Vannak eredményei a magyarországi zöld átállásnak, de nagy büszkeségre nincs okunk – mondta a Zöld Hangnak Perger András, a Greenpeace Magyarország klíma- és energiakampány-felelőse.
Milyen képet festett a 2024. év a magyarországi zöld átállás szempontjából?
Vannak eredmények, ezt nem lehet eltagadni. Kifejezetten örömteli, hogy 7000 megawatt kapacitás körül járunk napenergiában, és ha semmi nem szól közbe, akkor a 2040-re várt 12 gigawattos kapacitás 2030-ra meglehet.
Ez örömteli, de ami annyira nem szerencsés, hogy a rendszerintegrációról nem sikerült gondoskodni. Az ilyen típusú problémáknak, hogy drága az áram éjszaka, vagy amikor importálni kell este nyáron, akkor nagyon drága az áram, annak jelentős részben az az oka, hogy a szélenergia fejlesztését gyakorlatilag betiltották, illetve, hogy a hálózatfejlesztés és a megfelelő tárolókapacitás kiépítésével is lemaradtunk. Ezekre a helyzetekre nem sikerült felkészülni, hiába figyelmeztetettek sokan.
A jó hír, hogy bőven van napelem, és várhatóan ez a folyamat folytatódik. Látni kell, hogy 2016-ban még nem nagyon tudtunk napenergiáról beszélni Magyarországon, most pedig ott tartunk, hogy a meglévő villamosenergia-termelő kapacitásoknak egy igen jelentős hányada, gyakorlatilag majdnem a fele, de minimum a harmada a napenergiából létezik. Ilyen erőművi fejlesztésre Magyarország történetében még nemigen volt példa, ez nagyon nagy dolog. A szélenergia hasznosításának az arányát azonban nagyobb mértékben kellene növelni a jövőben.
Hogyan viszonyul egymáshoz a napenergia és a szélenergia?
Ezek napi és éves szinten nagyjából balanszírozzák egymást, értve ezalatt, hogy a szél jellemzően akkor fúj, amikor a nap nem, illetve keveset süt: éjszaka és a téli félévben. A napenergiának is vannak korlátai. Mi sem szemléljük nagy lelkesedéssel, hogy ökológiailag értékes területeken telepítenek – az élővilág számára ugyanis minden négyzetcentiméter értékes, akkor is, ha azon a területen élelmiszert nem tudunk megtermelni. Alapvetően azt támogatjuk, hogy már meglévő olyan felületekre helyezzünk napelemeket, mint például a háztetők. Igaz, hogy drágább, de ökológiai értelemben fenntarthatóbb, mert a tetőfelületet leginkább arra használjuk, hogy ne essen be az eső a házba. Igazán elbír még egy napelemet is.
Jogilag szabályozott, hová lehet elhelyezni a szélerőművet. Ha valahol nem lehet megépíteni, azt a hatóság jelezni fogja. Például egy madárvonulással érintett területre. Az nagyjából tudható, melyek azok a területek, ahová Magyarországon érdemes telepíteni a szélerősség miatt. Az biztos, hogy a Nemzeti Energia- és Klímatervben szereplő, ezer megawattnyi betervezett mennyiségnél lényegesen többet elbírnának ezek a területek.
Melyek azok a területek, ahol hosszabb távon további fejlődés szükséges?
A szélenergia és a napenergia esetében is fontos a rendszerintegráció, ami nem fog „magától megoldódni”. A kulcskérdés az a csatlakozási pont. A napelemek, a nagy naperőműveknél, tehát a nagy kereskedelmi naperőműveknél is az a kulcs, hogy milyen közel vannak a transzformátorállomáshoz amire rá lehet csatlakozni. Ezek a pontok döntően ma már foglaltak.
Már legalább 4-5 éve figyelmeztettek a napenergiás cégek, hogy ezek a csatlakozási pontok el fognak fogyni. Minél közelebb szeretne mindenki települni, de most már egyre kevésbé van mihez közel települni. Elég Göd környékén szétnézni, ott nem csak akkumulátorgyár van, hanem rengeteg napelem is. Persze, ez nem azért van, mert ott többet süt a nap, hanem azért, mert ott van a gödi transzformátorállomás, ott lehet rácsatlakozni a hálózatra.
Jelenleg már ott tartunk, hogy nagyságrendileg egálban lesz a földgáz és a napenergia. Ez mindenképpen örömteli. A tavalyi évben több mint 43 százaléknyi kibocsátáscsökkentés volt az 1990-es szinthez képest. Ez azért jó hír, mert 2030-ra várta ezt a magyar kormány.
Azonban a gazdasági visszaesés sem kedvez az üzemanyagok felhasználásának. Igazán nagy büszkeségre nincs okunk: a Mátrai Erőmű még mindig üzemel, és új gázerőműveket akarunk építeni. A napenergia nagyon sokat fejlődött, az csökkentheti a kibocsátást, a földgáz felhasználása viszont a lakossági szinten is csak azért csökkent, mert mással tüzelünk, és nem azért, mert ezt energiahatékonysági és energiatakarékossági beruházásokkal értük el. A közlekedésről nem is beszélve, ahol végképp nincs okunk a derűlátásra, hiszen esetében – Európához hasonlóan – ma már a legnagyobb kibocsátású szektorról van szó, ahol a kibocsátások továbbra is inkább növekednek.
Így leginkább a gazdasági visszaesésből meg a napenergiának az előretöréséből fakadhat ez a jelenség, de továbbra is a rezsicsökkentés keretén belül rengeteg közpénzzel támogatjuk a földgázfelhasználást. Esetleg, amikor majd bezárjuk végre, legkésőbb 2029-re a Mátrai Erőművet, akkor majd lesz újabb 7-8 százalékos csökkenés is.
Milyen eszközökkel lehetne a jövőben ráhatást gyakorolni? Miben kellene változást elérni?
Nem bölcs dolog rengeteg pénzzel támogatni a fosszilisek felhasználását. Gázerőműveket akarunk építeni, és azt mondjuk, hogy attól nem fog növekedni a kibocsátás, de ezt nehéz elhinni. Ha megépül ez a három gázerőmű, akkor sok gázt fognak elégetni – hiszen minden bizonnyal azért építenék ezeket, hogy használják is.
Az a narratíva, hogy azért nem fogunk több gázt fölhasználni, mert a háztartásokban fogjuk megspórolni, de az nem látszik, hogy olyan szintű energiahatékonysági, energiatakarékossági és üzemanyagváltási programok indulnának be, amelyek ezt lehetővé tennék.
Emellett a kormány teljes erőbedobással azon dolgozik, hogy épüljenek az akkumulátorgyárak Magyarországon. Ez nem csak áramot fog igényelni, hanem rengeteg földgázt is. Ugyanis nem csak áramra, hanem hőre is szükségük van, és az utóbbit valószínűleg földgázból fogják előállítani.
Ezekkel kapcsolatban végeztünk kalkulációkat, de mások is számoltak már. Magyarországon a gázkitermelést is támogatja a kormány. A Békési-medencében, a nyékpusztai mezőn tízmilliárdokkal támogatja évente azt, hogy rétegrepesztéses eljárással hozzák fel a mélyből a földgázt.
Ezeket a pénzeket inkább arra lehetne költeni, hogy csökkentsük a felhasználást. A külföldről behozott földgázt égetjük, úgy csinálunk, mintha ez a gyakorlat örökké fenntartható volna. Az utóbbi 20 évben egyetlen magyar kormány sem volt, aki igazán érdemben felismerte volna azt, hogy ezen a szokásrendszeren változtatni kellene, mert hosszú távon nem tartható fent.
Nagyon fontos lenne a megújulók fejlesztése. A kibocsátások csökkentése, a fosszilis energiahordozók támogatásának a csökkentése, és az energiahatékonyság takarékosságba rengeteg pénzt kellene fektetni. De ha azt nézzük, hogy milyen összegekkel dobálózott a kormány, hogy mennyibe került a rezsicsökkentés “megvédése”, azaz valójában az orosz gázimport szintjének fenntartása, akkor azért látható, hogy lenne mozgástér.
Figyelembe kell venni, hogy az iparfejlesztés az energiafelhasználása milyen hatással van. Versenyképes áron biztos, hogy nem állítható elő a szükséges hatalmas mennyiségű energia. Az éjszaka is termelő akkumulátorgyárak igényeinek kielégítéséhez kevés lesz a napenergia.
Mi legyen az import energiával? Ennek az aránya még mindig óriási.
Érdekes, hogy miközben rengeteg mindent hozunk be külföldről, például élelmiszert, számítógépet, bútort stb., mégis mindig az energiával kapcsolatban merül fel, hogy ez mekkora probléma.
Az energiaválság, energiafüggőség, vagy függetlenség fontos politikai jelszavak, ám a kormány tevékenysége éppen nem arra utal, hogy ezen igyekezne érdemben csökkenteni.
Az energiának a rendelkezésre állása stratégiai kérdés. Ettől függetlenül az is kérdés marad, hogy mennyit érdemes rákölteni arra, hogy magunknak tudjunk termelni. Ezekre nehéz válaszolni. A Covid idején amikor arról volt szó, hogy baj van, akkor például uniós közös piac, és a tagállamok közti szolidaritás kevésbé működött. Hirtelen nem volt mindenkinek elegendő maszk, vagy egészségügyi ellátás, és az oltóanyagbeszerzés sem ment zökkenőmentesen. Nyilván az energiával is lehet így járni, és amikor az energia hiányzik, akkor nagy baj van, mert akkor tulajdonképpen minden hiányozni fog. Leáll a villamos, a gyár meg a kórház is.
Az energetikában ezer százalék nincs arra, hogy mi lesz tíz év múlva, sőt gyakori, hogy messze nem az történik, amire számítunk. Tehát ügyesen kell fogadni és megtenni a tétjeinket. Csak drukkolni tudok a magyar kormánynak, hogy okos döntéseket hozzon jövőre. Azt már tudják, hogy mit kell csinálni, mert mi is elmondtuk, és mások is sokszor elmondták nekik.
