Idén az elmúlt 125 év legszárazabb júniusát éltük át. Hogyan változik a Kárpát-medence klímája, és mit tehetünk az alkalmazkodás érdekében? Tóth Tamás meteorológus válaszolt a Zöld Hang kérdéseire.
Tragikus helyzetbe kerültek idén nyár elejére a növénytermesztéssel foglalkozó magyar gazdák. Már az elmúlt tél is csapadékhiányos volt, de ahogy az utóbbi években, úgy 2025 tavaszán is elmaradtak a csapadékos napok, hetek. A Medárd napi esőzések helyett forró, száraz napok érkeztek, melyről Tóth Tamás meteorológus is posztolt nemrégiben. A szakember által bemutatott ábra a HungaroMet Nonprofit Zrt. éghajlati osztályának gyors elemzése volt az idei nyár első hónapjáról. A térképről kiderül, hogy az elmúlt 125 év legszárazabb, és második legmelegebb júniusát éltük át.
Nyáron igazán szembetűnő, de ma már a többi évszakban is komoly csapadékhiányt tapasztalunk az ország nagy részén. Mi okozza az aszályos időjárást Magyarország területén?
Valóban, az elmúlt években szembetűnő volt különösen az Alföldön a csapadékhiány, és a többször is jelentkező aszályos időszakok.
A kérdésre a választ a nagytérségi folyamatokban kell keresni. A globális klímaváltozással együtt ezen folyamatok során az emelkedő hőmérséklettel párhuzamosan megváltoznak a nagytérségű áramlások. Ha emelkedik a hőmérséklet, a globális szélrendszerekben változások történnek. Erre már egyébként a klimatológusok legalább két évtizede figyelmeztettek.
Normál esetben a térítők mentén leáramlási zóna figyelhető meg, ennek következtében alakultak ki a Szahara és az Arab tábla sivatagjai. Ez a zóna nyáron észak felé mozdul a felmelegedéssel együtt – ilyenkor a Földközi-tenger környékére is kiterjed. A klasszikus mediterrán éghajlatnak az a jellemzője, hogy a nyári időszakban nincs, vagy alig van csapadék. A tavalyi évben a passzát szél leszálló ága még északabbra hatolt, és gyakorlatilag elérte a Kárpát-medencét. Ugyanez történt idén júniusban, amikor a klasszikus Medárd napi esők helyett száraz időjárást tapasztalhattunk.
Lényegében, elértük azt a kritikus másfél fokos felmelegedési értéket, amelynél a globális átlagos klíma pillanatnyilag tart. Nagyjából 2021 óta gyakorta előjött a hosszabb szárazság, és az átlagosnál sokkal melegebb időszak.
Amennyiben télen nincs elegendő csapadék utánpótlás, az nyáron még fokozottabban jelentkezik, hiszen akkor eleve nagyobb a párolgási veszteség. Nyáron együtt jelentkezik a melegebb légkör, az erőteljesebb párolgás és az eleve szárazabb időszak – ezek együttese alakítja ki a súlyos aszályhelyzetet.
Azt érzékeljük, hogy évről évre pusztító a nyári hőség. Mennyiben más az utóbbi évek időjárása, mint 20-30 évvel korábban? Valóban melegebb lett ez az évszak?
Jogosan érezzük, hiszen a statisztikai adatok is szépen mutatják, hogy a nyári hőmérsékletben jelentős emelkedés történt az elmúlt évtizedekben. Bár az is igaz, hogy az előző generáció gyermekkorában, a hetvenes és a nyolcvanas években a nyarak az adatsorok alapján feltűnően hűvösek voltak. Sorozatban előfordult, amikor az átlagosnál hűvösebb volt egy-egy nyár.
Az 1950-es években voltak szélsőségesen meleg és egyben száraz nyarak. Akkor is mértek Magyarországon 40 Celsius fok körüli hőmérsékletet egy-egy napon, sőt, több melegrekord is abból az időből származik. Majd némi csökkenés következett a későbbi évtizedekben. Napjainkban ismét megemelkedett a hőmérséklet: sorra dőlnek a nyári hőmérsékleti rekordok.
Az utóbbi években az akár hónapokig tartó aszály szinte már menetrend szerint érkezik. Csapadékmentes hetek után percek alatt özönvízszerű esőzések érkeznek.
Pontosan. Ezt hozta magával a klímaváltozás. Erre nagyon tipikus példa a tavalyi nyár, majd az érkező Borisz ciklon. Ennek jól tudjuk, mi lett az eredménye: az igen nagy dunai árvíz, ami a közép-európai vízgyűjtőkön rekordméretű volt, de nálunk is rekordközeli vízállásokat hozott.
Zivatarok és villámárvizek teszik kiszámíthatatlanná a nyarakat. Mi okozza ezeket a szélsőséges időjárási jelenségeket?
Nyáron a zivatarok természetes folyamatok eredményei. Az, hogy dörög és villámlik, majd hirtelen alázúdul a felhőszakadás, a mi klímánknak normális része. Hogy ez éppen mennyire szélsőséges vagy nem, erről lehet vitatkozni.
Ugyanakkor, a napokban a száraz és forró légkörre érkezett egy hidegfront, ennek köszönhetően következtek be a szélsőséges időjárási események, mint a szélvihar és a nagyméretű jég. Ez majdhogynem törvényszerű volt. Amikor száraz a levegő, akkor ezeknek az időjárási szélsőségeknek sokkal nagyobb az esélye, mint nedves légkör esetén. Abban az esetben inkább a felhőszakadás dominál a zivataroknál, és az nem feltétlen okoz károkat.
A felhőszakadás akkor okoz komolyabb károkat, ha egy adott zivatar hosszú ideig megáll, különösen a hegyvidékek esetében, ahol a víz hirtelen alázúdul és egy-két órán keresztül ömlik. Ekkor nagy mennyiségű csapadék esik lokálisan, ami a domboldalakról, hegyoldalakról megindítja a nagy tömegű vizet, ami nem képes elszivárogni. Így alakulnak ki a villámárvizek.
Ebben az időjárási helyzetben alkalmasak voltak a feltételek arra, hogy ilyen szélsőséges események kialakuljanak. Az utóbbi néhány napban a szélvihar és a jég okozott nagy károkat. Jelen esetben a szélvihar volt a legkiemelkedőbb, mert ez nagy területeket érintett az országban.
Hosszabb távon mire számíthatunk? Mennyire lehet előre jelezni ezeket a helyzeteket?
Az éghajlati szimulációk azt mutatják, hogy az időjárási szélsőségek továbbra is vendégeink maradnak, a klimatológiai végletek kialakulása a következő években, évtizedekben is előfordulhat.
Az, hogy most évekig aszályos volt az időjárás, nem jelenti azt, hogy ne lehetnének a következő években özönvizek. A tavalyi valenciai villámárvíz esetében is, több év aszály után gyakorlatilag egy nap alatt annyi csapadék esett, mint máskor hosszú idő alatt.
Nyilván ez ennyire szélsőségesen nem jelentkezik Magyarországon belül, mert ahhoz, hogy ennyi csapadék hulljon hirtelen, kell a Földközi-tenger közelsége is, amitől azért elég messze vagyunk.
Az biztos, hogy a szélsőségessége jellemző lesz a klímának a későbbiekben is, amellett, hogy melegszik. De maga a melegedő tendencia sem úgy néz ki, hogy minden év egyre melegebb lesz, hiszen ebben is vannak ingadozások.
Akár egy EKG-diagramhoz is hasonlíthatnám a hőmérsékleti görbét, igaz, az EKG-ban nem mutatható ki trendvonal, míg a hőmérséklet esetében emelkedő tendencia egyértelműen látszik.
Felkészülhetünk akkor ezekre a szélsőségekre. Hogyan lehet ellenük védekezni?
Vannak események, amikre fel lehet készülni. Az aszály többek között ilyen – vízpótlással, víz megtartással, víztárolással az aszályos helyzet nagyon jól kezelhető.
Más kérdés, hogy eddig egészen más történt, hiszen korábban is megvoltak a tervek. Az 1990-es évekbeli újságok is lehozták, hogy Magyarországon elsivatagosodás van, és kellene a vízpótlás. Sőt, talán akkor egy tervezet el is jutott a parlamentig, ám végül ez valahogy megmaradt a tervezőasztalon, pedig kész tervek voltak.
Most úgy néz ki, hogy ezeket a terveket újra leporolták, részben azért, mert a sorozatos száraz évek után egyre nagyobb lett a lakossági nyomás. Így most muszáj tenni valamit a döntéshozóknak.
Nagyon helyesen elindultak olyan folyamatok, amik a vízmegtartásra fókuszálnak. Elsősorban a Homokhátság vízpótlása a kulcskérdés, hiszen ott a homoktalajoknak rossz a nedvességmegtartó-képessége.
Kell a tájba víz, hiszen ahol fúrt kutakból öntöznek, a mélységi készletek is végesek. A csapadékból ugyanis nem érkezik annyi utánpótlás, ami képes lenne mindezt kellő mértékben pótolni. Az Alföld közepén súlyosan csökkent az elmúlt években a talajvízszint és ezt másképp nem lehet pótolni, csak úgy, ha valahonnan vizet szerzünk. Értelemszerűen nálunk a legkézenfekvőbb megoldás az, ha a víz erre a célra a nagy folyóinkból érkezik.
