Az orosz gázról való leválás radikális fordulatot hozott Európában, de a V4-országok eltérő utakat választottak: Lengyelország norvég gázzal és hőszivattyúkkal vált, Szlovákia az LNG és az azeri gáz mellett tette le a voksot, Csehország a szénről áll le. Eközben Magyarország továbbra is kitart az orosz behozatal mellett, miközben vészesen közeledik a 2027-es uniós importstop. Az ELTE Környezet- és Tájföldrajzi Tanszékének energiaföldrajzi munkacsoportja dr. Munkácsy Béla vezetésével elemezte a helyzetet.
Szerzők: Hajdu Bálint, Kelemen Levente, Molnár Vince, dr. Munkácsy Béla (ELTE TTK, Környezet- és Tájföldrajzi Tanszék)
A cikk forrása a Másfélfok. A Zöld Hang a cikket Másfélfok szerkesztősége engedélyével vette át.
Az orosz–ukrán háború következményeként az Európai Unió hirtelen és radikális lépésekbe kezdett, hogy csökkentse az orosz földgázimporttól való függőségét. Mindez egy olyan időszakban történt, amikor a tagállamok a klímaváltozás elleni vállalásaik teljesítésére is törekedtek – ez azonban nem minden esetben esett egybe az orosz gáz kiváltásának kényszereivel, sőt, bizonyos esetekben éppen ellentétes irányú lépéseket kényszerített ki.
A helyzet a legérzékenyebben azokat a közép- és kelet-európai országokat érintette, amelyek a leginkább rá voltak utalva az orosz gázra. A Visegrádi Négyek tagjai különböző stratégiákkal reagáltak: Lengyelország teljesen leállította az orosz importot, és norvég vezetékkel, valamint LNG-terminálokkal biztosította ellátását, miközben nagyszabású hőszivattyú-programba kezdett. Szlovákia új LNG-útvonalakat nyitott, de közben a megújulók támogatásának megszüntetésére készül, míg Csehország a szén kivezetésével csökkentette kibocsátását, ám továbbra is a fosszilisekre támaszkodik.
Magyarország ezzel szemben fenntartja hosszú távú Gazprom-szerződését és a Török Áramlaton keresztül továbbra is orosz gázt importál, miközben a megújulók terjedése lassú, a hálózatfejlesztések elmaradnak, és a rezsicsökkentés akadályozza az előrelépést. Érdemes részletesen áttekinteni ezeket a reakciókat, majd összevetni egymással és a magyar állásponttal, hogy pontosabb képet kapjunk a régió eltérő alkalmazkodási pályáiról és azok következményeiről.
A háborús sokk a gázellátásban – Európa reagál
A földgáz 2021-ben az EU teljes energiafogyasztásának 23%-át tette ki, és nagyrészt importból származott, ebből Oroszország részesedése meghaladta a 40%-ot. Az Ukrajna elleni orosz invázió 2022-ben az EU gazdasági szankcióinak fokozódásához vezetett, különösen a kereskedelem terén, beleértve az orosz földgázimport szigorú korlátozását. Válaszul Oroszország jelentősen csökkentette Európába irányuló gázszállításait, lezárva több fontos vezetéket. A kereskedelmi korlátozások következtében az EU jelenlegi vezetéken keresztüli gázimportja Oroszországból a konfliktus előtti szint kevesebb mint 15%-ára csökkent 2024-re, ami súlyos, az egész energiaszektort érintő hatásokat eredményez minden tagállam számára.
A változások hatásai a legnagyobb mértékben a közép- és kelet-európai országokat sújtották. A válság következtében az infláció rekordszintre emelkedett, a gazdasági növekedés lassult, és pénzügyi, valamint fiskális politikai beavatkozások váltak szükségessé.
Vegyes reakciók Európában: visszatér a szén, de belehúznak a megújulók is
A helyzet összességében felgyorsította a klímavédelmi szempontból elkerülhetetlen energiaátmenetet, de egyes országok a földgáz pótlására a szénfogyasztás növeléséhez is folyamodtak. Az orosz földgázellátás leállítására az uniós tagállamok eltérően reagáltak: míg egyes országok – például Lengyelország – 2022-ben közel 20%-kal növelték a megújuló energiából történő villamosenergia-termelésüket, addig mások, mint Németország vagy Spanyolország inkább a szénfogyasztás átmeneti emelésével próbálták ellensúlyozni az orosz földgáz kiesését. Németországban például a szélerőművi kapacitás 2022-ben 8%-kal, a naperőművi kapacitás pedig több mint 12%-kal nőtt az előző évhez képest, miközben a szénalapú áramtermelés is emelkedett.
A regionális különbségek az EU klímacéljainak teljesítésére is hatással vannak: egyes régiókban nőhet az üvegházhatású gázok kibocsátása és a megújuló energia termelése, míg másokban csökkenhet. 2024 harmadik negyedévében az EU gazdaságának üvegházhatású gázok kibocsátása 767 millió tonna CO₂-ekvivalens volt, ami 0,6%-os csökkenést jelentett a 2023-as harmadik negyedévhez képest (772 millió tonna). A legnagyobb csökkenést Ausztria (-7,8%), Magyarország (-3,3%) és Dánia (-2,8%) mutatta. Ezzel szemben a legnagyobb növekedést Litvánia (+7,8%), Luxemburg (+6,6%) és Svédország (+6%) volt képes felmutatni.
A magyarországi üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkenésének háttere összetett, több, egymással összefüggő tényező játszik benne szerepet. Az egyik legfontosabb ok, hogy az energiaintenzív iparágakban – például a fémgyártásban és a gépiparban – számottevő visszaesés történt a termelésben. Emellett a háztartások villamosenergia-fogyasztása is mérséklődött, ami részben a lakosság romló anyagi helyzetéből fakadó takarékossággal, részben pedig az energiahatékonyság javulásával magyarázható. További fontos tényező, hogy az elmúlt időszakban jelentősen nőtt a napelemes áramtermelés, ami hozzájárult a fosszilis energiaforrások háttérbe szorításához, így a kibocsátások mérséklődéséhez is.
Az EU összehangolt fellépése kulcsfontosságú volt, hogy elkerülje a hosszú távú fosszilisenergia-függőséget, és a felesleges infrastrukturális beruházásokat, különösen az LNG-kapacitás esetében, amely 2030-ra meghaladhatja a tényleges igényeket. E stratégiai célok kijelölésében meghatározó szerepet játszott a 2021-ben bemutatott „Fit for 55” csomag, amely az üvegházhatású gázok kibocsátásának 2050-re történő nettó nullára csökkentését (az úgynevezett „klímasemlegesség” elérését) tűzte ki célul – azzal, hogy a „klímasemlegesség” nem az emisszió teljes megszüntetését, hanem a kibocsátás és az elnyelés egyensúlyát jelenti.
Alternatív gázforrások és a gázinfrastruktúra „zöld” átkeretezése – élet az orosz gáz után
Az EU szintjén az orosz gázfogyasztás csökkenését elsősorban a hazai gáztermelés növelésével és alternatív importokkal pótolják, míg a fosszilis tüzelőanyagok helyettesítése és az energiaigény csökkentése csak kisebb szerepet kap. Ez az átrendeződés növeli a nagykereskedelmi gázárakat az EU-ban, de a hatás tagállamonként eltérő. Az árakat tekintve megfigyelhető, hogy az Oroszországból származó földgázimport csökkenése 2025-ben várhatóan hatással lesz a nagykereskedelmi gázárakra Északkelet- (19,35%), Közép- (18,2%) és Északnyugat-Európa (15,15%) uniós országaiban. Bár az orosz gázimport csökkenése 2025-ben továbbra is hatással van a gázárakra, az EU intézkedései, mint az LNG-import növelése és a gázellátás diverzifikálása, hozzájárulnak az árak mérsékléséhez.
Az orosz vezetékes gáz teljes elzárása valóban jelentős beruházási veszteségeket okozna Európában és Oroszországban a földgáz-infrastruktúra elértéktelenedése miatt. Azonban nem csupán gazdasági szempontból érdemes mérlegelni a helyzetet. A gázinfrastruktúra, amely jelenleg elsősorban fosszilis gáz szállítására szolgál, hosszú távon potenciális alapot adhat alternatív, fenntarthatóbb energiaforrások, például biogáz és biometán terjedésének támogatásához is.
Világméretű hatások is megfigyelhetők: Oroszország átirányítja gázexportja egy részét Ázsiába, Észak-Afrika csökkenti saját gázfogyasztását, hogy többet exportálhasson Európába, míg a globális LNG-kereskedelem az EU felé tolódik el. Az EU LNG-terminál-kapacitása 2030-ra akár 400 milliárd köbméter/év körüli szintet is elérhet, miközben a gázfogyasztás a klímavédelmi célok teljesítése miatt várhatóan jelentősen csökkenni fog. Az Európai Bizottság becslései alapján az EU 2030-ra csupán 150–170 milliárd köbméternyi éves gázfelhasználással számolhat, ami azt jelentené, hogy az LNG-infrastruktúra jelentős része kihasználatlanul maradna – ami némileg megkérdőjelezi ennek a tervezett bővítésnek a mértékét. Emellett célként szerepel a fenntartható biometán-termelés megduplázása, amely szintén hozzájárulna a földgázhiány ellensúlyozásához, miközben a leginkább időjárásfüggő termelés – tehát a szél- és napenergia – rendszerbe integrálását is nagyban segítheti.
A V4-ek és az orosz energiafegyver
Az energiaellátás biztonsága Közép- és Kelet-Európában az utóbbi évek egyik legfontosabb geopolitikai és gazdasági kérdésévé vált, hiszen ezek a régiók vannak a legjobban kiszolgáltatva az orosz importnak a közelség miatt, és itt van a legnagyobb jelentősége a gázalapú fűtésrendszereknek a háztartásokban. Különösen a Visegrádi Négyek (továbbiakban V4) országai – Magyarország, Lengyelország, Csehország és Szlovákia – számára jelentett komoly kihívást az orosz gázimporttól való jelentős függőség. Az Ukrajna elleni orosz agressziót követően Oroszország fegyverként használta energiaszállításait, ami súlyos sokkot okozott az európai energiapiacon. Ennek hatására a régió országai kényszerűen új stratégiákat dolgoztak ki földgázellátásuk diverzifikálására és a függőség csökkentésére.
Az orosz gáz szerepe a V4-országok energiaellátásában korábban meghatározó volt. 2021-ben ezek az országok földgázszükségletük több mint 85%-át Oroszországból importálták. Az észak-déli és kelet-nyugati energiafolyosók egyaránt orosz eredetű gázra épültek, amelyet főként az ukrán tranzitrendszeren és a Jamal-Európa, valamint a Nord Stream vezetéken keresztül szállítottak. Az orosz gázimport csökkentése érdekében a V4-országok különböző stratégiákat alkalmaztak. Lengyelország élen járt az alternatív ellátási útvonalak kiépítésében, és már 2022 áprilisában teljesen megszüntette az orosz gáz importját, miután Moszkva rubelben történő fizetéshez kötötte a szállításokat. Ennek érdekében Lengyelország üzembe helyezte a Balti-tengeri gázvezetéket, amely Norvégiából szállít gázt, és bővítette a Swinoujscie LNG-terminál kapacitását.
Csehország és Szlovákia helyzete némileg eltérő, mivel mindkét ország hosszú ideig az orosz gáz legfőbb tranzitországa volt. A 2022-es energiaválságot követően ezek az országok jelentős erőfeszítéseket tettek az LNG-import és az alternatív vezetékrendszerek fejlesztése érdekében. Csehország például Németországgal közösen dolgozik egy új interkonnektoron, amely lehetővé teszi az északnyugat-európai LNG-terminálokból érkező gáz szállítását. Szlovákia szintén diverzifikálta ellátását az újonnan megnyílt lengyel-szlovák gázvezetékkel, amely lehetőséget biztosít az északi LNG-terminálokról érkező földgáz importjára.
Az energiaellátás diverzifikálása érdekében a V4-országok egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek a megújuló energiaforrásokra és a nukleáris energiára. Szlovákia 2022-ben üzembe helyezte új atomerőművi blokkját, amely az ország villamosenergia-termelésének közel egynegyedét biztosítja, de ennél még mindig fennáll a fűtőelemek beszerzéséből adódó függőség és az atomerőművi termelés rugalmatlansága, ami egyre nagyon problémát okoz a rendszerirányítók számára.
Lengyelország ambiciózus terveket dolgozott ki a hidrogénre vonatkozóan, ami energiatárolóként egyre nagyobb szerepet kap a régióban, különösen az ipari szektor dekarbonizációjában.
Nem megkerülhető szempont a földgáz szállítására és tárolására szolgáló infrastruktúra. Ennek fejlesztése rendkívül költséges és időigényes folyamat, amely komoly politikai és gazdasági, de leginkább műszaki koordinációt igényel, tehát országonként összehangolt szabályozási, minőségi és támogatási keretekre lenne szükség, hogy a rendszerek műszaki megbízhatósága, hatékonysága és hálózati terhelése megfelelően kezelhető legyen. A rövid távú ellátásbiztonsági kérdések továbbra is meghatározóak maradnak, különösen a téli időszakokban.
Lengyelország: a hőszivattyúk hazája
A fenntartható energiagazdálkodás egyik kulcsfontosságú lépése, nevezetesen a hőszivattyúk intenzív bevezetése, leginkább látványosan Lengyelországban történt meg a 2020-as évek elejétől kezdve. Ezeket nem csak a háztartások szintjén támogatják, de integrálták a távfűtési rendszerekbe, így mára az egyik legnagyobb ilyen hálózatot hozták létre a térségben. A váltásra égető szükség van, ugyanis – a Lengyel Hőerőművek Szövetsége (PTEZ) szerint – az épületek mintegy fele távfűtésre van csatlakoztatva, ám forrásoldalon ezek ellátásáért 75%-a még mindig széntüzelésű berendezések felelnek. Mindemellett szükség van arra, hogy az épületek korszerűsítése terén is felgyorsuljanak a beruházások, hiszen az épületek felújítása akár 85 százalékkal is csökkentheti az energiafelhasználást és a fűtésszámlákat.
Szlovákia: ambiciózus célok és visszafejlődés
Szlovákia energiarendszerét – hasonlóan a V4 többi tagjához – hosszú időn keresztül az orosz földgáztól való erős függőség jellemezte. Az Ukrajna elleni orosz agressziót követően azonban az ország gyors ütemű alkalmazkodásba kezdett, és kiemelt céljává vált az energiaforrások diverzifikálása, valamint a földgázimport csökkentése.
Szlovákia korábban fontos tranzitországként szolgált az orosz gáz Európába történő szállításában. A 2022-es energiaválságot követően azonban az ország vezetése számos lépést tett az alternatív energiaforrások elérhetőségének bővítésére. Az egyik legjelentősebb fejlesztés a lengyel-szlovák gázvezeték megépítése volt, amely lehetővé teszi, hogy Szlovákia az északi LNG-terminálokból is importálhasson földgázt.
A megújuló energiaforrások bevezetésében Szlovákia ambiciózus célokat tűzött ki. A fűtési és hűtési ágazatban például 19%-ról 28%-ra emelte megújulóenergia-célkitűzését, amely kisebb mértékű javulást jelenthet az országnak ökológiai szempontból. Ez az arányeltolódás fontos lépés a szektor dekarbonizációja felé, azonban a hosszú távú fenntarthatóságot jelentősen befolyásolhatja, hogy 2025 márciusában a kormány bejelentette: 2026-tól megszünteti az állami támogatásokat a megújuló energiaforrások felhasználásához, beleértve a fűtési rendszereket is. Ennek hátterében az állhat, hogy Szlovákia rövid távú kísérleti gázszállítási szerződést írt alá az azerbajdzsáni SOCAR vállalattal.
Csehország: szürke zóna?
Csehország előrelépést ért el az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése terén, de további erőfeszítésekre van szükség a zöld átmenet elősegítése érdekében. Az üvegházhatású gázok kibocsátása 2021-re mintegy 43 százalékkal csökkent 1990-hez képest, a szén fokozatos kivonása terén elért folyamatos és jelentős előrelépéseknek köszönhetően. Ám az EU „Fit for 55” menetrendjében 2030-ra felvázolt kibocsátáscsökkentési célok elérése szigorúbb éghajlat-politikát igényel a nettó nulla kibocsátás hosszabb távú célkitűzésének eléréséhez. Az előrelépés ellenére a Cseh Köztársaság továbbra is erősen a fosszilis tüzelőanyagoktól függ, az üvegházhatású gázok kibocsátási intenzitása pedig az egyik legmagasabb az EU-ban.
Magyarország: orosz gáz, amíg csak lehet
Magyarország egyelőre továbbra is fenntartja az orosz gáz importját. A kormány hosszú távú szerződést kötött a Gazprommal, amely biztosítja a gázellátást a Török Áramlat vezetéken keresztül. Magyarország azzal érvelt, hogy az ország földrajzi adottságai miatt nem rendelkezik olyan alternatív ellátási lehetőségekkel, mint például Lengyelország, ezért a gázellátás biztonsága érdekében szükséges a Gazprommal való együttműködés fenntartása.
A döntést a kormányzat azzal indokolja, hogy Magyarország földrajzi helyzete korlátozza az alternatív forrásokhoz való hozzáférést, így az energiaellátás biztonsága érdekében szükség van az orosz együttműködésre.
A probléma feloldása lehetne a helyben elérhető megújuló energiaforrások intenzívebb bevezetése, de az vagy nem éri el a kívánt ütemet (mint a szélenergia vagy a biogáz esetében), vagy energiatervezési koncepció nélkül, esetlegesen történik (mint a napelemeknél). Térnyerésüket akadályozza, hogy a rezsicsökkentés miatt nincs forrás sem a villamosenergia-hálózat fejlesztésére, sem a tárolási kapacitások érdemi bővítésére. Az állami támogatások szűkössége, valamint a rezsicsökkentés mítosza nem ösztönzi eléggé a lakosságot sem az alternatív, környezetbarát technológiák használatára, sem az energiahatékonysági beruházásokra. A szükséges irányváltás mértéke tehát radikális.
Ezt a radikális irányváltást támogatja az Európai Unió bejelentése, miszerint fokozatosan megszünteti az orosz földgáz behozatalát. Az új szerződések megkötését már 2025 végéig betiltják, míg a meglévő szerződéseket 2027 végéig fokozatosan megszüntetik. Az EU célja, hogy teljesen függetlenedjen az orosz energiától, beleértve az olajat és az atomenergiát is. A lecke tehát fel van adva, a nagy kérdés, hogy a rövid időkeretben továbbra is az időhúzásra játszik vagy érdemi lépésekre szánja rá magát a kormány.
Forrás: Masfelfok.hu
