Magyarországon több mint 200 tanösvény várja a természet szerelmeseit, a többségük turisztikailag népszerű helyeken létesült. A Mindszent mellett húzódó, vadregényes Kurca-parti tanösvény nem tartozik a felkapott helyek közé, szerényen bújik meg a csendes vízpart cserjéinek rejtekében. Aki az Alföld déli részén jár, annak érdemes felkeresni ezt a vízi paradicsomot, mely gazdag élővilággal és festményeket idéző tájképpel hívogatja a természetbarátokat.
Inkább meghallgatná? Nyomja meg a lejátszás gombot!
A folyószabályozások alakították a vidéket
Az 1800-as évek közepéig az Alföld, mely a Kárpát-medence legnagyobb síksága, hosszú időn keresztül szenvedett az árvízi veszélytől és a belvizektől, amelyek gyakran jelentős károkat okoztak a mezőgazdaságban. A folyók szabályozásának célja az volt, hogy ezeket a természeti veszélyeket minimalizálják, és a terület mezőgazdasági termelését növeljék.
A szabályozási munkálatok egyik legjelentősebb alakja Vásárhelyi Pál volt, aki az 1840-es években kidolgozta a Tisza szabályozásának tervét. Vásárhelyi javaslata szerint a Tisza folyót több helyen is átvágásokkal rövidítették meg, hogy csökkentsék a kanyarulatok hosszát és gyorsítsák a víz lefolyását. Tekintélyes méretű gátakat és árvízvédelmi töltéseket építettek, hogy megakadályozzák a folyó kilépését a medréből áradáskor. Az 1870-es években kezdődött meg a nagyszabású folyószabályozási program, melynek keretében a Tisza mellett a Duna és más kisebb folyók medrének rendezése is megvalósult.
A Kurca
A folyószabályozások az Alföld délkeleti részén található Kurca folyót is érintették. A folyó hosszú ideig Szentes legfontosabb hajózható folyója volt, a városból Nagyváradra jártak a hajók, ahonnan, fát, sót, gyümölcsöt szállítottak.
A Kurcát hajdanán Almádnak hívták, ma is használatos nevét a török időkben kapta. Az ominózus névadásról egy helyi legenda is fennmaradt. A nép emlékezete szerint egy török embernek az egyik családtagja beleesett a folyóba. A török megrémült, de úszni nem tudott, csupán a partról kiabálta a pórul járt családtag nevét: – Kurca-Kurca! Ezt a kiabálást hallották meg a közelben leselkedő magyarok, akik megőrizték a nevet.
A Kurca főcsatorna teljes vízgyűjtő területe 1 135 négyzetkilométer, melyből az összegyűjtött vizeket fogadja és gravitációsan levezeti a Tisza bal part árvédelmi töltésénél épített Kurcatoroki zsilipen keresztül a Tiszába. A 40 kilométer hosszúságú főcsatorna a Hármas-Körös torkolatától egészen Mindszentig kanyarog.
A múlt századi folyószabályozásig a vidék legnagyobb része árterület volt, melyet az ősi folyómedrek és erek hálóztak be. A lefolyástalan területeken hatalmas mocsarak és nedves rétek terültek el. Ezek a vadregényes helyek évszázadokon át ritka és veszélyeztetett élőlényeknek biztosítottak háborítatlan életteret. Az eszményi élőhelyek a szabályozás után megszűntek, így számos ritka élőlény végleg eltűnt a vidékről.
A Kurca napjainkban jelentős szerepet játszik a térség mezőgazdaságában, öntözővizet biztosít a környező földek számára, egyszersmind változatos élőhely számos vízi és parti élőlény számára, természetvédelmi szempontból jelentős értéket képvisel.
A mesebeli tanösvény
A torkolati zsiliptől a Pintér hídi végpontig a Kurca partja mentén kanyargó tanösvényt 2015-ben önzetlen összefogással, szerény összegből hozták létre. A tanösvényt a Városvédő és Szépítő Egyesület a Horgászegyesülettel közösen alakította ki, az ATIVIZIG Szentesi Szakaszmérnökség, Mindszent Város Önkormányzat Civil Alapja és magánszemélyek támogatásával.
Az 1857 méter hosszúságban kanyargó, keskeny ösvényen haladva három tájékoztató táblát és számtalan padot találunk, ahol megpihenhetünk. A tájékoztató táblák információi alapján részletes betekintést nyerünk a hely sokszínű élővilágába. A tanösvény mentén egy magaslest is épített a helyi vadásztársaság, melyről pompás panorámában gyönyörködhetnek az idelátogatók.
Az ösvényre lépve a háborítatlan természetbe érkezünk, úgy érezzük, hogy titokzatos utakra tévedtünk. A több ponton kihelyezett padokról eszményi vízparti kép tárul a szemünk elé. Bedőlt faágak, hód rágta fatörzsek, náddal benőtt partrészletek váltogatják egymást közel két kilométeren át.
A tanösvény Mindszent felőli vége a Kurcatoroki zsilip közelében ér véget. Az 1883–ban megalakult Körös-Tisza-Marosi Ármentesítő és Belvíz-szabályozó Társulat hosszú évtizedeken keresztül vízépítési munkákat végzett a Tisza folyó Csongrád és Szeged közötti szakaszán. A nagyszabású munkákhoz kapcsolódva létesült 1885–ben a Tisza balparti árvízvédelmi töltését keresztező Kurcatoroki zsilip. A patinás műtárgy jellegzetes, téglából emelt építmény.
A Mindszenti Városvédő és Szépítő Egyesület természetbarát önkéntesei évek óta szívükön viselik a tanösvény sorsát. A civilek rendszeresen karbantartják az ösvény környezetét. Egy-egy ilyen akció alkalmával eltávolítják a szél által kidöntött fákat, visszametszik a behajló ágakat, összeszedik a szemetet.
Sokszínű élővilág
Páratlanul gazdag az ösvény és környékének élővilága. A korábban gyakori fajok az utóbbi években egyre inkább visszatalálnak eredeti élőhelyükre. Csupán a madárfajokból hatvankettőt jegyeztek fel a természetvédők, és a vízi élőlények szintén varázslatos sokszínűségben élnek az ösvény környezetében. A halak közül a törpeharcsák mellett csuka, ponty, kárász és az olykor emberméretű lesőharcsa egyaránt megtalálható a Kurcában.
Az erdei állatok is szép számban képviselik magukat a vízparti fás-cserjés rejtekében. A mindössze 15-20 centiméteres menyét kőkemény ragadozó, aki a – szintén gyakori vendég – vörös rókához hasonlóan télen az ember lakta területekre, a környező települések közelébe húzódik. Az avarban és a korhadt fák között menedéket találnak a sünök, de a a mezei nyulak is meghúzódnak a cserjék alatt.
A vidék növényvilága a környék vízparti jellegéből adódóan a gyakran előforduló fajokból áll. A magasra nyúló, nagy bugájú nád júliustól szeptemberig virágzik a sekélyebb részeken. A keskeny levelű gyékény a mocsaras vidéket, vízparti talajokat kedveli, így a Kurca számos részén megtalálható.
A színpompás lepkék számára táplálékot nyújtó nagy csalán júniustól októberig virágzik az ösvényen. A tölgyesek és cserjések tavaszi növénye az illatos ibolya, melynek kékes-lilás árnyalatú virágai kellemes illatot árasztanak. Az ibolyánál látványosabb virág a sárga nőszirom (más néven mocsári nőszirom), amely a sekély vizekben nyújtózik május-júniusban az ég felé.
A méteres szárú, húsos gyöktörzsű, sárga lepelleveleiről könnyen felismerhető növény gyökeréből régen hashajtót, vas-szulfáttal keverve fekete festéket készítettek. Ez az egyetlen vadon élő írisz faj Magyarországon, mely nem élvez természetvédelmi védettséget. A csalánhoz hasonlóan a szeder is sokfelé nő az ösvényen, a kúszónövény édes termése kárpótol a szúrós szárak okozta kellemetlenségekért.
A cikkben szereplő fotókat Tóth A. Péter készítette.
