Javában tart a nyári szünet, diákok és tanárok egyaránt örülhetnek a megérdemelt pihenésnek. Így van ezzel a soltvadkerti Kossuth Lajos Evangélikus Általános Iskola földrajz-testnevelés szakos tanára is, aki évtizedek óta természetfotózással tölti a pihenés napjait. Daróczi Csaba neve jól cseng a természetfotózást kedvelők körében, a pedagógus 1999 óta összesen nyolc alkalommal nyerte el az év természetfotósa címet, és pompás felvételeivel ötször érdemelte ki Az év természetfotója elismerést.
Inkább meghallgatná? Nyomja meg a lejátszás gombot!
Daróczi Csaba a szorgalmi időszakban nyolctól négyig tanárként dolgozik, de a hétköznapokban sem távolodik el túlságosan a hobbijától. A természetbarát fotós foglalkozásokat vezet alapfokú művészeti oktatás keretében a suliban. Az év természetfotósa mesélt a Zöld Hangnak szakmai fogásokról, a jó fotók készítésének titkairól, és arról, milyen útravalóval szolgálhatnak káprázatos természetfotói az emberek számára.
Hogyan függ össze a pedagógiai munkája a fotózással?
Művészeti alapiskola is az iskolánk, Soltvadkerten. Van egy fotós tanszak nálunk, ahol át tudom adni a fotózással kapcsolatos ismereteket a diákoknak. Huszon-egynéhány gyermekkel foglalkozom. A foglalkozásokon fotózni és filmezni tanulunk. Persze, ez inkább általános fotózás, leginkább látásmód fejlesztés. Kreativitást fejlesztünk. Kimegyünk olykor a természetbe is, de portrékat és elvont dolgokat is fotózunk. Nyilván, ha kint vagyunk a szabadban, akkor az a legnagyobb élmény számukra, hogy nem az épületben vagyunk. Az a tapasztalatom, hogy a gyerekek nagyon szeretik egymást fotózni, talán legjobban ezt szeretik a fotózás világában.
Melyik volt a legemlékezetesebb felvétele, akár az elkészítés nehézsége akár a végeredmény szempontjából?
Nehéz lenne választani, mert nagyon sok kép kedves számomra. A fotó az én felfogásomban 3 féle szituációban születik. Az egyik esetben kimegyek valahová és ott valami nagyon nagy élményt nyújt számomra a fotózás közben, de nem születik jó kép. Van olyan helyzet, amikor semmilyen élmény nincs hozzá, csak leül az ember, és elkattint egy nagyon jó képet. A háromból a legszerencsésebb az a szituáció, amikor a kettő összekapcsolódik, azaz nagy élmény és nagyon jó kép születik egyszerre. Ezek a kedvenceim. Nem is annyira konkrétan egy-egy kép, inkább projektek, amiken nagyon sok időt dolgoztam, fél évet vagy akár többet is.
Ha mindenképpen választanom kellene, akkor nagyon nagy élményszerű „vállalkozásom” volt például 2018-ban az üregi nyulak fotózása. Hatalmas élmény volt bepillantani az életükbe.
Az idén több mint egy fél évig egy nyusztot fotóztam. Ezekre a képekre is jó ránézni, mert visszajönnek az emlékek, az élmények. Az már csak „hab a tortán”, hogy jó is egy-egy kép.
Az állatok fotózása során úgy képzelem, hogy jókor kell lenni jó helyen. Milyen előzetes felkészülést igényel az állatokat ábrázoló felvételek elkészítése?
A jó kép megszületéséhez rengeteg dolog szükséges. Korábban tartottam arról előadást, hogy mi szükséges ahhoz, hogy egy jó fotó megszülethessen. Az állatok ismerete csupán egy a tízből. Szükség van megfigyelőképességre, a természetben elemezve a dolgokat és abból megtalálni a témát. Fontos a türelem, a kompozíciós készség, a reflex, temérdek dolog van, ami végül egy jó képben kicsúcsosodik.
Gyakran azt mondják, csak idő kérdése és mindenki tud egy jó képet csinálni. Én azt mondom, hogy a dolog korántsem ilyen egyszerű, hiszen, ha valaki leül a zongorához, nem tud „csak úgy”, magától egy jó zongoraversenyt írni. Véletlenből nem születnek jó képek. Nagyon sok összetevője van a fotózásnak.
Sokan abba a hibába esnek, hogy nem tudnak elvonatkoztatni attól, amit a fotózás közben átélnek. A tapasztalatlan fotós az élményeit rávetíti a képre, azt „érzi”, hogy a kép jó. Elkezdi elhinni, hogy jó képet csinált, neki tetszik, de attól az még nem lesz jó. Sokan nincsenek tisztában azokkal az alapszabályokkal, amitől egy kép jónak nevezhető. Neki tetszik, esetleg a családjának is, de attól az még nem lesz magától értetődően jó.
Használ-e különleges felszerelést? Mennyire igényelnek speciális felszerelést ezek a felvételek?
Idővel az embernek nagyon komoly technika állhat a rendelkezésére. Ilyenkor megnövekednek a lehetőségei, viszont jobb képe nem lesz tőle. Meg lehet venni a legdrágább felszerelést, de az még nem garantálja a jó képet. Ha jól emlékszem, 2022-ben megnyertem a Magyarország természetfotó nagydíjat, de azt a teljes anyagot egy telefonnal és egy Gopro kamerával fotóztam.
A jó képhez nem szükséges a technika, viszont vannak olyan képek, amelyeket nem lehet fejlett technika nélkül elkészíteni. A jó technika, a jó felszerelés az csak a lehetőségeimet növeli, a jó képre való esélyünket nem.
A Halak csillagképe című díjnyertes felvétel lélegzetelállító. Egyszerre láthatóvá válik a víz alatti világ és a csillagos égbolt misztériuma. Hogyan készült ez a páratlan felvétel?
Egy különleges objektívet használtam, aminek az a jellegzetessége, hogy egy centiméterre is be lehet állítani a legközelebbi élességet, illetve, ki tudom tolni a végtelenig. Nagyon speciális, egy széles látószögű, makro objektív. Igazából ez a titka a képnek, illetve az, hogy egy üvegedénybe helyeztem a kamerát, és azt egy szerkezettel félig a víz alá nyomtam.
Harminc másodpercig ment a felvétel. Az elején elvillantak a vakuk, amikor még a halakra volt állítva az objektív élessége. Majd kézzel kitekertem végtelenre az élességet, kinyitottam a blendét, és akkor beexponálódott a háttér.
Hogyan viszonyul a speciális effektekhez, illetve, mennyi utómunkát igényel egy-egy felvétel?
Minden magára valamit is adó fotós nyers formátumban fotózik. Ez egy teljesen „színtelen, szagtalan, íztelen” kép, viszont rengeteg információ van benne. Ezeken nyilván kötelező utómunkát végezni, hasonlóan például a filmekhez. Ugyanis a mozifilmeket is sokáig „fényelik” komoly szakemberek, hogy olyan színvilágot hozzanak ki, ami jól néz ki.
Természetesen, aki ilyen minőségben fényképez, annak kötelező a képeken utómunkát végezni. Nyilván ennek a mértéke nem mindegy. Azt szoktuk mondani, hogy legyen természetes hatású a végeredmény. Igazából a gépen is be lehetne állítani, ha nem ilyen nyers formában fotóznánk, de ez mindenkinek a saját ízlésvilága, hogy az eredeti képből mit hoz ki.
Alapvető, hogy ne akarjuk meghamisítani a látványt.
Azok közé tartozom, akik még diafilmre fotóztunk. Attól függően, hogy milyen filmet vittünk a gépbe, más-más színeket kaptunk. A Kodak például egy túlszínezett, a Fuji a zöldeket „szerette”, mindegyik filmnek volt egy karakterisztikája. Ennek tudatában választottunk filmet a képekhez, témákhoz. A kezdő fotósok gyakran azt hiszik, minél színesebb a kép, annál jobb. Ezért elkezdik „túltolni” a színeket, de éppen az ellenkezőjét érik el vele.
Mit üzenhetnek a mesés felvételek az „utca emberének”?
Nekem a képek csak melléktermékek. Azt élvezem, hogy kinn vagyok a természetben, és ott átélem az élményeket, amiket kint megtalálok. Ezekből az élményekből születnek a képek. Az a legfontosabb, hogy csodálkozzunk rá a természetre, és vigyünk haza onnan élményeket úgy, hogy azt utána másnak is meg tudjuk mutatni.
A fotózás iránt érdeklődők számára workshopokat tart. Hogyan zajlik egy-egy ilyen alkalom? Mi mindent lehet elsajátítani a terepen?
Közel 30 év alatt nagyon sok tudást felhalmoztam. Ha valaki szeretne sok időt megspórolni azzal, hogy nem maga szedi össze a dolgokat, és kíváncsi arra, hogy én hogyan fotózok, milyen technikai trükkjeim vannak, akkor én ezt szívesen elmondom neki. Itt a kiskunsági élőhelyeken mindent megtalálunk, amire szükségünk lehet.
Kimegyünk terepre, és közösen készítünk képeket. Megtanuljuk, mire kell figyelni, mik lehetnek a hibák. Egy műhelybe való betekintést kapnak, ha eljönnek egy-egy hétvégére.
Széles spektrumról érkeznek a workshopokra. Vannak igazán profik is, akik még szeretnének tanulni, illetve vannak kevésbé jártas jelentkezők, akik szeretnének több inspirációt és motivációt kapni. Nagy igény van rá, idén nyáron például nem sok szabad hétvégém volt.
fotók: Facebook / Daróczi Csaba-Photography
