A jelenlegi életformánkat bizonyosan nem tudjuk megőrizni, függetlenül attól, hogy egy „Mad Max világban” élünk majd, vagy át tudunk állni valami új, fenntarthatóbb modellre – állítja Bódi Balázs ökológus, az Ökopresszó Alapítvány kurátora.
„Manapság, ha környezeti problémáról beszélünk, legtöbben a klímaváltozást említik. Valóban ez az egyik legsúlyosabb, de közel sem az egyetlen fenyegető veszély. Ha mondanom kellene egy, a klímaváltozáshoz mérhető környezeti problémát, akkor a biodiverzitás csökkenést hangsúlyoznám. Ezt sokkal kevesebben ismerik, pedig a fajkihalás a földtörténetben eddig soha nem látott ütemben zajlik. De az elsődleges, amire megoldást kellene találnunk, az a fenntarthatatlan fogyasztói szokások. Ha ezen tudnánk változtatni, akkor az összes antropogén eredetű probléma mérséklődne, vagy lassulhatna a sebességének üteme” – mondta a Zöld Hangnak Bódi Balázs ökológus, az Ökopresszó Alapítvány kurátora. Az Ökopresszó Alapítvány céljai között szerepel a környezetvédelmi és fenntarthatósági probléma komplex rendszerének bemutatása és széleskörű terjesztése. Az ökológus szerint nem lehet a problémákat külön-külön vizsgálni, mert az egész egy összefüggő rendszer, amiben az egyes elemek kapcsolatban vannak. A fenntarthatósági ismeretterjesztésben ezért holisztikus megközelítésre van szükség.
Mit tapasztalt, a környezeti, társadalmi és gazdasági problémák összefüggéseivel t tisztában vannak az emberek?
Az összefüggésekkel szinte egyáltalán nem. Még az ismert problémák hátterével sem nagyon. Például amikor egyetemi előadást tartok, a témáról beszélgetve mindig felteszem azt az egyszerű kérdést, hogy mi okozza a klímaváltozást. Sajnos még a felsőoktatásban tanuló fiataloknak is csak kis százaléka tudja erre a helyes választ. Nehéz tenni ellene, ha nem ismerjük a hátterét. Azt pedig, hogy az ökológiai válság egy összefüggésrendszer, még kevesebben tudják.
Hogyan lehetne alkalmazkodni a klímaváltozás okozta kihívásokhoz?
Nehéz erre válaszolni, mert nem teljesen ismert, hogy merre is mennek a változások. Gondolok itt például arra, hogy a legújabb kutatások szerint az Észak-Atlanti bukó áramlat (AMOC) ebben az évszázadban le fog állni, ami Európa klímáját gyökeresen változtatja meg.
Az is kérdés, hogy az alkalmazkodást egyéni vagy társadalmi szinten értjük.
Egyéni szinten mindenképpen a mentális reziliencia (ellenállóképesség – a szerk.) fejlesztése lenne az egyik legfontosabb. A megváltozott feltételekhez való alkalmazkodásnak ez a legfontosabb előfeltétele. Be kell látnunk, hogy az a pazarló, túlfogyasztó világ, amiben most élünk már csak nagyon rövid ideig működhet így, és el kellene kezdenünk egy visszafogottabb életet. Azért érdemes ezt minél előbb, mert a változás könnyebb, ha magunk kezdünk neki, mintha rákényszerítenek minket, ami szerintem mindenképpen be fog következni.
Társadalmi szempontból fontos lenne a kisközösségi háló erősítése. Nagyobb léptékben szerintem a fásítás, a vízmegtartás és a mezőgazdaság átszervezése lenne létfontosságú.
Sok tudományos kutatás foglalkozik azzal, hogy a légköri szén-dioxidot hogyan lehetne megkötni, pedig a természet megalkotta erre az egyik leghatékonyabb folyamatot, a fotoszintézist. Én azt gondolom, hogy minden talpalatnyi helyet, ami csak rendelkezésre áll, zöld növényekkel kellene beültetni.
A víz komoly problémát fog jelenteni a jövőben, most mégis hagyjuk elfolyni. A nagyüzemi mezőgazdaság pedig szerintem ebben a formában nem fog tudni működni. Kevesen tudják, de a modern mezőgazdasági gyakorlat következtében nagymértékben fogy a talaj (pontosabban a humusz, ami a talaj felső termékeny rétege), amit nem lehet néhány kémiai elem pótlásával regenerálni.
Egyébként is, ha tényleg bekövetkezik az AMOC leállása, akkor a tenyészidőszak olyan rövid lesz, hogy nem nagyon lesz működőképes a szabadtéri mezőgazdaság. Valószínűleg nagyobb hangsúlyt fog kapni a zárt rendszerű, kisebb léptékű növénytermesztés.
Mit jelent az Önök olvasatában a mélyalkalmazkodás?
Nekem azt jelenti, hogy a várható változásokhoz való alkalmazkodást többdimenziósan kell elképzelni, vagyis gazdaságilag, társadalmilag, technikailag, mentálisan és spirituálisan is.
Vannak, akik szerint az összeomlás-forgatókönyv nem valósul meg, mert az emberiség idejében felkészül, változtat. Nekik mit mondana?
Sokszor azt érzem, hogy az összeomlás mellett és az ellene érvelő szakemberek csak a folyamat definiálásában nem értenek egyet. Általános iskolai matematikatudással levezethető, hogy a jelenlegi fogyasztói rendszer, nevezzük domináns közgazdasági modellnek (a kapitalizmus) nem fenntartható, mert nem veszi figyelembe az erőforrások korlátosságát. Röviden szólva ez a rendszer biztosan alapjaiban fog megváltozni, amit nyugodtan nevezhetünk összeomlásnak.
Aki abban reménykedik, hogy valami csodálatos technikai vívmány miatt megőrizhetjük jelenlegi életformánkat, annak sajnos csalódnia kell. Függetlenül attól, hogy ez után a változás után egy „Mad Max világban”élünk majd, vagy át tudunk állni valami új, fenntarthatóbb modellre (és nyilván a kettő között több változat lehetséges), ez a rendszer mindenképpen össze fog omlani.
Ha valaki azt gondolja, hogy az emberiség felkészül vagy változtat, az nézzen körül a környezetében, hogy lát-e készülést vagy változást. Én azt gondolom, hogy az emberek többsége nem akar változni és addig nem is fog, amíg a kialakuló szűkösség miatt ezeket a változásokat rá nem fogják kényszeríteni.
A jövőben bekövetkező összeomlással szemben milyen eszközeink lehetnek?
Az összeomlással szemben szerintem nincsenek eszközök, az mindenképpen bekövetkezik. Amin leginkább változtatni tudunk, az a belső világunk. Én nem hiszek ebben a rendszerben olyan szempontból sem, hogy ez jó lenne az egyes embereknek, függetlenül attól, milyen jólétben tudnak élni.
Az ember feladta azokat az alapokat, amelyek az életének sarokkövei voltak valamiért, ami nemcsak a környezetet, hanem magát az embereket is tönkreteszi. Adam Smith szerint – akit a modern közgazdaság atyjának tartanak – az ember legfontosabb mozgatórugója a bevételének maximalizálása. Ez a gondolat és a gondolatra épülő modell tényleg kialakította azt, hogy az emberek többségének a legfontosabb célja a bevételének maximalizálása, de ez nem az elégedett ember modellje.
Ha sikerülne visszatalálnunk valami ennél sokkal kevésbé materiális életcélhoz, az mindenképpen nagy előrelépés lenne, és a biztosan bekövetkező változások sem érintenének annyira bennünket.
Egy másik lehetséges válaszom a kérdésre, hogy a mostani rendszer fenntarthatatlansága a saját vonatkoztatási rendszerében értendő, ami azt jelenti, hogy a jelenlegi népességszám és átlagos életszínvonal függvényében igaz. Ha bármelyiket a megfelelő szintre csökkentjük, akkor a rendszer fenntartható lehet.
Szerintem az életszínvonal csökkenése, pontosabban a pazarlás csökkentése lenne az első lépés, viszont legtöbbször, amikor a jövőről beszélünk, figyelmen kívül hagyjuk azt, hogy a politikai és gazdasági szereplők mit fognak reagálni a bekövetkező változásokra. A nagyhatalmak hagyni fogják, hogy a saját lakosságuk életszínvonala csökkenjen, vagy inkább megpróbálják más országok népességszámának csökkentésével megoldani a helyzetet?
Hogyan lehet ráébreszteni az embereket a globális problémák súlyosságára, illetve egy másfajta szemléletmód fontosságára? Van erre fogadókészség a magyar társadalomban?
Fogadóképesség van, leginkább a fiatalok részéről, hiszen ők sejtik, hogy a változások őket biztosan érinteni fogják. A miként az egyik legnagyobb kérdés. Ez nem olyan, mint történelmet vagy matematikát tanítani, hiszen, ha valaki elfogadja, hogy igaz, amit állítunk (vagyis az, hogy az ökológiai válság következtében alapjaiban fog megváltozni az életünk), akkor szembe kell néznie azzal a félelemmel, amit az ismeretlen jövő nyújt, amiben a jelenlegi alapfeltételek, mint élelem, víz, energia, társadalmi-, gazdasági rendszer másként állnak majd rendelkezésre.
Ez pszichésen nem könnyű feladat, egyszerűbb inkább azt gondolni, hogy majd valahogy megoldjuk. Van, aki sokkolóan tárja fel a folyamatokat, van, aki finoman adagolja. Szerintem tudományosan megalapozottan és korrekten kell előadni a helyzetet, és azokra kell koncentrálni, akik elég erősek szembenézni a változással.
Aki érdeklődik az Ökopresszó által szervezett programok iránt, az Alapítvány Facebook oldalán, valamint a youtube csatornán talál értékes tartalmakat.
https://www.facebook.com/okopresszo
https://www.youtube.com/@okopresszoprojekt5451
