít, valami újdonság lesz. Meghatározni a terepen még nem tudtam, csak a múzeumban sikerült azonosítanom egy olyan szakkönyvsorozat segítségével, amely Európa összes araszolófaját bemutatja.
Hogyan fogadta a szakma a nem mindennapi eredményt?
Számos kolléga fejezte ki örömét, hogy egy kicsivel többet megtudtunk erről a rejtélyes fajról. Gratuláltak is, mert azért nem mindennapos, hogy az araszolólepkék közül egy közép-európai ország faunájára új fajt talál valaki.
Egy faunára új araszolólepkét fogott. Mit jelent pontosan ez a tudományos tény?
A fauna egy területen élő állatok összességét jelenti, és gyakran az adott területen előforduló állatfajok listáját értik alatta. Egy kert faunájáról éppúgy beszélhetünk, mint például egy tölgyfa faunájáról, Magyarország vagy akár Eurázsia faunájáról is. Ha egy állatról azt mondják, hogy Magyarország faunájára új, akkor még nem szerepel az országból előkerült állatfajok listáján, korábban még nem találták nálunk. Felvetődik a kérdés, mi a helyzet az egzotikus állatokkal. Az állatkertből kiszökött papagáj nem része hazánk faunájának, mert nálunk nem talál megfelelő élőhelyet, és legkésőbb a téli hidegben elpusztul. A szóban forgó araszolólepke ismert élőhelyei nem térnek el annyira a hazai viszonyoktól, hogy egyértelműen kizárjuk további előfordulásait.
Kapott már magyar nevet a faj?
Ennek a lepkének egyelőre csak tudományos neve van: Idaea spissilimbaria. Az Idaea az araszolólepkék egy nemzetsége, a spissilimbaria jelentése tömött (vagy zsúfolt) szegélyű; a szárnyak széles sötét szegélysávjára utalva.
Ha a jelenlegi gyakorlat szerint szeretnénk magyar nevet adni a fajnak, akkor a „sötétszélű apróaraszoló” név javasolható.
Mit lehet tudni erről az araszolólepkéről? Mennyire ismert a tudományos körökben?
Szokatlanul kevés információnk van a fajról, mivel nagyon kevés helyszínen találták eddig. Csak a kifejlett lepke ismert, tehát nem tudjuk, hogyan néz ki a hernyója, és annak mi a tápnövénye. Úgy tűnik, hogy mediterrán állatról van szó. Eddig mindig hegyvidéken figyelték meg, gyakran különböző élőhelyek (gyepek, kertek, erdők) találkozásánál. Repülési ideje nyár derekára tehető. Több rokonától eltérően ez a faj nem tűnik változékonynak; az összes ismert példány mintázata igen hasonlít egymásra.
Miben tér el más lepkefajoktól az az araszolólepke? Vannak egyedi ismertetőjegyei ami alapján azonosítható?
A szárnyainak mintázata annyira egyedi, hogy semmilyen más, hazánkban előforduló lepkefajjal nem lehet összetéveszteni. A szárnyak homokszínű belső fele és a szegélyen futó széles, hullámos szélű sötét sávja igen jellegzetes rajzolatot ad ennek a fajnak. Azonban a lepke igen kis méretű; odafigyelés kell ahhoz, hogy a lámpánkra érkezett többi példány között észrevegyük. A fajnak szerintem az a legnagyobb különlegessége, hogy életmódja még mindig rejtett. Az összes földrész közül Európa faunája ismert a legjobban. Tudományos kutatása már több, mint 250 éve tart, sok országban kutatási programok zajlottak és zajlanak jelenleg is, hogy az élővilágot minél jobban feltárják. És ennek ellenére még mindig alig tudunk valamit erről a lepkéről.
Magyarországon ez az első előfordulása a fajnak. Mire lehet következtetni ebből?
Magyarország Európán belül is a jobban kikutatott országok közé tartozik. Az, hogy mindeddig mégsem találták meg nálunk ezt a lepkefajt, arra utal, hogy amint egész Európában, nálunk is igen ritkán fordul elő. Ennek sokféle oka lehet: elképzelhető, hogy déli áramlás repítette hozzánk, lehetséges, hogy valamilyen déli növénnyel hurcolták be. Azt sem zárhatjuk ki, hogy mindig is itt élt velünk, csak kis termete és rejtőzködő életmódja miatt eddig elkerülte a kutatók figyelmét. Bizonyosan csak akkor lesz esélyünk megtudni, ha sikerül további példányokat megfigyelnünk.
Mi alapján lehet meghatározni egy-egy faj élőhelyét, annak sajátosságait?
Először is minden helyszínt meg kell vizsgálnunk, ahol már látták a fajt. Össze kell gyűjtenünk azokat a tulajdonságokat, amelyek az összes helyszínre jellemzők. Utána kell néznünk, hogy ezek a tulajdonságok milyen egyéb földrajzi helyeken vannak meg, majd ezeket meg kell látogatnunk, és meg kell próbálnunk ott megtalálni a kutatott fajt a leghatékonyabb ismert gyűjtőmódszerrel. Mindebben segítséget nyújthat a közelrokon fajok élőhelyeinek ismerete. Ha sikerrel jártunk, akkor érdemes próbálkozni a faj megkeresésével az élőhelyén: ekkor már nem mi csalogatjuk magunkhoz, hanem az ő nyomába eredünk. Igyekeznünk kell nőstényt találni, fogságban tartani, amíg le nem rakja petéit. A kikelő hernyóknak pedig minden szóba jöhető tápnövényt felkínálni, és ha egyiket elfogadják, akkor addig etetni őket, amíg be nem bábozódnak. Ha ismerjük a tápnövény környezeti igényeit, azzal sok esetben még pontosabban behatárolható a lepkefaj élőhelyigénye is. Mindez elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy egy fajt megóvjunk: amit nem ismerünk, azt védeni sem tudjuk.
