Magyarországon a méhek napját a Magyar Méhészek Egyesületének kezdeményezésére 1994 óta április 30-án ünnepeljük. Azért április végén, mert a méhkaptárokban ekkor indul be igazán az élet. Török Edinának, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont tudományos munkatársának egyik kutatási területe a beporzó közösségek megőrzése. A szakembert arról kérdeztük, milyen veszélyek leselkednek a környezetünkben élő méhekre, és hogyan segíthetjük őket.
Méhek nélkül nehezen képzelhető el az általunk ismert földi élet. A virágok megporzása nélkül nem érik be a termés, nem juthatunk megfelelő táplálékhoz. Tragikus hírek láttak napvilágot az utóbbi években Magyarországon a háziméh családok pusztulásáról. A háziméheknek telente évről évre komoly része elpusztul, de a vadon élő beporzók sincsenek könnyű helyzetben hazánkban.
„A méhek rendkívül jó beporzók, alapvető szerepet játszanak az ökoszisztémák működésében és az élelmiszerellátásban. Egészségük közvetlen hatással van az egészségünkre, hiszen a zöldségek és gyümölcsök jelentős része beporzást igényel, ezek révén pedig létfontosságú vitaminokhoz és tápanyagokhoz jutunk –hangsúlyozta Török Edina ökológus.
A HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont munkatársa szerint a beporzók védelme érdekében teljes szemléletváltásra lenne szükség.
Mi a jelentősége a méhek egészségének, helyzetének? Milyen állapotban vannak az ország területén élő méhek napjainkban?
A hazai méhek állapotáról nehéz átfogó képet adni, mivel a legtöbb figyelem egy fajra, a házi méhre irányul. Pedig Magyarországon 711 vadméhfaj él, köztük 31 poszméhfaj, amelyek beporzóként legalább ugyanolyan fontos szerepet töltenek be. Ez a fajgazdagság csodálatos, de a vadméhek helyzetéről kevesebb adat áll rendelkezésre.
Ahhoz, hogy pontos képet kapjunk a beporzók állapotáról, hosszútávú és átfogó monitoringprogramokra lenne szükség. Az Ökológiai Kutatóközpontban több kutatócsoport, például a Lendület Ökoszisztéma-szolgáltatás Kutatócsoport és a Lendület Táj és Természetvédelmi Ökológiai Kutatócsoport is vizsgálja a beporzók helyzetét.
Konkrét kérdésekre keresünk választ, például arra, milyen hatással van a mezőgazdasági tevékenység vagy az urbanizáció a beporzókra. Ezek fontos lépések, de önmagukban még nem elegendők egy átfogó állapotfelméréshez.
Milyen tényezők veszélyeztetik napjainkban a tágabb környezetünkben élő beporzó vadméheket és poszméheket?
Nagyon fontos látni a mezőgazdaságban az élőhelyvesztés és tájhasználat jelentőségét. A mezőgazdasági területek intenzív hasznosítása során gyakran eltűnnek a természetes és féltermészetes élőhelyek, például mezsgyék, fasorok, cserjések, gyepfoltok, pedig ezek kulcsszerepet játszanának a méhek fészkelő- és telelőhelyeként.
A vadméheknek körülbelül 70 százaléka talajban fészkel, míg a többiek üregekben (például élő vagy holt fákban, növényi szárakban). Számukra létfontosságú a háborítatlan talajfelszín és az olyan mikro élőhelyek megléte, amelyek megfelelő mikroklímát biztosítanak.
A másik fontos veszélyforrás a vegyszerhasználat. A mezőgazdaságban alkalmazott neonikotinoidok különösen veszélyesek, melyeket hazánkban engedéllyel még mindig lehet használni. Ezek a szerek nemcsak a növények nektárjában és virágporában halmozódnak fel, hanem a talajban és a víztestekben is kimutathatók. A méhek számára ezek idegmérget jelentenek: megbénítják őket, és a rovarok végül elpusztulnak.
A neonikotinoidok hatása hosszabb távon megmarad a természetben, szemben például a szúnyogirtásban használt piretroidokkal, amelyek gyorsabban lebomlanak. Ezek a szerek azonban nem szelektívek, így míg a házi méheket a kaptárba lehet zárni a gyérítés alatt, addig a vadméhek könnyen elpusztulhatnak.
Sok vadméh sokáig aktív, például a poszméhek este 8-ig is dolgoznak. Van éjjeli beporzás is, és bizonyos növények este nyílnak, így ezek a méhek áldozatul eshetnek a kémiai szúnyoggyérítésnek. A biológiai gyérítés sokkal jobb megoldás lenne.
A monokultúrák és az egyoldalú táplálkozás egyaránt nagyon káros a méhek számára. A virágpor a fő fehérjeforrásuk, és ezen keresztül jutnak hozzá a mikro- és makrotápanyagokhoz. A nem kiegyensúlyozott tápelemek hiánya hiányállapotokat okozhat, amelyek hatással vannak a méhek fejlődésére és az utódaik egészségére is.
Hogyan hat a globális klímaváltozás a méhek életére?
Természetesen a globális klímaváltozás is hat a méhekre, mivel megzavarhatja a beporzók és a növények közötti időzítést. Ha a növények korábban vagy később virágoznak, mint ahogy a beporzók aktívak, az csökkenti a beporzás hatékonyságát. Emellett a szélsőséges időjárási események, például hőhullámok, aszályok közvetlenül is károsítják a méheket.
Gondot okoz a városokban a túlzott beépítettség, illetve az, hogy a kizárólag dísznövényként ültetett, nektárt és virágport alig termelő fajok nem nyújtanak megfelelő táplálékot a méheknek. Fontos lenne olyan virágzó növényfajokat alkalmazni, amelyek a beporzók számára is hasznosak.
Kórokozók és betegségek veszélyeztetik a méheket. A házi méhek tenyésztése során gyakran felbukkanó betegségek (például varroa atka, vírusok) sokszor átterjednek a vadméhekre is, gyengítve azok populációit.
És persze ott vannak az inváziós fajok. Az idegenhonos, inváziós fajok, akár növények, akár állatok, megzavarhatják a beporzók természetes táplálékhálózatait. Ez versenyhelyzetet teremthet, amely hátrányosan érinti az őshonos beporzókat.
Milyen óvintézkedéseket kellene tennünk a méhek érdekében? Hogyan lehetne a káros folyamatokat megállítani?
A beporzók védelme érdekében komplex szemléletváltásra van szükség. Ami igazán fontos lenne, hogy a még meglévő természetes élőhelyekre jobban vigyázzunk, és alakítsunk ki minél több féltermészetes élőhelyet.
Az agrártájban is van létjogosultsága a fáknak, cserjéknek, gyepfoltoknak. Fontos lenne mezsgyéket, fasorokat, cserjéseket, gyepfoltokat létrehozni és fenntartani, amelyek nincsenek túl távol egymástól. Ezek az élőhelyek nemcsak fészkelő- és telelőhelyet biztosítanak a beporzók számára, hanem menedéket is nyújtanak a hőség vagy éppen a ragadozók elől.
Kerülni kell a rovarölő és egyéb káros vegyszerek használatát. Helyette ösztönözni kellene az alternatív, természetes védekezési módszereket, például a biológiai növényvédelem alkalmazását. Ennek sikeréhez elengedhetetlen az élőhelyek megfelelő összekapcsolása, ami biztosítja a biológiai védekezésben szerepet játszó ízeltlábúak fennmaradását.
A méhek számára különösen fontos lenne vadvirágokban gazdag, ritkán kaszált foltok kialakítása mind mezőgazdasági, mind városi környezetben. Ezek a területek nemcsak táplálékot biztosítanak a méheknek, hanem hűvösebb mikroklímát is teremtenek, ami különösen nagy jelentőséggel bír a nyári hőhullámok idején.
Mi lehetne a legfontosabb üzenet az emberek felé a méhek napján?
Bár sokan tartanak a méhek fullánkjától, fontos tudni, hogy többségük ártalmatlan, sőt, rengeteg vadméhfaj magányosan él és nem védi agresszívan a fészkét.
A méhek nem veszélyesek, ha békén hagyjuk őket. Akár egy erkélyen is tehetünk értük. Egy egyszerű rovarhotel is otthont nyújthat az üreglakó méhfajok számára. Ők különösen barátságosak, hiszen több tízezer éve élnek mellettünk, megszokták az embert.
A méhhotelt úgy alakítsuk ki, hogy a fúrt lyukak átmérője 2–12 milliméter között legyen. Ugyanis vannak nagyon kicsi (álarcos) méhek, melyek akár 2 milliméteres üregekbe is beköltöznek, és vannak nagyobbak, mint például a fali méhek. A bejáratot fontos lecsiszolni, ne álljon ki belőle szálka, mert az felsértheti a szárnyukat. Az üregek legalább 10 centiméter mélyek legyenek, így elegendő helyet biztosíthatnak a bölcsők kialakításának.
A hotel bejáratát napos oldalra helyezzük, de ügyeljünk rá, hogy a hátsó része kicsit árnyékban legyen. Így stabilabb mikroklímát biztosíthatunk. Ha kertünk is van, akkor hagyjunk szabad talajfelszínt a földben fészkelő méhek számára (ne fedje kő vagy mulcs). Alakítsunk ki ritkán nyírt, virágzó gyepfoltokat, „mini réteket”, ahol a méhek nemcsak táplálékot találnak, de el is bújhatnak a hőség vagy a ragadozók elől.
Telepítsünk méhlegelőt: vadvirágokat különböző színben és formában, olyan fajokat, amelyek egész szezonban virágoznak. Ennek segítségével a méhek tavasszal, nyáron és ősszel is találnak maguknak elegendő táplálékot. Tiszteljük ezeket a kis élőlényeket, ismerjük meg őket, és tegyünk értük a mindennapokban is.
fotók: Kállai Márton, Török Edina
