Kiderült: nem csak környezetileg, hanem gazdaságilag is fenntarthatatlan az akkugyártás – Iváncsán máris tömeges elbocsátások zajlanak, olyan mértékben esett vissza a globális és az európai kereslet az elektromos autókba szánt akkumulátorok iránt. Az Orbán-kormány egy olyan ágazatra tette fel a magyar gazdaság jövőjét, amelyhez idehaza sem a környezeti, sem az egyéb feltételek nem adottak, és amely hosszú távon is életképtelen lehet hatalmas állami támogatások nélkül.
Százas nagyságrendben bocsátottak el dolgozókat az SK On Hungary iváncsai üzeméből a megrendelések visszaesése miatt. A fordulat egyszerre váratlan és ijesztő, de messze nem ez az egyetlen válságjelenség, ami az iparágban tapasztalható: az eladatlan Teslákat Európában és Amerikában katonai reptereken tárolják, Európa kikötői lassan bedugulnak a szintén eladhatatlan, értékesítés előtt sokszor több mint egy évig kényszerparkoló kínai e-autók miatt – a kereslet mindenhol drasztikusan visszaesett.
Inkább meghallgatná? Nyomja meg a lejátszás gombot!
Nem kelendő az akku
A dekonjunktúra fő oka, hogy mostanra leálltak az elektromos autók vásárlását ösztönző állami támogatási programok, amitől az iparág látványosan belassult. Mintha az elektromos autók „piacát” eddig nem a tényleges vásárlói igény mozgatta volna, hanem szinte kizárólagosan az állami támogatások rendszere. A problémát fokozza, hogy rendkívül energiaigényes szektorról van szó, márpedig az áram az ukrajnai háború nyomán megdrágult, ami egyébként az e-autók töltését is drágítja (és ezzel csökkenti a versenyképességüket).
Miközben az Orbán-kormány arra számított, hogy az erőltettet akkuipari beruházások révén a szegmens a magyar gazdaság húzóágazat lesz, jelenleg a számok épp az ellenkezőjét mutatják: a gyengélkedő akkuipar jelentősen lefelé húzza az amúgy is kapcsú hazai ipari teljesítményt. A KSH adatai szerint a hazai ipari termelés márciusban éves alapon munkanaphatástól megtisztítva 2,8, februárhoz képest pedig 3 százalékos visszaesést mutat, jelentős részben az akkuipar, és az azzal szétválaszthatatlanul összekapcsolódó autógyártás gyengélkedése nyomán. A járműgyártás volumene 11,5 százalékkal csökkent az előző év azonos hónapjához mérten. A közúti gépjármű gyártása 9,4, a közúti jármű alkatrészeinek gyártása 12,6 százalékkal esett vissza. Még rosszabbul teljesített az akkugyártás, hiszen a gyártási volumen 17,5, a villamos motor, áramfejlesztő, -elosztó, -szabályozó készülék gyártásáé 21 százalékkal zuhant. Az SK One részvényesi tájékoztatóján egyenesen az hangzott el: az eleve veszteséges akku-üzletágat a visszaeső európai kereslet sújtja, ami most főként Magyarországon csapódik le.
Egyre világosabban látszik, hogy a kormány nagyon mellélőtt, amikor a kiemelten konjunktúraérzékeny autóiparra, és annak egyoldalú elektromos átállítására tette fel a hazai gazdaság jövőjét. Eddig mintegy 1000 milliárd forintnyi állami támogatást, és az ország legjobb minőségű termőföldjeinek egy részét fordították erre a hazardírozásra (ha az akkuüzemekben halálos balesetet illetve egészségkárosodást szenvedett honfitársainktól, meg a környezeti károktól eltekintünk). A legfrissebb iváncsai eset azt bizonyítja, hogy ez a „gazdaságfejlesztési” irány környezeti és gazdasági szempontból is fenntarthatatlan.
A környezet is ráfizet
Ami a környezeti fenntarthatóságot illeti, az ország legnagyobb akkugyára (és egyben második legnagyobb ipari üzeme), a gödi Samsung jelenleg környezethasználati engedély nélkül, illegálisan működik. A gyár környékén a felszín alatti vizekből az akkugyártásban használt magzatkárosító hatású oldószert és más mérgeket mutattak ki, folyamatos a levegő- és a zajszennyezés, Göd belterületének jelentős részén a lakások eladhatatlanná váltak a nyugodt életet lehetetlenné tevő környezeti ártalmak miatt. A gyár vízellátásához természetvédelmi területen keresztül építenek csatornát. A gyárból származó gyártási hulladék rendre illegális lerakókon bukkan fel. Nem sokkal jobb a helyzet Debrecenben sem, ahol a kínai CATL épít akkugyárat. A beruházás szabálytalan katasztrófavédelmi engedélyét a bíróság tavaly megsemmisítette, a környezetvédelmi engedély pedig per alatt áll, mert a megyei kormányhivatal (szintén szabálytanul) nem írt elő valós kibocsátási határértéket az akkugyártásnál használt, de a környezetre veszélyes, rákkeltő és magzatkárosító hatású oldószerre vonatkozóan, így a szóban forgó engedély a lakosság és a környezet megvédése szempontjából annyit sem ér, mint a papír, amelyre írták.
Különböző számítások szerint a folyamatban lévő és a tervezett akkuipari beruházások egynegyeddel-egyharmaddal fogják növelni az ország vízigényét, és önmagukban elvinnék a teljes Paks2 áramtermelését. Közben Magyarországon a klímaváltozás legegyértelműbb következménye az aszályos időszakok gyakoribbá válása, Debrecen környéke pedig a legnagyobb csapadékvesztést és talajvízszint-csökkenést elszenvedett régiók egyike az országban. Az eredetileg 2023-ra ígért Paks2-nek még az engedélyezése se zárult le, a gázt a kormány csak az európai tőzsdei árnál drágábban tudja beszerezni a „baráti” Oroszországtól, napelemeket továbbra is büntetőadó sújtja, és majdnem másfél évtizede egyetlen új szélerőműre sem adtak ki engedélyt, vagyis megmagyarázhatatlan, honnan kívánja az Orbán-kormány az akkuálmaihoz szükséges energiát beszerezni.
Nincs hatósági kontroll
Ahogy a gödi és a debreceni (meg az iváncsai, ahol már több halálos baleset is történt, a dolgozók megbetegedésével járó haváriák pedig rendszeresek) példák is mutatják, a magyar hatósági rendszer alkalmatlan ennek a koncentrált iparfejlesztési hullámnak a kezelésére. Az engedélyezés csupán jelképes vagy semmilyen, az ellenőrzés felszínes, a szankcionálás komolytalan – évi 1000 milliárdos árbevételű cégeket sújtanak esetenként pár tízmillió forintos büntetésekre, ami nyilvánvalóan nem alkalmas a jogkövető magatartás kikényszerítésére. A gödi üzemet iparbiztonsági, tűzvédelmi, munkavédelmi, környezetvédelmi, vízügyi és zajvédelmi szabálytalanságokért 2020 óta összesen 52 esetben bírságoltak meg. A legmagasabb kiszabott büntetések: 91 millió forint építésügyi bírság, valamint háromszor 10 millió forint volt “25 ill. 44 munkavállaló egészségét és testi épségét súlyosan veszélyeztető” magatartás és “kémiai kóroki tényezőkkel kapcsolatos jogsértések (rákkeltők és azbeszt), egyéni védőeszközökkel kapcsolatos jogsértések” miatt, de előfordult 75 ezer forintos is, az éppen “veszélyes áruk közúti szállítására vonatkozó szabályszegés” miatt anélkül, hogy az üzemeltetők magatartása bármennyit is módosult volna. Iváncsán a két emberéletet követelő munkabiztonsági jogsértések 442 ezer forint büntetést vontak maguk után. Az említett összegek nevetségesek egy évi 1600 milliárd forintos (Göd Samsung) vagy akár egy évi 361 milliárdos (Iváncsa SK ON) árbevételű óriáscég esetében, de ugyanilyen nevetséges, hogy az Orbán-kormány hatósági azonnal erőtlenné válnak, amint egy ázsiai multival kerülnek szembe.
Parlamenti eszközök
A tarthatatlanná váló helyzet kezelése érdekében a Párbeszéd parlamenti határozati javaslatot készített arról, hogy azokat az akkugyárakat, ahol haváriák fordultak elő, állítsák le, és indítsák újra az engedélyezésüket. A parlamenten sürgették azt is, hogy a gödi Samsung álljon le, amíg a környezethasználati engedélyt jogerősen meg nem kapja, és hogy a debreceni CATL beruházást is függesszék fel amíg a hiányzó engedélyeket be nem szerzik, és a kiadott, nyilvánvalóan jogsértő tartalmú engedélyeket felül nem bírálják. A zöldpárt emellett kezdeményezte a Nemzeti Akkumulátoripari Stratégiájának (NAS) haladéktalan felülvizsgálatát is. A kormány 2022. őszén fogadta el a NAS-t, akkor amikor a jellemzően ázsiai hátterű akkumulátor-üzemek Magyarországra telepítése (jelentős állami támogatásokkal) már évek óta zajlott, mindenféle társadalmi előkészítés nélkül, az ország pedig már a lakossági tiltakozások különféle megnyilvánulásaitól, illetve az akkugyárak és akkuhulladék-feldolgozók által okozott környezeti és egészségi károk nyomán kipattant botrányoktól volt hangos. Ráadásul nem készült el – vagy legalábbis semmilyen nyilvános forrásból nem férhető hozzá – a NAS-t megalapozó stratégiai környezeti vizsgálat sem, amelynek megalkotása egyrészt jogszabályi kötelezettség lenne, másrészt nélküle a stratégia fenntarthatóságával kapcsolatban kardinális aggályok vethetők fel.
A NAS szükségességét a kormány főként dekarbonizációs célokkal indokolta, miközben az akkugyárak végig nem gondolt energiaigényének kielégítése végett most három új gázerőmű építésére készül, Európa modern kori történelmének legsúlyosabb gázpiaci válsága idején. A stratégia kiemelt célkitűzése a „Versenyképes és fenntartható akkumulátor-értéklánc megteremtése Magyarországon”. Amit ezzel szemben látunk, az se nem versenyképes, se nem fenntartható: állami támogatásokra szoruló, szélsőségesen konjunktúraérzékeny iparág épül, amelynek idetelepítéséhez az alapvető feltételek (energia, víz, munkaerő) nem adottak, és amelynek jelenlegi mérete és helyzete mára a magyar gazdaság egyik legjelentősebb kockázatforrásává, visszahúzó erejévé vált.
Magyarország számára nem az jelenti a veszélyt, ha az akkuipari beruházási hullám megakad, hanem az, ha minden így folytatódik tovább. Logikus a következtetés: ha a kormány elektromos átállást akar, akkor szüntesse meg a napelemek büntetőadóját, oldja fel a gyakorlatban is a szélerőmű-építési tilalmat, fejlessze az elektromos hálózatot, hogy alkalmas legyen a megújulók fogadására, támogassa a lakossági napelemhasználatot és a hőszivattyús fűtési rendszereket – és ne az egyre súlyosabb gazdasági krízisben lévő, fenntarthatatlan akkuiparba öntse tovább az adófizetők ezermilliárdjait.
