Már 120 éves a madarak és fák napja

A madarak és fák napja a Föld napjának a testvérünnepe, amelynek célja, hogy különböző megemlékezésekkel, rendezvényekkel a társadalom, különösen az ifjúság természetvédelem iránti elkötelezettségét mélyítse el.

Chernel István szervezte

Magyarországon az időpontja a hatályos természetvédelmi törvény szerint minden év május 10-e. A hagyomány nemzetközi szinten azonban immáron több mint százéves. Megszervezésének közvetlen előzménye a Wikipédia szerint a mezőgazdaságra hasznos madarak védelme érdekében 1902-ben kötött párizsi egyezmény, amely után Chernel István ornitológus még ebben az évben megszervezte az első madarak és fák napját.

Az esemény iskolai keretek közé az Apponyi Albert vallási- és közoktatásügyi miniszter által kiadott rendelet által került.

Ennek értelmében az elemi népiskolákban minden év májusában vagy júniusában kellett természetvédő és erkölcsnemesítő szellemben méltatni a madarak és fák Napját.

Klebelsberg rendelete

Klebelsberg Kuno 1931-es rendeletéből kiderül, hogy az emléknap az amerikai Madarak napja (Birds day) és a Fák napja (Arbor day) alapján született meg. Ezen a napon a tanító hagyományosan „szép, emelkedett és beható előadást tart a madarak életéről, a természet háztartásban való jelentőségéről, az ember gazdaságaiban, de lelkületében játszott szerepéről is”.

A fákkal kapcsolatban az oktató a fák jelentőségét fejtegeti, a lényeg azonban az, hogy minden gyermek ültessen egy fát, mely fa azután magával a gyermekkel növekszik, és így a gyermek lényéhez fűződik.

A XX. század első felében minden évben megtartották ezt az ünnepet, de a II. világháború után feledésbe merült, csak 1994-ben vált ismét országos mozgalommá. 1996-ban kormányrendeletet adtak ki, amely a korábban május elején, változó időpontban megtartott jeles nap megünneplését május 10-ben rögzítette.

Magyarországon is minden évben megválasztják az év fáját és madarát. A választás célja, hogy a természeti kincsnek számító hazai erdőkben élő fákra, madarakra széles körben hívja fel a figyelmet.

Nagylevelű hárs és zöld köllű

Az idei évben az Országos Erdészeti Egyesület online szavazásán a 2192 szavazatból 1419 a nagylevelű hársra érkezett. Ez a fafaj igen hosszú életkort ér meg, hazánkban többszáz éves famatuzsálemek is ismertek.

Zöld küllő. Fotó: Flickr/bkaree1

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) pedig 1979-ben indította el az „Év madara” akciót, melynek célja természetvédelmi problémákkal érintett fajok, madárcsoportok társadalmi szintű bemutatása. A több mint négy évtizede futó program legutóbbi állomásaként, a tavalyi év nyarán ismét a lakosság választhatott három faj közül (kékbegy, vörös gém, zöld küllő). Az internetes szavazáson a legtöbb voksot a zöld küllő kapta, így idén ez a faj az év madara.

Szajkó termetű, 30-36 centiméteres madár, szárnyfesztávja a fél métert is elérheti.

A faj fő elterjedési területe Európa lomboserdő-övezete, élőhelyigénye miatt kimondottan jól érzi magát a településeinken, az idős faállományú parkokkal tarkított nagyvárosokban is. A harkályok klasszikus rovarlárva tápláléka mellett a zöld küllő esetében a legjelentősebb a hangyafogyasztás (kifejlett rovarok, lárvák és bábok is), amiket a talajon, illetve a testhosszt meghaladó mértékben kiölthető nyelvével mélyen a járatokba hatolva szedeget össze. A maga ácsolta odúban költ, évente egy, általában 5-7 tojásból álló fészekaljat nevel. Állandó madarunk, a párok alapvetően egész évben, a nyugalmi időszakban is a költőterületükön vagy ennek közelében maradnak, a fiatalok többnyire nagyobb távolságokra kóborolnak.

Védett madár, természetvédelmi értéke 50 ezer forint.

Országos állománya 8000-12000 párra tehető és stabil-enyhén emelkedőnek tekinthető. Idősebb fákhoz kötődő életmódja és szaporodása miatt a fakivágás, a mezővédő erdősávok felszámolása és felszámolódása veszélyezteti. Közös élőhelyükön a jelenléte kiemelten fontos a fokozottan védett, odúköltő, de saját odút készíteni nem tudó szalakóta, továbbá az olyan hasonló életmódú fajok megmaradása szempontjából, mint a füleskuvik és a búbosbanka.

Mivel a lakott területeken is jól érzi magát és gyakori is itt, ráadásul állandó madár, a madárbarátok egész évben vendégül láthatják a zöld küllőket az MME honlapján kidolgozott „harkálykerti” megoldásokkal.

Közösségi erdők

Fotósunk, Rácmolnár Milán nemrég  Kerekharaszton járt, a MyForest közösségi erdőültetésén, pontosabban utógondozásán.  Gyomokat szedtek ki a magoncok körül, hogy ne vegyék el a fényt tőlük.

Íme az itt készült galéria:

Borítókép: Pixabay/WinnieC

Olvasnál még hasonló cikkeket? Iratkozz fel hírlevelünkre!
Tetszett a cikk? Oszd meg barátaiddal, ismerőseiddel!
Oldal Tetejére