Sok szomorúságot okozhat kivágni egy fát, főleg, ha élemedett korú. Ám a beteg fákat egy speciális módszerrel többé-kevésbé megőrizhetjük, így állatok élőhelyeként szolgálhatnak.
Inkább meghallgatná? Nyomja meg a lejátszás gombot!
Egy fa életében temérdek élőlény menedéke, az idős fa lombjában rigó fészkel, törzsén cincér araszol, üregében fakopáncs szorgoskodik. A vén dió ága alatt hinta lengedez a gyerekek nagy örömére, karácsonyra pedig akár fényfüzérrel is díszíthetjük a nagy fenyőt az udvaron. Nem muszáj búcsút venni a fától, ha úgy döntünk, egy részét meghagyjuk élőhelyfának. Börzsei Bence faápolót gyakran hívják fel hasonló kéréssel a hazai hobbikertészek.
„Ha egy fát ki kell vágni, akkor elsősorban a környezetét vizsgáljuk meg. Amennyiben bőven akad hely a kertben, hogy a kivágott fa helyett máshol ültessünk újat, akkor érdemes meghagyni valamennyit a kiszáradt fából élőhelyfaként. Kisebb kert esetében, ha szűkös a hely a pótláshoz, akkor sok esetben teljesen el kell távolítanunk a kivágandó fát, ilyenkor jön szóba akár még a tuskómarás és a talajcsere is, majd ezt követheti a pótlás”
-mesélte Bence a Zöld Hangnak.
A szakembertől azt is megtudtuk, hogy ahol nagyobb terület áll rendelkezésre és a kivágásra ítélt fának egy részét biztonságosan meg lehet tartani, ott érdemes élőhelyfaként meghagyni. Ezzel a megoldással nagyban növelhetjük a biodiverzitást a kertünkben.
Börzsei Bence szerint az élőhelyfa kialakítását megéri bevállalni azoknak a kertjében, ahol leromlott állapotú, kiszáradt fa van. Nemcsak magánkertekben lehet hasznos egy-egy fa csonkot átalakítani, köztereken is pompásan megférnek ezek a különleges „mini élőhelyek”.
Vevők az élőhelyfákra az emberek, vagy a gyökeret is el akarják távolítani? Hogyan reagálnak, amikor felvázolja ezt a lehetőséget?
Minden kezdet nehéz, és nem volt ez másképp az élőhelyfák népszerűsítésével sem. Kezdetben csak külföldi példákat tudtam mutatni a megrendelőimnek, és azok is jórészt parkokban lévő fák voltak. Egy alkalommal megkértem a megbízómat, hogy kialakíthassam a töröttnek tűnő ágvégeket és az odúkat úgy, ahogy én jónak látom. Megnyugtattam, ha nem tetszik neki, akkor megoldjuk a kivágást és a munkálatok költsége nem változik emiatt. Nehezen tudta elképzelni, hogy egy ilyen élőhelyfa esztétikusan mutathat a kertben, azonban szerencsére elnyerte végül tetszését, így maradhatott.
Ma már sok megbízónk kimondottan azzal keres meg, hogy látta a tartalmaink között az élőhelyfa-koncepciót, és ő is ilyen módon szeretné megtartani a fát.
Mivel a lakosság körében egyre gyakoribbak a fenntartható, ökológiai szemlélettel létrehozott kertek, ezért az élőhelyfák – vagy bármilyen fekvő holtfa darab megléte -, egyre nagyobb népszerűségnek örvend. Jó látni, hogy a lakosság mennyire nyitott erre. Ez pedig mindig remek visszaigazolás számomra is, hogy érdemes mindent dokumentálni és ezekről ismeretterjesztő tartalmakat készíteni.
Milyen fából célszerű élőhelyfát kialakítani?
A fafaj különösebben nem számít, bár egy gyors növésű, pionír puhafa nyilván gyorsabban le fog bomlani, mint egy lábon száradt keményfa. Igazából ennek ismeretében szoktuk tájékoztatni a megrendelőket, hogy milyen sűrűn érdemes kontrollt tartani. Az ellenőrzések során újra végignézzük a fát, és ha szükséges, akkor akár vágunk még belőle, hogy biztonságos maradhasson.
Mi a nehézsége az élőhelyfák kialakításának? Mi mindent kell átgondolniuk ilyenkor?
Ügyesen kell bánni a motorfűrésszel, hiszen az élőhelyfákon lévő faragásokat, odúkat vagy akár a kisebb vizes élőhelyeket, madáritató-szerű vájatokat egészen finom mozdulatokkal lehet szépen létrehozni.
Az odúk kialakításánál a tájolásra és a szélirányra is érdemes odafigyelni. Amikor évekkel ezelőtt az első élőhelyfáinkat faragtuk, akkor ezeknek a fontosságára sajnos még nem gondoltunk. Aztán folyamatosan kaptunk visszajelzéseket, hogy melyik odút vették birtokba a madarak és melyiket nem. Nem voltunk tisztában vele, hogy a madarak válogatósak vagy esetleg mi rontottunk el valamit.
Mi alapján dönti el, hogy milyen üregeket fog kialakítani az adott fában?
Szerencsére ez egy kreatív műfaj, különösebb formai követelmények nincsenek, mindig az adott fát megismerve döntjük el, hogy milyen lehet majd a végeredmény. Nyilván minél vastagabb a törzs, annál mélyebb és nagyobb üregeket lehet kialakítani rajta, de a megrendelőink kéréseit is igyekszünk teljesíteni. Gyakran nem csak faragunk a fába, hanem madáretetőket is fúrunk és felakasztunk.
Többször jártunk madárbarát kertekben, ahol egyértelmű volt, hogy ha van rá mód, akkor kis tálka-szerű vizes élőhelyeket, amolyan madáritatóként is funkcionáló üregeket is készítünk, melyek az ágvégekre kerülnek, vagy ezek hiányában a meghagyott törzsre.
Minden esetben fontos szempont, hogy az élőhelyfa biztonságos legyen, ne szakadjon szét, ne okozzon kárt. Ha a kert egyik eldugott zugában van, akkor kicsit bátrabban lehet alakítani, de ha jövés-menés van alatta, akkor inkább kevésbé mély odúkat készítünk.
Milyen lények foglalják el ezeket az élőhelyeket?
A lebontó gombák és a rovarok viszonylag hamar megjelennek, ám a működésük egy ideig még szinte láthatatlan. A gombákat csupán akkor vesszük észre szabad szemmel, ha termőtestek is megjelennek a fán, a rovarokat pedig akkor, ha itt-ott leválik a kéreg, és elkezdenek látszódni az alatta lévő rágásnyomok.
A cél mindig az, hogy az élőhelyfák “nagy vadjai” is megjelenjenek: a madarak vagy éppen a denevérek. Utóbbiak ritkábban, de azért előfordulnak. A denevérekkel inkább akkor találkozunk, amikor egy-egy kifaragott odú a természetes lebontó folyamatok miatt tovább mélyül.
Az egyik megbízónk egészen hamar kiszúrta, hogy mozgolódás van az élőhelyfáján, és arról számolt be, hogy kevés lett az odú, amit készítettünk. A harkály és a seregély gyakorlatilag veszekszik rajta.
Milyen kertekbe ajánlaná az élőhelyfa kialakítását?
Mivel kreatívan alakíthatók, bármilyen környezetbe beilleszthetők esztétikusan, legyen szó akár valamilyen ökokoncepció mentén létrehozott kertről, akár egy „mesterkéltebb” udvarról.
Egy ökokertben, ahol jó állapotú idősebb fák mellett számtalan fiatal növény, vadvirágos méhlegelő, komposztáló, esetleg miyawaki-minierdő vagy ezek bármilyen kombinációja fellelhető, ott ez igazán remekül tud működni. Ezzel a megoldással sokat hozzátehetünk a kert biodiverzitásához.
A magánkerteken túl akár egy örök-fasor koncepció részeként is tökéletesen elférnének közterületeken az élőhelyfák. Képzeljünk el egy fasort, ahol vannak idős, jó állapotú fák, és kicsit leromlott egyedek, amelyek a második lombkoronaszintet alkotják. Helyet kaphat egy-egy élőhelyfa is, mellette pedig már a felcseperedő, frissen ültetett, fiatal fák nyújtózhatnak. Nem csupán az ökológiai sokféleséghez járulnánk hozzá, szinte erdei hangulatot csempészhetnénk a közterületeinkre.
