Megkopott a COP? Klímaszakértők egy csoportja szerint ideje megreformálni a minden évben megrendezett és jelenleg is zajló, ENSZ által szervezett klímatalálkozót.
Vezető klímapolitikai szakértők egy csoportja a COP (Conference of the Parties) jelentős megreformálására szólít fel, kijelentve, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete által szervezett klímatalálkozó “már nem felel meg a célnak”, és komoly változtatásokat kíván meg a klímaválság jobb kezelése érdekében. Ezen szakértők, köztük Ban Ki-moon, volt ENSZ-főtitkár, Mary Robinson, volt ír elnök, Christiana Figueres, volt ENSZ-klímavezető és Johan Rockström, neves klímakutató nyílt levelet írtak az ENSZ-nek, amelyben azt szorgalmazzák, hogy a klímakonferenciák a jövőben csak olyan országokban kerüljenek megrendezésre, amelyek elkötelezettek a klímaválság kezelése iránt és szigorúan szabályozzák a fosszilis tüzelőanyagok lobbizását.
A fosszilis energiaipar hatása a COP-tárgyalásokra fokozódó aggodalmak forrása.
A jelenleg zajló COP29-en, Bakuban, Azerbajdzsán fővárosában több, mint 1700 szén-, olaj- és gázlobbista vesz részt, jelentősen meghaladva ezzel annak a nagyjából 1000 résztvevőnek a számát, akik a világ legkiszolgáltatottabb országait képviselik. Ez az éles eltérés felhívja a figyelmet a szennyező iparágak klímatalálkozóra gyakorolt, indokolatlan befolyására. A szakértő csoport szigorúbb megfelelési kritériumok bevezetését szorgalmazza a szervezőországokra vonatkozóan, megkövetelve, hogy ezen országok elkötelezettek legyenek a Párizsi Egyezmény céljainak betartása iránt.
A COP29 Azerbajdzsánban történő megrendezése különösen ellentmondásos, mivel az ország exportjának felét az olaj és a gáz teszi ki. Ilham Aliyev, Azerbajdzsán elnöke nyitóbeszédében “Isten ajándékának” nevezte országa olaj- és gázellátását.
Már a tavalyi helyszín is kérdéseket vetett fel, a COP28-ra ugyanis az Egyesült Arab Emírségekben került sor, és a klímatalálkozó elnöke, Sultan Al Jaber egyben a nemzeti olajtársaság, az ADNOC elnöke is volt.
Kérdéses, hogy azok az országok, amelyek ilyen mértékben függnek a fosszilis energiától, képesek-e érdemi klímatárgyalásokat lebonyolítani.
Figueres arra hívja fel a figyelmet, hogy az elmúlt évek klímatalálkozóin jóval több a fosszilis energiáért lobbizó résztvevő, mint a tudományos intézmények, az őslakos közösségek és a klímaváltozás által leginkább érintett, fejlődő országok képviselői. A tárgyalások igazságossá tételének érdekében javítani kell ezt az arányt.
A COP29 kulcskérdése az, hogy hogyan biztosítható megfelelő klímafinanszírozás a szegény országok számára, lehetővé téve számukra, hogy mérsékeljék az üvegházhatású gázok kibocsátását és alkalmazkodjanak a klímaváltozás okozta szélsőséges időjárás hatásaihoz.
Egy vezető közgazdászok által készített jelentés szerint a fejlődő országoknak 2030-ig körülbelül egymillió dollárra lesz szükségük ahhoz, hogy teljesítsék a Párizsi Egyezmény céljait és 1,5 °C-ra korlátozzák a globális hőmérséklet emelkedését. Ennek az összegnek nagyjából az egyharmadát kellene a fejlődő országoknak biztosítaniuk, ám kérdéses, hogy erre hajlandóak-e.
A klímafinanszírozással kapcsolatos tárgyalások, különösen az új, ún. “kollektív számszerűsített cél”, eddig nem értek el nagy előrehaladást. A témával foglalkozó legújabb tervezetet néhány ország “működésképtelen”-nek nevezte, kiemelve a fejlett és fejlődő nemzetek közötti megosztottságot a globális pénzügyi kötelezettségvállalások elosztásával kapcsolatban. Ezen tárgyalások még zajlanak, de kérdéses, hogy sikerül-e a résztvevőknek egyezségre jutni a klímatalálkozó lezárása előtt.
Néhány ország alternatív megoldásokat javasol a finanszírozási probléma megoldására.
Egy Laurence Tubiana, volt francia diplomata által vezetett munkacsoport jelentése alapján új, globális szolidaritási illetékek bevezetésével jelentős támogatást lehetne nyújtani a fejlődő országoknak. Többek közt olyan illetékekről lenne szó, mint az energiaigényes kriptovalutákra vagy a műanyaggyártásra kivetett díjak.
Tubiana, aki jelenleg az Európai Klímaalapítvány vezetőjeként tevékenykedik, hangsúlyozta, hogy a pénzügyi szolidaritás a fejlett és fejlődő országok között a Párizsi Egyezmény egyik alapelve. A gazdagabb és a globális széndioxid-kibocsátásért elsősorban felelős nemzetek méltányos hozzájárulása nélkül a globális hőmérséklet emelkedésének 1,5 °C-ra történő korlátozása csak nagyon nehezen fog megvalósulni. Tubiana munkacsoportjának riportja a tervek szerint még a következő COP előtt elérhető lesz.
Az összeállítást készítette: Gál Viktória
