A hódok tevékenységükkel természetalapú megoldást szolgáltatnak a klímaváltozás hozadékaként egyre inkább kiszáradó táj problémáira – mondta Juhász Erika biológus a Zöld Hangnak adott interjújában, amelyet az április 7-i Nemzetközi Hód Nap apropóján kértünk a kutatótól.
Az utóbbi hónapokban számos helyen felbukkantak hírek a hódok gátépítő tevékenységéről. A különleges rágcsálók megosztják a közvéleményt, pedig hasznos és igazán tiszteletreméltó állatok. A hódok a vízmegtartásban is komoly szerephez juthatnak, már csak ezért is megérdemlik, hogy másként viszonyuljunk hozzájuk. Juhász Erikával, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont munkatársával beszélgettünk, aki azt is elmondta, miért fontos a megfelelő tájhasználat a hódokkal való egymás mellett élésünk szempontjából.
Milyen képet mutat jelenleg az eurázsiai hódok helyzete hazánkban? Más, szintén vízhez kötődő állatok (vidra, nutria, pézsmapocok) milyen állapotban vannak?
Az eurázsiai hód visszatérésének folyamata a kilencvenes évek elején kezdődött. 2020-ban országos állománybecslést készítettünk, melynek tanulsága az volt, hogy a faj állománynagysága mindössze három évtized leforgása alatt elérte a 10-11 ezer példányt.
Más vízhez kötődő emlősfajok kapcsán részletes állománybecslésről nincsen információm. A fokozottan védett vidra a hódhoz hasonlóan országszerte előfordul a számára alkalmas élőhelyeken. Az inváziós nutria Észak- és Nyugat-Dunántúlon, valamint az Ipoly mentén látszólag megállíthatatlanul terjed, de már az ország más részeiből is vannak szórványadatai. A pézsmapocok, mely szintén idegenhonos inváziós fajnak minősül, jelenleg nem mutat hasonló felívelést, sőt sok helyen arról számolnak be, hogy populációi csökkennek, egyes helyekről eltűnik. Felhívnám a figyelmet még egy harmadik olyan vízhez kötődő emlősfaj jelenlétére, mely idegenhonos inváziós fajnak minősül. Mindössze néhány éve érkezett hozzánk az amerikai nyérc, ám a Szigetközben már egyre több helyszínen tapasztalják a jelenlétét, és sajnos várható, hogy beavatkozás hiányában ez a faj is széles körben elterjedtté fog válni a vizesélőhelyeken, táplálék-konkurenciát okozva a vidrának és a görénynek, valamint közvetlen károkozással fenyeget majd a vízhez kötődő, számára táplálékul szolgáló állatfajok állományában. A biológiai invázió jelensége természetvédelmi és gazdasági kárral is jár, még nagyobb problémát jelent azonban napjainkban az, hogy a vizesélőhelyeket a klímaváltozással egyre súlyosbodó vízhiány is fenyegeti.
Az utóbbi években ismét elszaporodtak a hódok Magyarországon. A közelmúltban volt olyan időszak is, amikor engedélyezték a kilövésüket. Ön szerint ez helyes lépés volt? Ha nem, akkor mi lehetett volna adott esetben a jó megoldás?
Az eurázsiai hód egy territoriális állatfaj, az egyedszám növekedése egy idő után csökken, illetve megáll. Vannak olyan térségek az országban, ahol ennek megfelelően még lassú növekedést tapasztalhatunk, más térségekben pedig az élőhelyek telítődnek.
Az állománynagyság változásának dinamikáját az ország több térségében is vizsgáljuk, összehasonlító adatsorok állnak rendelkezésre például a Körösök mentéről és a Tápió-vidékről. A kilövés egy elfogadott eszköz a hódokkal kapcsolatos konfliktuskezelés eszköztárában.
A hód Magyarországon nem vadászható, hanem természetvédelmi hatósági engedéllyel gyéríthető, természetvédelmi jelentőségű faj. Jelenleg is vannak érvényben gyérítési engedélyek, és a beavatkozások az ország több térségében is zajlanak. Mivel azonban az elejtett példányok élőhelyét rövid időn belül újabb hód család fogja elfoglalni, ezért az esetek döntő többségében más konfliktuskezelési módszerek alkalmazása hosszútávon célravezetőbb. Ilyen módszerek például a vízparti fák dróthálóval vagy speciális festékkel való védelmének, elöntéssel kapcsolatos konfliktus esetén pedig a hód által duzzasztott víz szintjének módosítása csőátvezetés segítségével.
Pár nappal ezelőtt Magyarországon is lehetőségünk nyílt ilyen csőátvezetés kialakítására, de más országokban, például Szlovénia határmenti régiójában ez a gyakorlat már általánosan elterjedt.
| Mi lesz a Rákospalotai-láp hódvárával? Még nem zárult a kormányhivatal eljárása a rákospalotai láp létét biztosító hódvárat illetően – tudta meg a Zöld Hang Gyurkó Dániel XV. kerületi alpolgármestertől, aki korábban a terület fővárosi védelembe vételét kezdeményezte. A Fővárosi Önkormányzatnak azonban meg kell várnia a kormányhivatal eljárásának az eredményét. Az alpolgármester nemhivatalos forrásból úgy tudja, hogy amíg nem születik meg a kormányhivatal döntése, addig a Magyar Közút nem rombolja le a hódvárat. Az ügyről a Zöld Hang részletes, feltáró cikke itt olvasható el: https://zoldhang.hu/2025/02/07/mentene-a-rakospalotai-lapot-a-fovaros-de-az-allam-donthet-a-sorsarol/ |
A HódTérkép a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont közösségi adatgyűjtő programja, melyben bárki részt vehet. Mi a célja és hogyan segíthetjük a kutatásokat?
A HódTérképet ( www.hodterkep.hu )2021-ben hoztuk létre, a webapplikáció fejlesztése már elkészült, ez mobiltelefonról is használható, de természetesen vannak még mobilapplikáció fejlesztésével kapcsolatos elképzeléseink.
Adatközlőink a weboldalunkon részletes információkat adhatnak a hódokkal kapcsolatos megfigyeléseiről. Ehhez nem kell mást tenniük, csak megadni a megfigyelés pontos helyszínét, kitölteni egy rövid kérdéssort, és az adatlaphoz csatolni néhány dokumentáló fotót. Nagyon fontos, hogy mi nem csak arra vagyunk kíváncsiak, hogy hol figyelte meg az adatközlő a hódok jelenlétét, hanem arra is, hogy egészen pontosan mit tapasztalt, milyen tájátalakító tevékenységet, esetleg milyen értékes hatásokat vagy konfliktusokat, és ő személy szerint mit gondol ezekről.
A pontos észlelési helyeket nem tesszük nyilvánossá, azonban az adatközlőinkkel egyeztetve beszámolóikat megosztjuk, és bejegyzés formájában részletesen bemutatjuk a HódTérkép blogján ( www.hodterkep.blog ). Ebben a blogban számos ismeretterjesztő tartalmat is elhelyezünk, például tanulmányútjaink és kutatómunkánk kapcsán.
Az országban több helyen előfordult, hogy egy-egy rágcsáló elzárta a patakok útját, melyet a helyiek olykor sérelmeztek. Hogyan forduljunk a hódokhoz?
Mi, akiknek közvetlen gazdasági káruk nem származik a hód általi eldöntéséből, tekintsünk úgy a hódokra, mint a vízmegtartás legelhivatottabb ügynökeire. Az ökoszisztéma-mérnök állatok tevékenységükkel természet-alapú és ingyenes megoldást szolgáltatnak a klímaváltozás hozadékaként egyre inkább kiszáradó táj problémáira.
Hiába biztosítanak azonban táji szinten mind gazdasági, mind természetvédelmi szempontból kedvező hatásokat akkor, ha beavatkozásaiknak a közvetlenül érintett területek tulajdonosai a kárát látják. Ha tehát egy szántóföld akár csak időlegesen víz alá kerül, vagy egy kaszálórét túl hosszú ideig marad vízzel borított, akkor a területből a tulajdonos nem tud hasznot szerezni, ergo vesztesége keletkezik. Mivel azonban a vízvisszatartás napjainkban kiemelten fontos társadalmi érdek, ezért ezt a gazdálkodót a társadalomnak kellene kompenzálnia, támogatásokkal kellene ösztönöznünk azt, hogy a tulajdonosok a területükön a táji adottságoknak megfelelő tájhasználat folytassanak: az ártereken lehetőség szerint gyepgazdálkodást az intenzív szántóföldi művelés helyett, a legmélyebben fekvő területeken pedig legyen gazdálkodás alól kivont vizesélőhely.
Ez a kérdés messze túlmutat a hódok tevékenységén. A hódok azonban senkitől sem kérnek engedélyt a vízmegtartó akciókra, beavatkozásaikkal rámutatnak jelenlegi tájhasználatunk hibáira, és elindítanak minket a megoldáskeresés útján.
Milyen lenne a velük való harmonikus egymás mellett élés?
A hódokkal való konfliktusok valójában nem a hódokról szólnak, hanem ezek tájhasználati konfliktusok. A konfliktusok megoldását sem a hódok irányából közelíteném. Faültetvényeket érintő hódkárok nem, vagy csak minimális mértékben fordulnának elő akkor, ha a vízpartokon lenne egy 20-30 méter széles pufferzóna fiatal fűz-nyár újulattal. Az erdőgazdálkodási hódkárok leginkább abból fakadnak, hogy a hódok kedvenc fásszárú nemzetségét, annak is a hódok által leginkább kedvelt átmérőkategóriáját telepítjük nagy tömegben közvetlenül a partszegélyen is.
Az elárasztás kapcsán szintén ritkán adódnának konfliktushelyzetek, ha nem akarnánk a vízfolyások menti mélyfekvésű területeket beszántani, Illetve nem ösztönöznék a gazdálkodókat arra, hogy beszántsák ezeket.
Amiről pedig még nem beszéltünk, az az üreg ásás témaköre. A hódüregek beszakadhatnak az utak alatt, vagy akár árvízvédelmi töltésekben is keletkezhetnek. Ezeknek a jelenségeknek az az oka, hogy túl közel van az út vagy az árvízvédelmi töltés a vízfolyásokhoz. Az élőhelyek többségének esetén nem gondolom, hogy a harmonikus egymás mellett élés csupán utópia, de a megvalósításhoz még rögös út vezet. Vannak olyan helyszínek, ahol az egymás mellett élés már biztosan nem fog működni: például arborétumban vagy egyes nagymértékben beépített területeken.
Mit üzenhetnénk azoknak, akik szerint a hódok kártékony állatok?
A gazdasági káreseményeket a helyes tájhasználat ösztönzésével kezelni lehet, vannak azonban más típusú konfliktusok is. A partszegélyen álló idős fák elvesztése gyakran fáj azoknak az embereknek, akik az adott területet már régóta ismerik. Azokban a tájakban, ahol az őshonos hód már évtizedek óta tevékenykedik, a vízparti fásszárú növényzet nem olyan képet mutat, mint ami nekünk látképileg tetszik és mint amilyet mi megszoktunk. Az idős fák elvesztésének témaköre ugyanakkor olyan helyzetekben túlmutat a szimplán esztétikai konfliktuson, amikor a hullámtéri ligeterdő nagyon keskeny, vagy amikor az inváziós fásszárú fajok sokkal sikeresebben újulnak fel, mint a hódok által kirágott fűzfák és nyárfák.
Ez természetvédelmi konfliktus egy emlősfaj védelme és egy élőhely védelme között. A konfliktus feloldása nem elsődlegesen a hód gyérítésével, hanem az élőhelyek kedvezőbb állapotba hozásával volna lehetséges. A nagy folyók helyreállítását a hód nem tudja megoldani, de kisvízfolyások rekonstrukciójára igenis képes. Ami meglepő számomra az az, hogy az embereknek sokszor a hódgátakkal szabdalt patakok mentén is először a faállományban esett kár szúr szemet, és a kidőlt fáktól nem látják a vízmegtartásában rejlő pozitív hatások erdejét.
Fotó: Juhász Erika (Hódélőhely a Tápió-vidéken, Hódgát-csőátvezetés Szlovéniában, Hódvár a Tápió mentén), Kállai Márton, forrás: HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont.
