A kertes házban élőknek nyűgnek tűnik, hogy a lenyírandó fűvel együtt a gyomok is nőnek, pedig sok esetben élelmiszerként is hasznosítható, igazi vitamin- és ásványianyag-bombák kerülnek így a komposztálóba. A gyomnövények egy része nemcsak ehető, de sokoldalú és finom ételként is helyt áll, miközben gyógyhatásuk is elismerésre méltó.
Sivatagiból szinte angolosra váltott az időjárásunk szeptember elejétől, alig van olyan nap, amikor ne esne. Bár a kultúrnövényekkel szemben a gyomoknak szinte csapadék sem kell, anélkül is nőnek, a kedvező időjárásnak köszönhetően igazán rákapcsoltak. Mielőtt azonban a kertes házban élők bosszankodni kezdenének, hogy hetente kell nyírniuk a füvet, lássák meg benne a lehetőséget, hogy a fenntarthatóság vagy akár az új ízek felfedezése jegyében komposztanyag helyett, élelmiszerként hasznosítják lenézett gyomokat – miközben a pénztárcájukat is kímélik.
Ezeknek a lágyszárú növényeknek hatalmas vegetációs előnye, hogy szívósak, igénytelenek, jól bírják a hőmérsékleti szélsőségeket, és nincs szükségük nyáron sem külön öntözésre.
Vetni, palántázni sem kell, hiszen reprodukálják magukat a segítségünk nélkül is. Sőt, főleg anélkül. Az egyetlen dolog, amire érdemes odafigyelni, hogy ne szennyzett, városi környezetből szerezzük be az ehető gyomokat. Egy őszi kirándulás viszont jó alkalom lehet, hogy a következő heti friss, bio saláta- vagy főzelékalapot összegyűjtsük, ami általában egészen a fagyokig rendelkezésünkre áll.
Most bemutatunk néhány közismert gyomot, aminek a komposztáló mellett a konyhában is helye lehet.
1. Pongyola pitypang vagy gyermekláncfű (Taraxacum officinale)
A pitypang az egyik legismertebb gyomnövényünk, a gyökerétől a virágjáig minden része ehető. Virágzás előtti fiatal leveleiből salátát vagy főzeléket készítenek, szendvicsbe, sültek mellé érdemes fogyasztani. Virágja ehető salátadísznek is mutatós. Az idősebb levelek is fogyaszthatók, de meg kell őket főzni. Gyógyhatása is régóta ismert: a belőle készített tea vízhajtó hatású és a méregtelenítő kúrák fontos alkotóeleme. Hatásos a bőrproblémák és a cellulitisz ellen, csökkenti a vér koleszterinszintjét, étvágyfokozó, epehajtó, hashajtó. A pitypang csordultig van vitaminokkal (A, B, C, D) és ásványi anyagokkal (vas, kálium, cink), több béta-karotint tartalmaz, mint a répa.
A virágokból finom szirup készíthető, amelyet pitypangméznek is hívnak.
2. Közönséges tyúkhúr (Stellaria media)
A tyúkhúr általánosan elterjedt, a nitrogénben gazdag talajokat kedvelő gyomnövényfaj. Íze a spenótéhoz hasonló, és ajánlott frissen szedve fogyasztani, például salátákban.
A teljes föld feletti része fogyasztható. Ha nem tetszik az íze, érdemes például főzelékekben vagy levesekben elrejteni, de felhasználható omlettekhez is. Rengeteg tápanyagot tartalmaz: A- és C-vitaminban, magnéziumban, foszforban gazdag, de van benne vas, kálcium, kálium, cink is.
Vízhajtó, vese- és májtisztító hatása miatt többek közt húgyhólyag-problémák kezelésére is alkalmazzák.
3. Kövér porcsin (Portulaca oleracea)
Nálunk ugyan gyomnövényként tartják számon, de másutt ősidők óta használják élelmiszerként is. Kissé savanykás, húsos leveleit, szárait legjobb nyersen fogyasztani, lehet savanyítani és fermentálni, szokás még gőzben párolni, és levesbe is főzhetők. Jól passzol a sóskához, azzal együtt is fel lehet használni.
Igazi gyógynövény, számtalan alkalmazási területtel az érvédelemtől a vércukorszint-stabilizáláson át az asztmaellenes hatásig. Azon ritka szárazföldi növények egyike, amelyek képesek omega-3 zsírsavat szintetizálni – amik főként a levelekben és a szárban összpontosulnak -, mégpedig igencsak jelentős koncentrációban. Emellett esszenciális aminosavakat, B-, C-, E-vitamint, ásványi anyagokat (kalcium, magnézium, foszfor, kálium, vas, réz, mangán, cink, bór) is tartalmaz. A legújabb kutatások alapján igazi szuperélelmiszernek tartják.
4. Nagy útifű (Plantago major)
Szó szerint úton, útfélen találkozni vele, de lehetőleg tisztább környezetben gyűjtsük a leveleit, amelyek fiatalon, zsengén kiválóak salátalapnak, leginkább a spárgára emlékeztetnek. Az idősebb, sötétebb levelekből távolítsuk el az ereket és inkább főzve készítsük el. Főzeléknek is kiváló. Préselt nedve köhögéscsillapító, de külsőleg égési sérülésekre, sebekre és csípésekre is használható. Tíz deka útifűlevélben annyi A-vitamin van, mint egy nagyobb répában, de B1-vitamint és riboflavint is tartalmaz.
5. Nagy csalán (Urtica dioica)
A szúrós csalánt senkinek sem kell bemutatni, gyomnövényként. Azonban élelmiszerként is jól felhasználható, fogyasztás előtt azonban nem árt leforrázni, ha szeretnénk megelőzni a szánkban a szúró, viszkető, csípő érzést, amit a hangyasavat tartalmazó csalánszőrök okoznak, amelyek az egész növényt beborítják.
Éppen ezért csak kesztyűben tanácsos gyűjteni, például a nitrogént a talajban feldúsító akácosokban, minthogy a csalán nitrogénben gazdag talajokat kedveli.
Kiváló pestó vagy főzelék készíthető belőle, de levesekben is használható.
Tavasszal zsenge hajtásai még a salátákban is fogysztható. A leveleiből főzött tea vértisztító, veseműködést serkentő hatású és ízületi betegségek ellen is régóta használatos.
