A Boris ciklonról, az extrém időjárási jelenségek kialakulásáról, hazánk és a világ várható éghajlati változásairól beszélgettünk Pongrácz Ritával, az ELTE Meteorológiai Tanszék oktatójával.
Mi történt pontosan szeptember közepén? Mi okozta a rövid idő alatt lehullott hihetetlen mennyiségű csapadékot Közép-Európa felett?
A rendkívül nagy csapadékot eredményező mérsékeltövi ciklon egy ún. mediterrán ciklon volt, ami az egyik ciklonkeletkezési központból, a Genovai-öbölből indult. A kialakulásában fontos szerepet játszott az idei nagyon meleg nyár, ami a Földközi-tenger térségét és magát a tengervizet is szokatlanul erősen felmelegítette. Ez amiatt lényeges, mert minél melegebb egy légtömeg, annál több nedvességet tud befogadni anélkül, hogy telítetté válna, és ez a nedvességtartalom kihullana csapadék formájában.
A meleg nedves légtömeg mellett északnyugati irányból egy gyorsan haladó hideg légtömeg is elérte a térséget, és a hőmérsékleti kontraszt hatására kialakuló ún. baroklin instabilitás indította el a ciklont. Ezt a rendszert még az Alpok orografikus hatása is érte, aminek az egyik fontos következménye, hogy a meleg nedves levegőt magasabbra emeli, az emelkedő légtömeg pedig szokás szerint hűl. Olyannyira, hogy a légtér végül is telítetté válik, s ez elősegíti a levegőben lévő nagy nedvességtartalom kondenzálódását, vagyis a felhőképződést, ami végső soron jelentős energiával táplálja a ciklon fejlődését. A vízcseppek, illetve jégtűk formájában kondenzálódott nedvesség előbb-utóbb kihullik a felszínre.
Ezúttal a csapadéktevékenység során a ciklon nem haladt a szokásos ütemben, megtorpant, mondhatjuk, hogy szinte “egyhelyben forgott”, és azáltal a kritikus területekre óriási csapadék érkezett le egy hét alatt. Többfelé is – főleg Ausztriában – 300 mm fölötti volt a Boris ciklon idején mért csapadékösszeg, ami összehasonlításképpen a magyarországi átlagos országos évi csapadékmennyiségnek a fele. A csapadék nagyobb része a Duna vízgyűjtőterületén hullott le, ami a felszínen és folyómedrekben történő lefolyással végül Magyarországon is áthaladt, természetesen némi késleltetéssel.
Hogyan keletkeznek az ilyen ciklonok?
A Genovai-öbölből gyakran érkeznek hazánk felé mérsékeltövi ciklonok, amik az Atlanti-óceán izlandi ciklonkeletkezési térségéből induló ciklonokhoz képest rendszerint sekélyebbek, azaz a központi alacsony légnyomás magasabb, sokszor csak 1000 hPa körüli. Általában rövidebb az élettartamuk is, ugyanakkor képesek nagy mennyiségű csapadékot eredményezni az útjuk mentén. A most lezajlott folyamatban a fő szokatlanság a felhalmozódott óriási nedvességtartalom volt. Egyébként leegyszerűsítve a már fent említett orografikus hatás és a hőmérsékleti különbségek együttese idézi elő a ciklonképződést a térségben.
Magyarországon előfordulhatnak-e a Borishoz hasonló, pusztító ciklonok?
A Boris ciklon ugyan hazánkban is járt csapadékhullással, de az jóval kisebb intenzitású és kevesebb is volt, mint például az osztrák régiókban. A Magyarországon belül mért heti csapadékösszegek maximuma 100 mm körül alakult. Egyébként ez is elég sok, a jellemző havi csapadékösszegeket meghaladó mértékű.
A HungaroMet adatai alapján a legtöbb eső az északnyugati határ körzetében, illetve a középhegységek egyes régióiban jelentkezett. Nálunk a korábbi aszályhelyzet miatti száraz talajba a hosszabb idő alatt lehulló mérsékelt eső nagyobb mennyiségben beszivárgott, főleg az Alföldön, és a Duna felvízi vízgyűjtőjével ellentétben nem alakultak ki veszélyes villámárvizek sem.
Ennél nagyobb kiterjedésű területen mértek nagy mennyiségű csapadékot például a 20. század eleje óta legcsapadékosabb évben, 2010-ben, amikor május közepén, illetve ezt követően május legvégén, június elején egymás után két mediterrán ciklon is áthaladt az országon (Zsófia, illetve Angéla névre keresztelték ezeket). Előbbi volt a súlyosabb hatású, mivel rekordmennyiségű háromnapos csapadékösszegeket eredményezett, a Bakonyban néhány állomáson még a 200 mm-t is meghaladta a lehullott eső.
Hogyan alakulhat át a közeljövőben hazánk éghajlata? Milyen változások várhatók?
A melegedés hatása egyértelműen kimutatható már most is, nem csak globálisan, de Magyarországon is. Az idei nyár volt 1901 óta a legmelegebb, még a korábbi, 2022-es forró nyarat is meghaladta. Az 1991-2020-as éghajlati normálidőszak átlagát a hazai országos átlagos nyári középhőmérséklet idén majdnem 3 °C-kal meghaladta, és a hőséghullámok idején több napi melegrekord is megdőlt: augusztusban 3 napon, júliusban 7 napon, ezek közül csaknem mindegyik napon 40 °C fölötti volt a maximumhőmérséklet.
A modellszimulációk egyértelműen a melegedés folytatódását vetítik előre. Ha a fosszilis energiahordozók felhasználását a jelenlegi emelkedő ütemben folytatjuk, akkor hazánkban a nyári középhőmérséklet akár 5-6 °C-kal is megnőhet az ezredfordulóhoz képest a 21. század végére. Az üvegházhatású gázok antropogén kibocsátását azonnal drasztikusan csökkentve is – az éghajlati rendszer tehetetlensége miatt – még egy-két évtizedig a hőmérséklet kissé növekedni fog. Ugyanakkor a megújuló energiaforrásokra áttérve és az energiahatékonyságot javítva az évszázad végére a melegedés lelassítható. Sőt, még akár a Párizsi Megállapodásban szereplő ipari forradalom előtthöz képesti maximális 2 °C-os globális melegedést is be tudjuk tartani.
A csapadékviszonyok becslése a hőmérséklethez viszonyítva jóval nagyobb változékonyság miatt sokkal nehezebb feladat. Az éghajlati modellek azt jelzik, hogy Magyarországon alapvetően a téli félévben átlagosan tekintve növekedni fog a csapadék kisebb-nagyobb mértékben, ám a július-augusztus inkább szárazabbá válik az évszázad végére. A havi, évi csapadékösszegek persze továbbra is megtartják a nagy ingadozásokat.
Ha csak egy-két évtizedet nézünk előre, akkor az óriási időbeli változékonyság miatt egyértelmű trendről még nem beszélhetünk. Ezt a nagy változékonyságot jól illusztrálja, hogy 1901-től tekintve országos átlagban az évi csapadékösszeg a már említett 2010-ben volt a legnagyobb (980 mm), és közvetlenül ezt követte 2011-ben a legszárazabb év (420 mm). A modellbecslések azt jelzik, hogy a jövőben az egybefüggő száraz időszakok hossza megnő az évszázad végére (elsősorban abban az esetben, ha az üvegházhatású gázok kibocsátását az eddigiek szerint folytatjuk), ami az aszályhajlam fokozódását vetíti előre.
Melyek a Boris ciklon legfontosabb tanulságai számunkra?
Sok-sok tanulságról lehetne beszélni, de ezekből talán a legfontosabbat kiemelve: a globális felmelegedés miatt a szélsőséges időjárási események gyakoribbá válnak, és ez a közép-európai régiót is érinti. Az idei nyári hőség és az alföldi mezőgazdasági területeket sújtó aszály utáni árvízhelyzetet a hatóságoknak felkészülten kell kezelniük.
A klímaváltozás ellenére mely térségek maradhatnak élhetőbbek bolygónkon?
Nehéz olyan térséget találni, ahol minden szempontból kedvező irányú változásokra számíthatunk. A globális melegedés miatt az északi területek korábbi nagy hidegei mérséklődhetnek. Ugyanakkor például Európában az északi régiók csapadéka átlagosan 30-40 százalékkal fog növekedni, ezzel gyakoribb áradásokat okozva. A mediterrán térséget a nyári hőség olyan mértékben sújthatja, ami még a tengerparton is nehezen elviselhető lesz. A tengerpartoktól távolabbi térségekben pedig az ismétlődő erdőtüzek jelentenek majd egyre súlyosabb veszélyt.
Hogyan alkalmazkodjunk a globális klímaváltozás kihívásaihoz? Mennyire tudunk felkészülni egy-egy extrém helyzetre?
A kibocsátás-csökkentés mellett mindenképpen fontos, hogy az elkerülhetetlen változásokhoz alkalmazkodjunk. Minden szektorban, és Magyarországon belül is a regionális lehetőségeket tekintetbe véve kell kiválasztani, hogy mi valósítható meg. Például a mezőgazdaságban a megfelelő fajtákra időben át kell állni, megfelelően módosított agrotechnológiát alkalmazni, sőt akár újabbakat kell kifejleszteni.
A városokban a megfelelően tervezett zöld parkok, a beépítést megtörő szellőzési folyosók tudják mérsékelni a helyi éghajlati viszonyokat, és ezáltal elviselhetőbbé tenni a forró időszakokat. Nemcsak az alkalmazkodást, de az energia-felhasználás csökkentését is nagymértékben segíthetné az épületek szigetelésének rendbe tétele, modernizálása. A 2018-ban elfogadott második Nemzeti Éghajlati Stratégián alapuló Nemzeti Alkalmazkodási Stratégia részletesebben foglalkozik a különböző hazai szektorok és régiók lehetőségeivel.
