A Madarak és fák napját május 10-én ünnepeljük Magyarországon. A jeles nap a természet szeretetére és védelmének fontosságára hívja fel a figyelmet, különösen a fiatalok körében. A természet, a madarak és a fák védelmére nevelés, valamint a fiatalok körében a környezettudatos szemlélet kialakítása egy országjáró madárfotós életében is komoly szerepet tölt be. Vágány Zoltán fotográfus mesélt a Zöld Hangnak az általa épített madárlesekről és a természetfotózás szépségeiről.
Vágány Zoltán évekkel ezelőtt ébredt rá arra, hogy vannak a madárvilág életében olyan bensőséges és ritka pillanatok, amelyeket képtelenség megfelelő madárles nélkül megfelelő színvonalon és igényességgel megörökíteni, másoknak megmutatni. Ezért a fotós úgy döntött, kimondottan erre a célra készít madárleseket. Az Eger melletti Sirokon élő geográfus néhány éve már a Heves vármegyei Pélyi Madárparadicsomban fogadja azokat a hobbifotósokat, köztük a fiatalokat is, akik szeretnék a madarakat megörökíteni természetes környezetükben.
A budapesti születésű földrajztanár-természetfotós Pély Község Önkormányzatának támogatásával, környezettudatosan gondolkodó helyi vezetők segítő közreműködésével alakította ki az erdei leseket, melyekből eddig összesen 10 darabot készített. Az ismert természetfotós mesélt arról, hogyan készülnek a varázslatos madárfotók és mit jelent számára a természet közelsége.
Hogyan lehet ilyen közeli képeken bemutatni egy-egy madarat?
A természetfotózásnak – így a madárfotózásnak is – többféle módja lehetséges. A kivitelezés technikája, a kívánt nézőpont, a látásmód, valamint a megvalósítás eszköztára minden esetben a fotós alkotói szabadságának, továbbá személyes adottságainak és kreativitásának függvénye.
Jómagam hosszú éveken át szinte kizárólag az úgynevezett cserkeléssel vagy cserkelő fotózással foglalkoztam. Ilyenkor rendszerint tetőtől-talpig álcaruhában mozgunk -sokszor kúszunk-mászunk- a terepen, minél halkabban és lehetőleg észrevétlenül megközelítve az egyes fajokat. Elmondani sem lehet mindazt az érzést és gondolatot, amit egy-egy ilyen alkalommal átélhet a fotós, a hajnali pirkadat fényeinél a harmatos fűben, az erdő fái között, vagy éppen a lenyugvó napsugarak ölelésében valamelyik lápos-tocsogós vízparton.
A szalakóták vagy a búbos banka nászát, az ezt követő költési folyamatot, a fiókanevelés és táplálék hordás minden mozzanatát, avagy a fekete gólyák táplálkozását egészen biztosan nem fogjuk tudni mindössze néhány méter közelségből lefotózni, egészen egyszerűen azért, mert nem engednek ennyire közel magukhoz. Ha valami csoda folytán ez mégis csak sikerülne, úgy azzal számottevően megzavarnánk természetes életmódjukat és viselkedésüket, amely már komoly etikai kérdéseket vetne fel természetvédelmi szempontból.
A legjobb és egyben legsikeresebb megoldás az ilyen esetekben, ha megfigyeléseink és fotós szenvedélyünk során a legkisebb zavarás nélkül lehetőleg észrevétlenek maradunk. Erre kínálnak lehetőséget a kellő körültekintéssel és adott házirend alapján látogatható madármegfigyelő lesek, amelyek a madárfotózás új értelmezését nyitják meg az érdeklődők előtt.
Mi a titka a madárfotózásnak?
Kimondottan titokról én nem beszélnék, hiszen mint sok minden más, a természetfotózás és a madárfotózás is tanulható. Minden sikeresen folytatott tevékenység alapja az elhivatott lelkesedés és a magas fokú tisztelet és alázat az adott szakterület iránt. Kiemelném még a türelmet, és a kitartást, mert enélkül aligha számíthatunk valódi sikerre, és legfeljebb a jó szerencsében reménykedhetünk. Fontos persze a kellő technikai tudás, annak folyamatos fejlesztése, valamint ezen kívül az adott téma fotózását nagyban elősegítő fajismeret és viselkedési-minták ismerete, megfelelő hozzáállás és kitartás esetén mindezek idővel jól elsajátíthatók.
Több fotót is készített „egymásnak feleselő” madarakról. Hogyan születik egy-egy ilyen „csókos” kép?
Különböző fajokra különböző viselkedési formák jellemzők, azok bizonyos körülmények között, adott feltételek esetén jó eséllyel időről-időre újra ismétlődhetnek. Legfőbb módszerem a megfigyelés, ami talán mindennek az alapja. Ezt követően a fényképezőgép már csupán egy nélkülözhetetlen eszköz, amivel valóban meg tudjuk ragadni a vágyott vagy elképzelt pillanatot. Vannak természetesen egyedi, ritka, sőt talán újra soha nem ismétlődő pillanatok is, amelyek pont ettől különlegesek és egyediek. Ilyenkor a legfontosabb a gyorsaság, a jó helyzetfelismerés, majd a minél rutinosabb megvalósítás. Ezek mellett persze a szerencse-faktor jelentősége sem elhanyagolható.
Mennyi ideig kell lesben állni, hogy a megfelelő kép megszülethessen?
Ez nagyon változó. Helyszíntől, fajtól, időjárástól, a madarak pillanatnyi hangulatától és még egy sor egyéb tényezőtől függ. Olykor meglepően rövid idő alatt is születhetnek nagyszerű felvételek, máskor órákig kell a megfelelő pillanatra várnunk. Azt mindenképp fontos hangsúlyozni, hogy a madárfotózás sokkal inkább türelmes és sok idő ráfordítást igénylő elhivatott elfoglaltság, mintsem könnyed és gyors sikersztori.
Mely fajtákat a legnehezebb fotózni? Mi okoz nehézséget a fotózásuk során?
Mindig az a “legnehezebb” faj, amelyik éppen elénk kerül a látómezőben, hiszen ebből szeretnénk mindig a legtöbbet, legszebbet, leghatásosabbat, legbeszédesebbet kihozni. A legfőbb nehézség itt is a megfelelő közelségbe férkőzés a kedvenc madarunkhoz. Általánosságban elmondható, hogy a gyors mozgású vagy óvatosabb fajok érthető módon nehezebb feladatot jelentenek, mint a túlságosan kiszámítható és lassúbb mozgású fajok, de számos nehézséget jelenthetnek a pillanatnyi fényviszonyok és egyéb tényezők is. Például a bagolyfajták leglátványosabb, életterükben leghitelesebb fotózása általában az esti órákban – vagyis természetes fény nélkül – a legcélszerűbb, amely számos további technikai ismeretet és eszközt igényel.
Mit ad Önnek a madarak és a természet világa?
Tekintve, hogy egészen fiatal gyerekkorom óta mélyen vonzódom a természethez és a fotózáshoz, a madarak és a természet rendszeres és közeli jelenléte mára elképzelhetetlen számomra. Nem túlzás azt mondanom, mindez olyan fontos számomra, mint a tiszta levegő. Mindez életem szerves része és egyben hitvallásom is. Folyamatos kihívást jelent, további gondolkodást és tervezgetést igényel, amely még több motivációt és életenergiát ad számomra a mindennapokban. De ad ezen kívül valami mást is: hitet abban, hogy e világban a természet részeként kell embernek maradni, minden körülmények között. Talán ez a legfontosabb.
Fotók: Vágány Zoltán
