Mi az a növényvakság? Milyen okai vannak a növényvakság kialakulásának? Hogyan függ össze az életformánk ezzel a kóros jelenséggel? Gyógyítható-e a növényvakság, és ha igen, hogyan? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ Zsolnai Balázs kertészmérnök-növényorvossal.
A növényvakság fogalmát 1998-ban vezette be két amerikai botanikus, Elisabeth Schussler és James Wandersee. Egy általuk idézett kutatás megállapította, hogy a fiatalok sokkal inkább az állatok után érdeklődnek, a növények kevésbé izgalmasak számukra. Definíciójuk szerint a növényvakság elsődlegesen azt jelenti, amikor valaki képtelen észlelni és felismerni a környezetében lévő növényeket, másodlagosan pedig nem látja meg a növényeknek a bioszférában és az emberi létben betöltött szerepét.
A fogalom hivatalos angol megfelelője a “plant blindness” vagy újabban a “Plant Awareness Disparity”, amely tágabb értelmezésben magában foglalja azt a jelenséget is, amikor az emberek nem ismerik fel a növények fontosságát az egész bioszféra számára, az állatoknál alacsonyabb rendűnek tekintik őket, illetve képtelenek értékelni a növények egyedi jellemzőit vagy esztétikáját.
„A növényvakság több szinten is megnyilvánul. A betegségben szenvedő személyek nemcsak, hogy nem tudják megnevezni a körülöttük lévő növényeket, de gyakran észre sem veszik azokat – a növények biodíszletként gyakorlatilag “beleolvadnak a környezetbe”. A növények háttérként léteznek az emberek számára, nem pedig önálló, figyelmet érdemlő entitásokként, érző élőlényként. A növényvakság nem pusztán tudáshiányt jelent, hanem egy mélyebb észlelési és a megismerés hiányának jelenségét is, amely befolyásolja, hogyan érzékeljük és értékeljük környezetünket” – mondta Zsolnai Balázs a Zöld Hangnak.
Gárdony főkertésze hivatásának tekinti városaink klímatűrő zöldfelületeinek növelését és a városlakók növényvakságának csökkentését. A kertészmérnök szerkeszti a Budapesti Építészeti Központban zajló Növényvakság – Növénylátás sorozatot. Sokat tesz a városi Miyawaki minierdők terjedéséért is, melyeket elsőként honosított meg az országban. Zsolnai Balázzsal beszélgettünk a növényvakság okairól és gyógyításának lehetőségeiről.
Milyen tényezők vezettek a növényvakság szélesebb körű elterjedéséhez? Hogyan lett egyfajta kórtünet napjainkra a jelenség?
A növényvakság kialakulásának legfontosabb okai biológiai és kognitív eredetűek. Wandersee és Schussler botanikusok szerint a növények azért nem keltik fel az érdeklődésünket, mert még nem fejlődtünk eleget ahhoz, hogy elsajátítsuk azokat a vizuális kapaszkodókat, amelyek segítenének az észlelésükben.
A növényeknek az átlagember számára nincs arca, nem mozognak, nem viselkednek fenyegetően. Mindezek olyan jellemzők, amelyek például az állatok észlelését megkönnyítik. Agyunk vizuális kérge automatikusan kiszűri a naponta látottakból a feleslegesnek ítélt adatokat, így a növényeket is gyakran figyelmen kívül hagyjuk, mivel evolúciós szempontból a mozgó tárgyak (például ragadozók) észlelése fontosabb volt a túlélés szempontjából.
Egy 2014-es amerikai tanulmány az úgynevezett “attentional blink” (figyelmi pislogás) segítségével vizsgálta, hogyan észleljük a növényeket és állatokat. A kutatás kimutatta, hogy a résztvevők pontosabban észlelték az állatokat ábrázoló képeket, mint a növényeket, ami alátámasztja az állat-központú észlelés hipotézisét. E biológiai okok megszüntetésében nem segít az sem, hogy nem is igazán akarjuk megismerni a növényeket mélyebb érzelmi szinten, vagyis a kognitív ok sem elhanyagolható szempont.
Fontos okoknak tekinthetők a kulturális és társadalmi tényezők is. A városlakók fokozatosan eltávolodnak a természettől, megszűnik a kapcsolatuk az őket körülvevő környezettel és a természetes élővilággal. A mai modern társadalmakban az emberek egyre kevesebb időt töltenek természetes környezetben.
Számos ország, így Magyarország oktatási rendszere is jelentős mértékben hozzájárul a növényvakság terjedéséhez. Az iskolai tantervekben általában kisebb hangsúlyt fektetnek a botanikai ismeretekre, mint például az állatok tanulmányozására. A mesék, tanmesék is többnyire az állatokról szólnak, nem pedig a növényekről. A gyerekek így már korán azt tanulhatják meg, hogy a növények kevésbé fontosak vagy kevésbé érdekesek, mint az állatok.
Mi az oka annak, hogy az emberek mellett számos szervezet és cég képtelen megérteni az élőlények jelentőségét?
Ennek okai az előzőekben említettekre vezethetők vissza. Az emberiséget megszállt Állandó Növekedés Démona vakká tesz minket arra az egyszerű tényre, hogy ha mindent felélünk, ami miatt létezhetünk, akkor be fog következni a jelen emberi civilizáció összeomlása. Ez a mai életformánk mellett már nem egy lassú folyamat és ráadásul már zajlik, ahogy ezzel számos összeomlás-kutató számol.
Ha figyelembe vesszük, hogy a növények a földi biomassza közel 98%-át teszik ki, és alapvető szerepük van az ökoszisztémák működésében, akkor különös bája van annak, hogy a legfontosabb élőlényekről nem veszünk tudomást.
Nemhogy a védett, veszélyeztetett, vagy az emberiség szerint kevésbé fontos növényekről sem veszünk tudomást, de az emberiség élelmezését biztosító alapvető fontosságú növényeket sem tudja felsorolni a legtöbb ember. Ez baj.
Hogyan függ össze a növényvakság-talajvakság, valamint a növénylátás-talajlátás?
Az emberrel kapcsolatos Maslow piramis alapján azt gondolom a természetnek, az egész működő univerzumnak vannak alapvető szükségletei, amelyek miatt létezik. Az emberiség elszakadva a normalitástól megfosztja a földi életet az alapvető szükségleteitől. Az emberi ego a kör közepére helyezve az embert, vakká teszi az őt védő kerítés alkotóelemeinek megismerésére.
Nem a kör közepe vagyunk, hanem a kör részei és védenünk kell kör közepén álló létezést.
Minél több összefüggést látunk meg, annál inkább vágyunk a megismerésre. Ha nem érdekel minket a hagyma héjainak bontása közbeni könnyezés, akkor elérkeztünk termő(!)talajhoz és benne a talajvakság okozta milliárdnyi élőlény ismeretének hiányához. Nem élhetünk a hagyma héjai között, meg kell ismernünk az egész hagymát. Szert kell tennünk a növény és talajlátás képességére.
Hogyan lehetne rávezetni a növényvakságban szenvedő embereket erre a szemléletmódra? Milyen eszközök adottak ma Magyarországon?
Elsősorban magunkban kell megtalálni a képességet a megismerés igényére. Ha rájövünk arra, hogy amiből születtünk, amiben élünk és ahová kerülünk, ott semmi sincs önmagáért. Tisztelnünk kell azokat, akik a teljes életüket ennek megismerésére tették fel, és ha nem is érjük el ezt a tudást, de érdeklődve fordulunk feléjük, az élet lehetőséget adhat nekünk tovább fent maradni.
Magyarországon sajnos a történelmi, társadalmi és politikai környezet nem segíti elő az élhető környezet terjedését és fejlődését. Számos szervezet, egyesület, civil csoport folytat heroikus küzdelmet a szembeszélben.
Általánosságban elmondható az egész világra nézve, hogy a nagy rendszerek mozgatóinak alapvető megváltozása nélkül csak az összeomlás mozit tudjuk végignézni.
Milyen következményei vannak a növényvakságnak?
A növényvakságot elkaptuk, de még nem fáj eléggé. Messzemenő következményekkel jár mind egyéni, mind társadalmi szinten. A következményei ökológiai, tudományos, személyes és kulturális betegség tüneteket okoznak.
A 21. század legnagyobb kihívásai közül számos szorosan összefügg a növényekkel: a globális felmelegedés, az élelmiszer-biztonság és az új gyógyszerek szükségessége mind olyan területek, amelyek megoldásához elengedhetetlen a növények alapos ismerete. A tudomány oldaláról a növénykutatás kritikus fontosságú, ám a növényvakság terjedésével egyre kevesebben tanulnak botanikát, és az iskolai tantervekben is csökken a növényismeretnek szentelt figyelem.
Ökológiai szinten a növényvakság így közvetve hozzájárulhat a biodiverzitás csökkenéséhez és a környezeti problémák súlyosbodásához.
A személyes és kulturális következmények által elveszítjük a kapcsolatot a növényvilággal, elveszítünk egy fontos ismeretrendszert és kulturális örökséget is, vagyis a növényvakság a generációs tudás és a kulturális identitás elvesztését is jelenti. Különösen érintettek ebben a természeti népek, amelyek hagyományosan szoros kapcsolatban álltak a növényvilággal, és részletes ismeretekkel rendelkeztek a helyi flóráról.
Hogyan lehet gyógyítani ezt a betegséget?
Az oktatás kulcsszerepet játszik a növényvakság leküzdésében. Fokozott hangsúlyt kell fektetni a botanikai ismeretekre már a korai életszakaszban, hogy a gyermekek megtanulják értékelni és felismerni a növényeket. A növényismereti oktatás segíthet kialakítani a növényekhez és a környezethez való pozitív hozzáállást és egészséges viszonyt.
Az iskolai tantervek átalakítása mellett fontos lenne a gyakorlati növényismereti programok bevezetése is, amelyek során a diákok közvetlenül megtapasztalhatják a növényvilág sokszínűségét és jelentőségét.
A növényvakság leküzdésének másik fontos eleme a természettel való kapcsolat újraépítése. A városi környezetben is törekedni kellene több zöldterület létrehozására, és ösztönözni az embereket, hogy több időt töltsenek természetes környezetben. Az emberek inkább a rekreációs célokra fenntartott természetes területeket részesítik előnyben, de fontos lenne ösztönözni őket arra is, hogy “vadabb”, kevésbé gondozott természeti környezeteket is felfedezzenek. A kényelmes és ismerős környezetből kiindulva fokozatosan lehet elvezetni az embereket a természet mélyebb megismeréséhez.
Társadalmi szinten szemléletváltásra van szükség a növények értékelésében. Tudatosítani kell az emberekben, hogy a növények nem csupán díszítőelemek vagy háttér, hanem intelligens, összetett élőlények, amelyek alapvető fontosságúak életünk és ökoszisztémánk szempontjából.
A növényvilág jobb megértése érdekében érdemes rámutatni a növények különleges képességeire is, vagyis, hogy érző élőlények ők is. Forduljunk nagyobb tisztelettel és figyelemmel feléjük.
Kevesebbet leszünk betegek.
Borítókép: Zsolnai Balázs
