Egy biológiailag diverzebb élőhely jobban ellen tud állni a tágabb környezetben bekövetkező, esetleg gyorsan egymást követő változásoknak – mondta el internetes újságunknak Sallee-Kereszturi Barbara humánökológus, akivel a nemrég lezajlott a Magyar Biodiverzitás Napok kapcsán beszélgettünk.
A Magyar Biodiverzitás-kutató Társaság a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság és a helyi Önkormányzat támogatásával Noszvajon idén huszonharmadik alkalommal rendezte meg a Magyar Biodiverzitás Napokat. Noszvajon és környékén 2023. június 9. és 11. között közel 80 kutató és diák mérte fel a különféle élőhely-típusokban gazdag területet.
A felmérés keretében ebben az évben a szakemberek Noszvaj északi határában a Síkfőkút mellett Natura 2000 oltalom alatt gyertyános és tölgyes állományokat, valamint keleten a korábban felhagyott, de még be nem cserjésedett legelőket vonták be a gyűjtési területbe.
Miként a korábbi rendezvények, a Biodiverzitás Napok kutatásai idén is egy előre kijelölt, fajokban gazdagnak sejtett terület biológiai sokféleségére kívánt rámutatni. Internetes újságunknak Sallee-Kereszturi Barbara humánökológus mesélt az évek óta rendkívül népszerű és sikeres rendezvényekről, valamint a biológiai sokszínűség megőrzésének fontosságáról.
A Magyar Biodiverzitás-kutató Társaság szakmai kommunikációs referense szerint a kutatás és a közösségépítés mellett fontos, hogy a biológiai sokszínűség fogalmát közérthetővé tegyék a helyi érdeklődők számára.
Miben különbözött a XXIII. Magyar Biodiverzitás Napok az előző évek rendezvényeitől?
A cél idén is az volt, hogy egy adott terület biológiai sokszínűségére rámutassunk. A kétnapos gyűjtőmunka eredménye általában több mint 2000 növény- és állatfaj regisztrálása. Ez a szám egyfelől a laikusok számára megvilágítja a körülöttünk burjánzó élővilág bőségét, másrészt a listára kerülő védett fajokat a területért felelős nemzeti parki igazgatóság fel is használhatja hivatkozási alapként.
Két dolgot ragadnék ki, ami a Noszvaji rendezvényt karakterizálja. Lényeges, hogy a települést körülvevő területek mozaikosak, tehát különbözőfélék, ugyanakkor fontos látni, hogy egy olyan településről van szó, ahol a természetközeliség és a természetvédelem közösségi szinten is ismert fogalom. Noszvaj egy olyan település, ahol, mint azt a pénteki megnyitón is hallhattuk, ha egy fát ki is kell vágni, kettőt kell helyette ültetni. Ez a hozzáállás sok mindent elárul egy közösségről.
Az itt töltött napok alatti beszélgetések a helyi érdeklődőkkel azt is megerősítették, hogy a biológiai sokféleség tudatosításával képesek vagyunk ehhez a szemlélethez számos tartalmat, élményt és tapasztalatot hozzátenni.
Idén mennyien vettek részt a programokon?
A hosszú hétvégén közel 70 kutató és szakértő vett részt, beleértve fiatal tagtársainkat és a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság munkatársait. Ezen felül tíz, főképpen biológia szakos diák is velünk tartott a Debreceni Egyetemről. Örömteli, hogy a hétvégén megalakult a Magyar Biodiverzitás-kutató Társaság Fiatalok Közössége. Reméljük, hogy más egyetemek hallgatói számára is példamutató lesz ez a kezdeményezés. Azt szeretnénk, ha még több fiatal érdeklődő részt venne a terepi kutatómunkákban.
A szombati nyilvános programokon közel 30 helyi érdeklődő vett részt, ez a szám az aznapi eső miatt szerényebbre sikeredett, mint ahogyan előzetesen reméltük.
Melyek voltak a leglátványosabb elemei a rendezvénynek?
Kívülről szemlélve a megnyitó egy olyan programelem, melynek során az érdeklődők és a média is sűrítve rátekinthet arra, amit a hétvége kínál, valamint megismerkedhet tagtársainkkal és helyi partnereinkkel. Idén a Noszvaji Önkormányzat és a Bükki Nemzeti Park Igazgatósága támogatott minket. Számunkra ez ilyenkor egyúttal a találkozás, a közösségépítés ideje is. Mindamellett léteznek a közönség által közkedvelt nyilvános programok is, ilyen volt idén többek közt a denevér megfigyelés az Attila-forrásnál.
Szakmailag inkább “belülről nézve” nevezném látványosnak azokat a pillanatokat, amikor az egyes szakértők együtt dolgoznak a diákokkal. Ők, például a begyűjtött lepke- vagy bogárfajok válogatása során számos izgalmas szakmai eszmecserét folytatnak, hiszen a rendezvény magja valójában erről szól.
Milyen eredményekkel zárták a hétvégét? Találtak például ritka állatokat a kutatók?
A rendezvényen különös kihívást jelentett a váratlanul betörő esős idő. Ennek ellenére a szakértők még így is találtak ritka fajokat. Megemlítendő a bíboros vajvirág (Orobanche purpurea), a nyúlánk sárma (Ornithogalum brevistylum) és egy olyan kaszáspók faj, melynek eddig egyetlen hazai előfordulása volt ismert. A feldolgozás még zajlik, így a végső eredményt csak késő ősszel fogjuk megtudni, és közölni.
A rendezvénynek komoly hozadéka a közösségépítés, az, hogy a kutatók és a diákok jól érezzék magukat egy szakmai közösségben, és szorosabb legyen az együttműködés Társaságunk és a Nemzeti Park munkatársai között. Kívánatos, hogy egy-egy településen a biológiai sokféleség ne csak elvont fogalomként, hanem közérthetően, megközelíthetően és konkrétumok által is körvonalazódjon.
Miért fontos a biodiverzitás megőrzése? Milyen eszközökkel segíthetünk az élőlényeknek?
A kérdés, bármilyen egyszerűnek tűnik, minket szakértőket hivatott kimozdítani az elefántcsont tornyainkból. Mindannyiunk érdeke, hogy megértessük a minket körülvevő folyamatokat. Ezeknek valójában szerves részei vagyunk és így kihatnak az életminőségünkre is.
Fogalmazhatnám úgy, hogy a sokféleség erősít. Egy biológiailag diverzebb élőhely, vagy környezet, ha tetszik „több lábon állva” jobban ellen tud állni a tágabb környezetben bekövetkező, esetleg gyorsan egymást követő változásoknak (sokkhatásoknak). Illetve ezek hatásaiból rövidebb időn belül képes kigyógyulni, teljesebben regenerálódni. Ilyen hatások lehetnek kártevők által okozottak, de lehetnek a felgyorsuló klímaváltozás hatásai is. Gazdálkodók ismerik azt a jelenséget, amikor egy monokultúrát, legyen az szántó vagy gyümölcsös, váratlanul és pusztító hatással elkap egy másik földrészről behurcolt kártevő. Ilyenkor ritkán akad ellenszer, ami megvédené a termést.
Egy olyan élőhely, melyben sokféle, az adottságokhoz alkalmazkodó növény és állat talál egymás mellett helyet, nemigen ad már teret olyan élőlényeknek, melyek a többi fajra nézve egyoldalúan csak károsak lehetnének, vagy azokat kiszorítanák.
Amikor a fajok sokféleségéről beszélünk, akkor szükséges megemlíteni a hazai, vagy őshonos fajokat és az élőhelyek természetességét is. Ezek szorosan összefüggnek és közösen határozzák meg egy-egy terület ökológiai értékét, amire érdemes odafigyelni. Humánökológusként ezen felül mindig megemlítem azt is, milyen társadalmi jelentősége van a fogalmak helyes értelmezésének.
Lehet „békés egyensúlyt” teremteni a természet és az ember között? Összhangba hozhatók az eltérő szempontok?
A természet rendszerei egyensúlyra törekednek, melyeknél nem befagyasztott, örökké érvényes állapotokra kell gondolni, hanem dinamikusan változó stádiumokról, ahol folyamatos az anyag- és energiaáramlás. Az ökológiai egyensúly dinamikáit egy-egy élőhelyre való tekintettel megismerni roppant érdekes dolog. Ennek fő kulcsa a növényzet, ami leginkább jellemez egy-egy ökoszisztémát és azt is megmutatja, hogy miként reagál egy adott terület külső beavatkozásokra.
Az ember célzott vagy véletlenszerű tevékenysége mindig egy kisebb nagyobb beavatkozást jelent egy ökológiai rendszer életében. Ezt jól láthatjuk megművelt területeknél, kultivált vagy kultúrtájak kialakításánál. Ezen területek emberek által „beállított” új egyensúlya már csak tudatos kezeléssel, jó gazdálkodással tarthatók fenn. A „békés” kifejezést tehát csak az ember szempontjából tudnánk értelmezni, talán úgy, hogy akkor érzünk nyugalmat, ha a táj- és területhasználatot hosszú távon megélhetésünk vagy rekreációnk érdekében sikerül megvalósítanunk. Ez akkor tájesztétikai jelentőséggel is bír. De itt is érezhetjük, hogy ha túl feszítjük a húrt, ha kizsigereljük a földeket, ha túlhasználjuk a tájat, akkor tevékenységünk már nem lesz fenntartható.
Egymástól eltérő szempontok ütközésének bemutatására az akác (Robinia pseudoacacia L.) példája lehet alkalmas. Ezt a növényt a legtöbben ismerik, sok helyen megtalálható. Kevesen tudják, hogy az akác a Kárpát-medence őshonos élővilágának egyik konkrét veszélyeztetője. Egyúttal gazdasági jelentősége vitathatatlan, a finom akácméz, a könnyen kezelhető tűzifa főképpen vidéken szerethetővé teszi ezt a fajt.
Az akác spontán terjedése (inváziója) viszont veszélyezteti a természetes fafajú erdőket és gyepterületeket. Ezek közül pedig több is kimondottan értékes. Ez a növény gyökérről és tuskóról is sarjad, magról is terjed, így gyakorlatilag kiirthatatlan. Ezen felül az akác nagymértékben csökkenti az élővilág változatosságát – kiszorítja a lassabban növekvő fajokat. Az akácosok aljnövényzete rendkívül fajszegény, így az állatvilág sem jár jól a táplálékszegény növényzettel.
Az akác esetében tehát azzal a kihívással találkozunk, hogy egy közkedvelt, magyar műdalokban megénekelt, „szeretett” növényt állítunk szembe az általa okozott károkkal. Szükséges érzékeltetnünk, hogy nem általánosságban az a kérdés, hogy akác vagy őshonos élőhely – itt a válasz egyértelmű –, hanem hol legyen akác és hol ne engedjük terjedni, valamint kinek és milyen módon hoz hasznot, ha el is foglal egy területet.
A tudatos erdőgazdálkodást és élőhelymegőrzést kell a központba állítani, mégpedig mindig egy-egy helyre, illetve térségre való tekintettel. Ehhez ismeretek kellenek, felmérések, jó kezelési tervek, valamint fenntartható kommunikáció az érintettekkel. Társaságunk munkája is ezeket segíti.
Magyarországon mennyire tudatosul az emberekben a biológiai sokféleség fontossága?
Azt tapasztaljuk, hogy egyre szélesebb körben. Ehhez persze az Európai Unió tematikus programjai is hozzájárulnak, de látni kell, hogy az olyan civil szervezetek publikus munkája, mint a Magyar Biodiverzitás-kutató Társaságé erősítik a folyamatot.
Amikor az érdeklődők, cégek vagy önkormányzatok megkeresnek minket, hogy mit lehetne a biodiverzitásért cselekedni, akkor az egy jó jel. Ezt nyugodt szívvel betudhatjuk annak, hogy a rendezvényeinkkel, munkánkkal már közel 100 helyszínt értünk el, hogy minden alkalommal igyekeztünk a helyiekkel is kommunikálni és bevonni őket a munkánkba, valamint megismertetni velük saját környezetük természeti értékeit és szépségeit.
A fiatalok fogékonyak a természetvédelem iránti témákra? Hogyan lehet őket megszólítani, aktivizálni?
Igen, talán ők a legfogékonyabbak, ami persze a szülőknek is köszönhető. A Legyél Te is kutató programunkba már több száz fiatalt sikerült bevonni. A mi megközelítésünk arról szól, hogy a fiatalok „felnőtt” programban vesznek részt, ők partnereink a kutatásban, akkor is, ha kezdők. Ez is erősíti a kapcsolatot a településekkel, hiszen milyen klassz az, ha az első osztályos Anna vagy a biológia szakkörös Levente találja meg a helyi legszebb lepkefajt. Ráadásul erről még fénykép is készül, ami majd esetleg a helyi tanösvény táblájára is felkerülhet mint „Anna és Levente lepkéje”. Emellett a fiatal is másképp tekint nem csak a saját környezetére, hanem a kutatóra és munkájára. Többé már nem „bogaras” az illető, hanem egy érdekes „bogarász-kutató”.
Az egyetemi hallgatókról sem feledkeznék meg, hiszen ők jelentik a jövőt. Szerencsére sokan erősítik sorainkat. A téma vonzza őket, és talán azt is érzik, hogy közösen mindannyiunk jövőjéért dolgozunk. Érzékelhető egy önmagunkon túlmutató képlet: a jövő biológiailag sokszínű. Ez, amellett, hogy érték, még szórakoztató is lehet.
