Közelednek az ünnepek, és szaporodnak a kérdőjelek. Plüssmackó, játékkonzol vagy mesekönyv. Halászlé vagy töltött káposzta? A kényszeres berögződések helyett bölcsebb lenne megőrizni a tudatosságunkat. Dr. Hagymássy Zsuzsanna klinikai szakpszichológussal, pszichoterapeutával beszélgettünk a karácsonyról.
November végén, december elején megkezdődik a hagyományos ünnepi készülődés, ami mindenkinek más jelent. Webáruházak böngészése, lótás-futás az ajándékok után, takarítás, bevásárlás. Sokan hajlamosak vagyunk ebben az időszakban túlzásokba esni. Nagymama lelki beteg lesz, ha nem sikerül az unokák kedvére tenni a süteménnyel. A gyerekek is csalódhatnak, mert szerényebb ajándékot kapnak, mint amire számítottak. A szülők ugyancsak frusztráltak, amikor úgy érzik, nem tudnak versenyezni a módosabb családokkal. Pedig a karácsonynak évszázadokon át egészen más üzenete volt.
„Régen az ajándékozás a szűkebb és tágabb családon belüli összetartozás kifejezése volt. Például a paraszti kultúrában az ajándék lehetett egy kézzel készített tárgy, egy kosár gyümölcs vagy egy szívből jövő gesztus. A hangsúly nem az ajándék értékén, hanem az érzelmi jelentőségén volt. Ma viszont, a fogyasztói társadalom hatására, sokszor a tárgy értéke kerül előtérbe, ami eltereli a figyelmet az ajándékozás valódi céljáról”
- mesélte Dr. Hagymássy Zsuzsanna a Zöld Hangnak.
A pszichoterapeuta szerint ahhoz, hogy az ünnepeken örömet tudjunk szerezni egymásnak, tudatosabb megoldásokra lenne szükség. A Sátoraljaújhelyi Erzsébet Kórház klinikai szakpszichológusával beszélgettünk az ajándékozási szokásainkról, az érzelmi kötődésről és a szeretetről.
Sokan kötelező feladatként tekintenek a karácsonyi ajándékok felkutatására, mások számára lelki teher akár egy családi ebéd vagy közös vacsora. Mikor és hogyan “romlott el” a karácsony megünneplése a kultúránkban?
A karácsony az elmúlt évtizedekben egyre inkább a fogyasztás ünnepévé vált. Az egyik páciensem mesélte, hogy gyerekkorában a család egyszerű ünnepeket tartott, amikor csak egy-egy apró ajándékot kaptak, és sokat játszottak együtt. Most viszont a saját gyermekeinél azt tapasztalja, hogy az ajándékok mennyisége szinte elvárás lett. Ez jól mutatja, hogyan alakult át az ünnep jelentése.
A változás hátterében a fogyasztói társadalom és a média áll, amelyek a “tökéletes karácsony” képét sugallják. Fontos, hogy visszatérjünk a valódi értékekhez: a kapcsolatok ápolásához, a szeretet kifejezéséhez.
Mit jelent napjainkban az embereknek az ajándékozás?
A praxisomban többször találkoztam olyan páciensekkel, akik az ünnepek környékén azért éreztek szorongást, mert nem tudták anyagilag tartani a lépést a családi vagy társadalmi elvárásokkal. Ez jelentős frusztrációt okozhat ebben az időszakban, pedig nem erről kellene szóljon a várakozás.
Egyik betegem mesélte, hogy a gyermekkori karácsonyainak a legszebb pillanatai nem az ajándékokhoz kötődtek, hanem ahhoz, amikor a nagyszüleivel együtt díszítették a fát. Ez rámutat arra, hogy az érzelmi kapcsolat és a közös élmények sokkal mélyebb értéket képviselnek, mint bármilyen drága tárgy.
Ezekben a napokban, hetekben sokan kiköltekeznek, otthon is túlvállalják magukat. Mi lehet ennek az oka?
Ez a jelenség a megfelelési kényszer és a “tökéletes karácsony” mítoszából fakad. Egyik páciensem például arról számolt be, hogy minden évben stresszes az ünnep, mert mindent egyedül akar megcsinálni: nagytakarítás, három fogásos vacsora, ajándékok becsomagolása. A beszélgetéseink során kiderült, hogy ez a minta a saját édesanyjától származik, aki szintén így készült az ünnepekre. Fontos volt tudatosítani számára, hogy az ünnepi harmóniához nem a tökéletesség vezet, hanem a közös pillanatok és az egymásra figyelés.
Sokan a túlköltekezéssel próbálják pótolni az érzelmi hiányokat vagy kompenzálni a mindennapok feszültségeit. Gyakran segít, ha a pácienseimmel közösen újra értelmezzük az ünnepek valódi célját, és a hangsúlyt a minőségi időre helyezzük.
Mit mutat meg az ajándékozás mikéntje egy ember jelleméből? Utalhat például a családtagok közötti kapcsolatok minőségére?
Az ajándékválasztás sokat elárul a kapcsolatról. Előfordult, hogy valaki azért érzett csalódást, mert a párja mindig praktikus ajándékokat adott neki, például konyhai eszközöket, miközben ő romantikus gesztusokra vágyott. Ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy a párja nem törődött vele, hanem inkább azt, hogy másként fejezte ki az érzelmeit.
Új trendek is megfigyelhetők: egyre többen választanak élményajándékokat, például színházjegyet vagy wellnesshétvégét. Ez azt mutatja, hogy a közös idő értékesebb, mint egy tárgy. A túlköltekezés jelezhet egyfajta bizonytalanságot is a kapcsolatban, hiszen sokan a drága ajándékokkal próbálják kifejezni a szeretetüket vagy lenyűgözni a másikat.
A társadalmi elvárások sokunkat belehajszolnak a túlzásokba. „Túltolt” ünnepi díszkivilágítás, hatalmas karácsonyfa és fokozódó rendmánia. Vannak, akik a méregdrága ajándékokkal kérkednek. Hogyan őrizhetjük meg a józanságunkat?
A társadalmi nyomás mindenhol jelen van: a reklámok, a közösségi média, sőt még a szomszéd ház díszkivilágítása is arra késztethet, hogy “többet” és “szebbet” akarjunk. Az egyik páciensem például azért érzett szorongást, mert a baráti körében mindenki luxusajándékokat vásárolt, miközben ő anyagilag ezt nem engedhette meg magának. A terápia során sikerült elérni, hogy ne hasonlítsa magát másokhoz, és a saját értékeit helyezze előtérbe.
Aki nem akar belekerülni ebbe a versenybe, annak érdemes előre átgondolnia, mit tart fontosnak az ünnepekben. Például készíthet közös családi szabályokat: kevesebb, de személyes ajándék, egyszerűbb díszítés, és inkább a közös programok domináljanak. Az ilyen döntések sokszor felszabadítóan hatnak.
A gyerekek számára az év egyik legnagyobb eseménye a karácsonyi ajándékozás. Mi történik, ha valaki nem azt kapta, amit levélben „kért a Jézuskától”? Mit lehet ilyenkor mondani?
Gyerekek esetében fontos, hogy megértsük az ajándék iránti vágy hátterét. Egy anyuka mesélte a rendelésemen, hogy a fia sírt, mert nem kapott meg egy drága játékkonzolt. A beszélgetéseink során arra jutottunk, hogy a fiú valójában nem maga a konzol miatt szomorú, hanem mert azt érezte, hogy az ajándék hiánya azt jelenti, kevésbé szeretik.
Az ilyen helyzetekben segíthetünk a gyereknek azzal, hogy megértjük és elismerjük az érzéseit. Például: “Tudom, hogy szomorú vagy, mert nem azt kaptad, amit szerettél volna, de az ajándékok nem mindig tükrözik, hogy mennyire szeretünk.” Ez segít nekik megtanulni, hogy az érzelmi kötődés nem tárgyakban mérhető.
Hogyan lehet összeegyeztetni az ajándékozás kultúráját a fogyasztói társadalommal?
A tudatosság kulcsfontosságú. Egyik család, akikkel dolgoztam, bevezette, hogy minden évben saját készítésű ajándékokat adnak egymásnak, például kézműves tárgyakat vagy személyes üzeneteket. Amellett, hogy a költségeket csökkentették, az ajándékok érzelmi értékét is növelték.
A pácienseimmel gyakran beszélünk arról, hogy az ajándékozás célja nem az anyagi érték, hanem az, hogy örömet szerezzünk és kapcsolatot teremtsünk. Ez lehet egy közös élmény, például egy kirándulás, vagy akár egy szeretetteljes levél.
Képesek lehetünk fenntartható módon tudatosabban megélni az ünnepeket?
A fenntarthatóság nemcsak környezettudatos döntéseket, hanem érzelmi tudatosságot is jelent. Egyik betegem például bevezette a családjában, hogy a csomagolás mindig újra felhasználható legyen, azóta textilzsákokat használnak. Egy másik ügyfelem arról mesélt, hogy az ünnepeket úgy tették “ökosabbá”, hogy a díszeket természetes anyagokból készítették, és helyi termékeket vásároltak.
A fenntarthatóság érzelmi oldala abban rejlik, hogy az ünnepek valódi értékeit helyezzük előtérbe: a figyelmet, az együttlétet és a kapcsolódást. Ez nemcsak a környezetet kíméli, hanem a lelkünket is.
